Angela Davis az “abolicionista feminizmus” üzenetét hozza Wisconsinba
A neves aktivista, Angela Davis volt a Sisterhood diákszervezet No Shades, No Bounds rendezvényének fő előadója február 28-án a University of Wisconsin – Oshkosh-on.
Davis, aki a Reeve Unionban több mint 700 fős telt ház előtt beszélt, azzal nyitotta az estét, hogy kitért arra a kanadai és ausztrál gyakorlatra, hogy elismerik, hogy a nyilvános rendezvényeket az Első Nemzetek földjén tartják. Ez a gyakorlat magában foglalja a korábban érkezett Első Népek őseinek tiszteletét. Davis azt javasolta, hogy a Wisconsin – Oshkosh Egyetemnek ezt a gyakorlatot a Fox Valley régió Menominee törzseinek tiszteletére be kellene építenie saját rendezvényeibe.
Ezt a pontot kibővítve Davis az őslakos és fekete közösségek közötti hosszú és együttműködő történelmet idézte az európaiak által végzett észak-amerikai gyarmatosítás 500 éves története során. Mindkét közösség több mint 25 generáción keresztül szenvedte el a kizsákmányolást, a brutális megtorlást és az értékes szabadságharcot. Napjainkban, jegyzi meg Davis, éppen ez a küzdelem folytatódik az őslakosok és a feketék valódi szabadságáért, folytatva az 1500-as években Hispaniolán (a mai Haitin) kezdődött bennszülött és fekete felkelések által elindított hagyományokat.
Davis megemlítette a fekete mozgalom folyamatos erőfeszítéseit és kapcsolatát a palesztinai államiságért és egyenlőségért folytatott mozgalommal. Az e történelmi küzdelmek közötti közös ügy és tapasztalat világszerte egyesítette a fekete és a palesztin közösségeket, függetlenül attól, hogy az Egyesült Államokban a közvélemény felháborodott az ilyen szerepvállalás miatt. Davis megjegyezte, hogy Izrael kritikája, még kevésbé bármely államé, szerves része az emberek felszabadítási és polgárjogi mozgalmainak. Davis szerint Izrael kritikáját nem szabad összemosni az antiszemitizmussal vagy a rasszista programmal. Ha minden tisztességes kritikát antiszemitaként utasítanánk el, azzal elhallgatnánk minden produktív vitát a szabad és független Palesztinával kapcsolatban.
Davis ezután rátért arra a kérdésre, amelynek a legtöbb időt szentelte, a nemi erőszak és a nők jogainak kérdésére. Világszerte megugrott a nemi alapú erőszak elterjedtsége. Davis maga sem biztos abban, hogy a polgárjogi mozgalmak még annyira elfogadják a nemi erőszak elleni küzdelmet, mint a rasszizmus elleni harcot. Megjegyezte, hogy a “rasszizmus utáni” korszak elképzelése tévesnek bizonyult, és kiderült, hogy az intézményes rasszizmus mélyen gyökerezik a különböző társadalmi apparátusokban. Mint ilyen, a nők, különösen a színesbőrű nők elleni nemi erőszakra való összpontosítás még nem jelent meg első vonalbeli kérdésként.”
Davis megjegyezte, hogy a fekete nők mindig is élen jártak a nemi erőszak elleni küzdelemben, sokéves aktivizmus és kutatás folyt a polgárjogi korszakban a nők harcának “elveszett” történeteinek helyreállítására. Rosa Parks, a NAACP és az 1955-ös buszbojkott neves nyomozója történelmi háttérbe szorulása miatt mostanában egyre inkább emlékeznek az Alabama Committee for Equal Justice (Alabamai Bizottság az Egyenlő Igazságosságért) mellett tett erőfeszítéseire és társalapítójára. Davis megemlítette Parks munkáját is, amelyet a Scottsboro-ügyben a rasszista vádaskodás áldozataiért végzett, majd később a szavazati jogért indított 1965-ös Selma-Montgomery-i felvonulásokért.
Davis a közelmúltbeli kurd női tüntetéseket is kiemelte, mint a nemi erőszak ellen radikális fellépéssel küzdők példáját.
A folytatásban Davis azt a megfigyelést tette, hogy az embereket nem ösztönzik aktívan arra, hogy árnyaltan tekintsenek a nemi erőszakra. Gyakran a jómódú fehér nőket hozzák fel példaként a nemi erőszak “pozitív túlélőire”, szemben a színes bőrű nőkkel. Ez kulturálisan rasszistázta magát a “nő” fogalmát a közbeszédben. Davis kijelentette, hogy az amerikai társadalomban senki sem számít kevésbé, mint a fiatal, fekete nő. Davis szerint a fehérséget általánosításnak tekintik, míg a színes bőrű nőket a marginalizációval teszik egyenlővé. Ez különösen igaz a fogyatékkal élő és a transz nők példájára, ami elutasítást vagy lealacsonyító viselkedést eredményez. Ebben a küzdelemben egyre fontosabbá válik a legkiszolgáltatottabb és marginalizált csoportok ellen elkövetett erőszakkal való szembenézés.
A feminizmus, jegyzi meg Davis, nem egy monolitikus entitás. Sokszínű, széleskörű, és gyakran osztály- és faji vonalak mentén megoszlanak benne a vélemények. Davis az “abolicionista feminizmus” nézetét támogatja, arra hivatkozva, hogy a feministáknak keményen harcolniuk kell a faji megkülönböztetés és a szexuális erőszak ellen.
A férfiaknak fontos szerepük van ebben a küzdelemben, ha valóban szövetségesek akarnak lenni ebben a harcban. A férfiaknak, állítja Davis, kötelességük szembeszállni a nemi erőszakkal és a nőgyűlölet megnyilvánulásaival. A szexuális ragadozással való dicsekvés, a sovinizmusra vonatkozó megjegyzések és a nemek közötti kirívó egyenlőtlenség egyéb formáinak figyelmen kívül hagyása a mindennapi életben a viselkedés csendes elnézését jelenti, és a férfiaknak proaktívan kell fellépniük.”
Davis kitért arra, hogy a börtönök ipari komplexuma nemcsak az intézményes rasszizmus, hanem az elfogadott nemi bináris normák érvényesítését is szolgálta. A nemek közötti egyenlőségért, a nemi sokszínűségért és az LMBTQ-jogokért folytatott küzdelmet a transzként azonosított rabok vívták meg.
Végezetül Davis megjegyezte, hogy az amerikaiakat arra ösztönzik, hogy gondolkodásukban provinciálisak legyenek. Társadalmunk nem jutalmazza a globális szemléletet, mind a nemzeti politikánk, mind az egyéni perspektívák tekintetében. Az amerikaiaknak, mondta Davis, ki kell tágítaniuk látókörüket, és csatlakozniuk kell a nemzetközi ügyekhez. Az amerikaiaknak tudatosítaniuk kell és részt kell venniük a nemek közötti egyenlőségért, a rasszizmus és az intézményi erőszak elleni küzdelemben, valamint az LMBTQ-emberek jogaiért folytatott globális küzdelmekben. Az amerikaiaknak hasznára válhat, ha érdeklődnek és cselekszenek a környezetvédelemért, a társadalmi igazságosságért és az elnyomott népek szabadságáért folytatott globális harcokban.
SZERZŐ
Michael L. Hopp kiskereskedelmi dolgozó és szervező, Wisconsinból ír.