Anekdotikus bizonyítékok

by Tony Abbey, FE Training

A nagybátyám folyami pilótaként kezdett az angol Humber folyón; ez egy alattomos hely, erős áramlatokkal és állandóan változó homokpadokkal. Ezután a kereskedelmi haditengerészetnél szolgált, és kétszer torpedózták meg. A háború után a Királyi Légierőnél egy felmérő és mentőhajó kapitánya volt. Ez magában foglalta a tengeri célterületek kijelölését és megfigyelését is.

Kegyetlen feladata volt a bombázási gyakorlatok során lezuhant repülőgépek mentése. Ez néha a szárazföld látótávolságán belül történt. A szonár és más keresési módszerek nem voltak olyan fejlettek, mint manapság, ezért a keresés beindításához felkereste a szemtanúkat a szárazföldön; akár a hivatalos listáról, akár csak véletlenszerű érdeklődésből. Néhány jó szemtanúval létre tudott hozni egy kereszthelyzetet. Ez nem mindig sikerült – de többször előfordult, hogy pontosan meghatározta a helyszínt, és felgyorsította a mentési folyamatot. Az anekdotikus bizonyítékok vizsgálata hasznos módszer, amikor egy elemzés érvényességét próbáljuk megerősíteni. Az elemző munkájának mindig magától értetődő része, hogy felkutasson minden olyan információt, amely segíthet a szimuláció alátámasztásában.

A formális vizsgálati korrelációs módszerek számos projekt alapvető részét képezik. Ha azonban nem állnak rendelkezésre, az anekdotikus bizonyítékok válnak fontossá. A véletlen információkra való rábukkanás sok projektben segített.

A nyolcvanas évek elején egy páncéltörő lövedéken dolgoztam. Az elülső résznek jelet kellett küldenie a hátsó résznek becsapódáskor. Karcsú lábak kötötték össze az elejét a hátuljával, és elég hosszú ideig kellett fennmaradniuk ahhoz, hogy a jelet továbbítani lehessen. A lábak meghibásodási módjának megértése kulcsfontosságú volt. A nagy sebességű becsapódások explicit elemzése még a kezdeti időkben történt, és senki sem hitt az új módszertanban.A projektvezető említette, hogy a lőtéren összegyűjtötték és lefényképezték a darabokat. Nagy örömünkre a fényképek közül több is tartalmazta a lábakat, és megerősítette a meghibásodási módra vonatkozó előrejelzéseket. Egy békésebb alkalmazásban áttekintettem egy autópálya-védőkorlát tesztelési és elemzési projektet. A korlát típusa (az Egyesült Királyságban és Európában népszerű) hullámos acélszalagot használt, amelyet szabályos időközönként függőleges támaszok támasztottak alá. A járművel való ütközés során a támaszok fokozatosan meghibásodtak, és a szalag íjszerű alakot képezett. Ez a járművet a forgalmi sávba terelte, remélhetőleg szabályozható módon. A kaliforniai megfelelője egy masszív betontömb – ami átirányít, de az irányíthatóság gyanús!

A rendszer kulcsfontosságú elemei a következők voltak: az acélszalag integritása és a támaszok szakítószilárdsága. A túl erős támaszok nagyon kemény visszapattanást jelentettek. A gyenge tartóoszlopok túlságosan nagy kitörést és a szemközti pálya veszélyeztetését eredményezték. A támaszok meghibásodási módja bizonytalan volt. Ez egy másik explicit elemzés volt, 5-10 másodperces ütközési időtartammal. Ez még ma is nagy számítási erőforrást igényel. A tartóoszlopot erősen idealizálták a helyi részletes modellek eredményeinek felhasználásával.

A tényleges járművizsgálatokról nagy sebességű filmfelvétel állt rendelkezésre. Nehéz volt azonban azonosítani a tartóoszlop meghibásodásának módját. A projektcsoporttal való beszélgetés során kiderült, hogy a törött tartóoszlopok a tesztberendezés melletti halomban voltak. A minták és a tesztek korrelálása erőfeszítést igényelt, azonban meg tudtuk erősíteni, hogy a szimulált meghibásodási módok megegyeztek a vizsgálati bizonyítékokkal. Ez fontos lépés volt az elemzési módszer validálásában és a további tervezési munkában való felhasználásában különböző járműméretekkel és ütközési orientációval.”

Ha tehát az elemzési eredmények megerősítéséhez keres egy plusz bizonyítékot, egy kis kutakodás (szó szerint) nagyon hasznos dologra bukkanhat.

A következő alkalomig,

Regards,

Tony