Andreas Sigismund Marggraf

Andreas Sigismund Marggraf (; 1709. március 3. – 1782. augusztus 7.) német kémikus volt Berlinből, az akkori Brandenburgi Margit tartomány fővárosából, az analitikai kémia úttörője. A cinket 1746-ban izolálta kalamin és szén hevítésével. Bár nem ő volt az első, aki ezt megtette, Marggrafnak tulajdonítják az eljárás gondos leírását és az alapvető elmélet megalkotását. 1747-ben Marggraf bejelentette, hogy felfedezte a cukrot a cukorrépában, és kidolgozott egy alkoholt használó módszert a kivonására. Tanítványa, Franz Achard később kidolgozott egy gazdaságos ipari módszert a cukor tiszta formában történő kinyerésére.

Élet

Andreas Sigismund Marggraf Henning Christian Marggraf (1680-1754) gyógyszerész fia volt, akinek gyógyszertára volt Berlinben, és előadásokat tartott a Collegium Medico-Chirurgicumban (orvosi/sebészeti iskola). Andreas korán kapcsolatba került a gyógyszerészeti és orvosi szakmával, és 1725-ben kezdte meg tanulmányait az orvosi egyetemen. Caspar Neumannnál tanult Berlinben, de más városok gyógyszertárait is meglátogatta, többek között Frankfurt am Mainban és Strassbourgban. Emellett előadásokat hallgatott a hallei egyetemen is. Andreas apja gyógyszertárában dolgozott, és munkája középpontjában a kémia állt. Életének későbbi szakaszában segített átszervezni a Societät der Wissenschaften-t a Porosz Tudományos Akadémiává (Akademie der Wissenschaften), és 1760-ban a fizikai szekció igazgatója lett. 1774-ben kapott agyvérzése után is folytatta munkáját az Akadémia laboratóriumaiban, egészen 1781-es nyugdíjazásáig.

Munkák

Marggraf számos új módszert vezetett be a kísérleti kémiába. Csapadékos módszereket alkalmazott az analízishez, mint például a poroszkék reakciót a vas kimutatására. Marggraf fő művei közé tartozott a szervetlen kémia területén a foszfor vizeletből való jobb előállítása és a növényi hamuban lévő alkálifémsók kimutatása és lángpróbával való azonosítása.

A cukor cukorrépából való kinyerése, amely akkoriban csak cukornádból volt elérhető, volt a kiindulópontja az európai cukoriparnak. Bár Marggraf felismerte e felfedezés gazdasági hatását, nem folytatta azt. Marggraf tanítványa, Franz Achard, befejezte a munkát, és kifejlesztette a cukorrépából történő cukor kinyerésének gazdaságos módszerét. Marggraf további tanítványai közé tartozott Johann Gottlob Lehmann, Franz Carl Achard és valószínűleg idősebb Valentin Rose és Martin Heinrich Klaproth. Ő volt az első, aki 1747-ben szőlőcukrot izolált mazsolából.

A cink izolálása

Lásd még: A cink izolálása és William Champion

Marggraf 1746-ban úgy izolálta a cinket, hogy réz nélkül, zárt edényben kalamin és szén keverékét hevítette. Nem tudta, hogy ugyanezt az eljárást 1738-1740 körül William Champion fejlesztette ki (és szabadalmaztatta) Angliában, 1742 körül pedig Anton von Swab Svédországban. Marggraf azonban részletesen leírta az eljárást, és megalkotta annak alapelméletét, amiért gyakran neki tulajdonítják a cink izolálását. Ez az eljárás 1752-re vált a kereskedelmi gyakorlatban is alkalmazhatóvá.