Angina pectoris

Az angina pectoris egy olyan betegség, amelyet nagyrészt saját fő tünetével azonosítanak; a kifejezés a latinból származik, és mellkasi fájdalmat jelent. A szív vérellátásának átmeneti hiánya okozza, ami a szívszövet oxigénhiányához vezet. A jelenséget ischaemiának is nevezik; angina pectorisban az ischaemia reverzibilis, és nem megy olyan messzire, hogy maradandó szívkárosodást okozzon. A betegség általában hirtelen, heveny és átmeneti mellkasi fájdalomként jelentkezik; a mellkas és a felső végtagok nehézsége, bizsergés vagy fájdalom ugyanott, fáradtság, izzadás, hányinger is leírásra került. A tünetek intenzitása és időtartama egyénenként nagyon eltérő lehet.

Mi az angina pectoris?

Az angina pectorisnak különböző formái különböztethetők meg:

• Stabil vagy terheléses angina: fizikai megterhelés, hideg vagy érzelem váltja ki. Ebben az esetben a betegség tünete akkor jelentkezik, amikor fizikai tevékenységet végeznek, különösen, ha alacsony hőmérsékletnek van kitéve, vagy az érzelmi stressz csúcspontján. Ez a leggyakoribb és egyben a legjobban kontrollálható forma.
• Instabil angina pectoris: ebben az esetben a fájdalom váratlanul jelentkezik, akár nyugalomban, akár mérsékelt fizikai megterhelés során. Az ok lehet egy koszorúér átmeneti elzáródása egy vérrög, más néven trombus által, amely az érfalak ateroszklerotikus betegségén alakul ki. Ezért ez az angina pectoris legveszélyesebb formája, amelyet azonnal kezelni kell, mivel erősen összefügg az akut szívinfarktus kialakulásának kockázatával. A variáns angina pectoris vagy Prinzmetal-angina szintén az instabil angina pectoris egyik formájának tekinthető. A variáns anginát az egyik koszorúér görcsös megrándulása okozza, az ér jelentős, bár átmeneti szűkületével, amely a véráramlás jelentős károsodását és a mellkasi fájdalommal járó iszkémiát eredményezi. A Prinzmetal-angina meglehetősen ritka betegség, amely általában nem jár együtt a görcs által érintett koszorúér ateroszklerózisával.
• A másodlagos angina pectoris magában foglalja a szív “ischaemiájának” minden olyan formáját, amelyet nem a koszorúér-szűkület vagy -elzáródás, hanem más betegségek, például aortaelégtelenség, mitrális szűkület, súlyos vérszegénység, pajzsmirigy túlműködés és ritmuszavarok okoznak.

Mi okozza az angina pectorist?

Az anginát a szív vérellátásának átmeneti csökkenése okozza. A vér szállítja a szívizom szöveteinek az élethez szükséges oxigént. Ha a véráramlás nem megfelelő, megteremtődnek az iszkémiához szükséges feltételek. A csökkent áramlást a koszorúerek kritikus szűkülete (szűkület) okozhatja, így amikor a szívszövetnek fokozott oxigénigénye van (fizikai aktivitás, hideg vagy érzelmi stressz során), valójában nem áll rendelkezésre elegendő oxigén. Ez leggyakrabban koszorúér-atheroszklerózis jelenlétében fordul elő, amely betegség az erek falát érinti a lipid- vagy rostos tartalmú plakkok kialakulásával, amelyek a lumen fokozatos csökkenése vagy fekélyesedés és a sérülési pont felett hirtelen kialakuló vérrögképződés irányába fejlődnek. Ritkábban a koszorúér elzáródása/zsugorodása a koszorúér görcse miatt is előfordulhat, általában az érfalak ateroszklerotikus elváltozásai nélkül. Az érelmeszesedés kialakulását elősegítő körülmények a dohányzás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és az elhízás.

Melyek az angina pectoris tünetei?

Az angina pectoris tünetei a következők:

• Akut fájdalom, nehézkedés, bizsergés vagy fájdalom a mellkasban, amely néha kisugározhat a vállakba, karokba, könyökökbe, csuklókba, hátba, nyakba, Elhúzódó fájdalom a felső hasban
• Légszomj (dyspnoe)
• Izzadás
• Ájulás
• Ájulás
• Émelygés és hányás

Hogyan lehet megelőzni az angina pectorist?

Az angina pectoris megelőzése elsősorban a koszorúér-atheroszklerózis megelőzésével, a fő kardiovaszkuláris rizikófaktorok ellenőrzésére irányuló valamennyi intézkedés végrehajtásával történik. Kerülni kell az ülőmunkát, mérsékelt és rendszeres fizikai aktivitást kell végezni; ha valakinek anginás fájdalmai voltak, kerülni kell a túlzott megterhelést és a pszichofizikai stresszforrásokat; kerülni kell a túlsúlyt és az elhízást, egészséges, zsírszegény, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendet kell követni; kerülni kell a nagy étkezéseket és az alkoholfogyasztást; nem szabad dohányozni, illetve fel kell hagyni a dohányzással.
A cukorbetegeknek minden intézkedést meg kell tenniük a vércukorszint megfelelő szabályozására.

Diagnózis

Akinek anginás epizódja van, akár csak gyanúja is, azonnal jelezze orvosának vizsgálat céljából, amely magában foglalja:

• Elektrokardiogram (EKG): rögzíti a szív elektromos aktivitását, és lehetővé teszi a szívizom iszkémiára utaló eltérések kimutatását. A Holter az EKG hosszan tartó, 24 órás monitorozása: angina pectoris gyanúja esetén lehetővé teszi az EKG rögzítését a mindennapi életben, és különösen azokban az összefüggésekben, amikor a beteg arról számol be, hogy tünetei vannak.
• Terheléses vizsgálat: a vizsgálat során az elektrokardiogramot rögzítik, miközben a beteg fizikai gyakorlatot végez, általában futópadon sétál vagy edzőkerékpáron pedálozik. A vizsgálatot előre meghatározott protokollok szerint végzik, amelyek célja a koszorúér-keringés funkcionális tartalékának felmérése. Abbahagyják, ha tünetek, EKG-változások vagy emelkedett vérnyomás jelentkeznek, vagy ha az iszkémiára utaló jelek és tünetek hiányában az adott beteg maximális aktivitását elérte.
• Myocardialis szcintigráfia: olyan betegeknél alkalmazott módszer a terheléses iszkémia értékelésére, akiknél az elektrokardiogram önmagában nem lenne megfelelően értelmezhető. A páciens ebben az esetben is elvégezheti a vizsgálatot edzőkerékpáron vagy futópadon. Az elektrokardiográfiás megfigyelés mellett intravénásan radioaktív nyomjelzőt adnak be, amely a szív szövetében lokalizálódik, ha a szív vérellátása szabályos. A radioaktív nyomjelző olyan jelet bocsát ki, amely egy speciális eszközzel, a gammakamerával kimutatható. A radiotracer nyugalmi állapotban és az aktivitás csúcspontján történő beadásával meg lehet állapítani, hogy az utóbbi állapotban van-e jelhiány, ami annak a jele, hogy a beteg terheléses iszkémiában szenved. A vizsgálat nemcsak az ischaemia jelenlétének diagnosztizálását teszi lehetővé, hanem pontosabb információt nyújt annak helyéről és kiterjedéséről is. Ugyanezt a vizsgálatot úgy is el lehet végezni, hogy a hipotetikus iszkémiát nem tényleges terheléssel, hanem ad hoc gyógyszerrel állítjuk elő.
• Echokardiogram: Ez egy olyan képalkotó vizsgálat, amely a szív szerkezetét és mozgó részeinek működését teszi láthatóvá. A készülék egy ultrahangsugarat juttat a mellkasba a felületén nyugvó szondán keresztül, és feldolgozza a visszavert ultrahangot, amely a szív szerkezetének különböző összetevőivel (szívizom, billentyűk, üregek) való különböző kölcsönhatás után visszatér ugyanahhoz a szondához. Valós idejű képeket lehet gyűjteni a terheléses vizsgálat során is, amelyek értékes információkat szolgáltatnak a szív fizikai aktivitás közbeni megfelelő összehúzódási képességéről. A szcintigráfiához hasonlóan az echokardiogramot is fel lehet venni, miután a betegnek olyan gyógyszert adtak, amely ischaemiát válthat ki (ECO-stressz), lehetővé téve a diagnózist, valamint annak kiterjedésének és helyének értékelését.
• Koronarográfia vagy koszorúér-angiográfia: az a vizsgálat, amely lehetővé teszi a koszorúerek láthatóvá tételét úgy, hogy sugárszűrő kontrasztanyagot fecskendeznek beléjük. A vizsgálatot egy speciális radiológiai helyiségben végzik, ahol minden szükséges sterilitási intézkedést betartanak. A kontrasztanyag befecskendezése a koszorúerekbe egy artéria szelektív katéterezésével és a katéter előrevezetésével történik a vizsgálandó erek kiindulópontjáig.
• CT szív vagy komputertomográfia (CT): olyan képalkotó diagnosztikai vizsgálat, amely a koszorúerekben lévő ateroszklerotikus plakkok okozta meszesedések jelenlétének felmérésére szolgál, ami a súlyos koszorúér-betegség magas kockázatának közvetett mutatója. A jelenlegi berendezésekkel, beleértve az intravénás kontrasztanyagot is, rekonstruálni lehet a koszorúér lumenét, és információt lehet kapni az esetleges kritikus szűkületekről.
• Nukleáris mágneses rezonancia képalkotás (NMR): részletes képeket készít a szív és az erek szerkezetéről az intenzív mágneses térnek kitett sejtek által kibocsátott jel rögzítésével. Lehetővé teszi a szív struktúráinak morfológiájának, a szívműködésnek és a farmakológiailag kiváltott iszkémia (szívterheléses MRI) következtében a falmozgásban bekövetkező változásoknak az értékelését.

Kezelések

Az angina pectoris kezelésének célja a koszorúér-perfúzió javítása és az infarktus és a trombózis kockázatának elkerülése. A kezelés különböző farmakológiai vagy beavatkozási lehetőségeket foglal magában, amelyeket a kardiológus a klinikai képtől függően értékel:

• Nitrátok (nitroglicerin): a gyógyszerek egy csoportja, amelyet a koszorúerek értágulásának elősegítésére használnak, így lehetővé téve a szív fokozott véráramlását.
• Aszpirin: tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az aszpirin csökkenti a szívroham valószínűségét. A gyógyszer vérlemezke-ellenes hatása megakadályozza a vérrögök kialakulását. Ugyanezt a hatást más vérlemezke-ellenes gyógyszerek (tiklopidin, klopidogrél, praszugrel és ticagrelor) is kifejtik, amelyek a klinikai állapottól függően alternatívaként vagy aszpirinnel kombinálva adhatók.
• Béta-blokkolók: ezek lassítják a szívverést és csökkentik a vérnyomást, így segítik a szív munkájának és ezáltal oxigénigényének csökkentését.
• sztatinok: a koleszterin szabályozására szolgáló gyógyszerek, amelyek korlátozzák annak termelődését és felhalmozódását az artériák falán, lassítva az érelmeszesedés kialakulását vagy előrehaladását.
• Kalciumcsatorna-blokkolók: értágító hatással vannak a koszorúerekre, növelve a szív véráramlását.

A beavatkozási lehetőség magában foglalja:
A perkután koszorúér-angioplasztika, olyan eljárás, amelynek során egy kis ballont, általában fémhálós szerkezettel (stent) társítva, angiográfia során behelyeznek a koszorúér lumenébe, majd felfújják és kitágítják az artéria szűkületénél. Ez az eljárás javítja a véráramlást a folyásirányban, csökkentve vagy megszüntetve az anginát.
A koszorúér-bypass olyan sebészeti eljárás, amelynek során (vénás vagy artériás eredetű) érvezetékeket helyeznek el a koszorúér-szűkület “megkerülésére”, lehetővé téve ezáltal, hogy a folyásirányban feljebb eső rész közvetlenül kommunikáljon a szűkület folyásirányban lejjebb eső részével. A műtétet nyitott mellkassal, a beteget általános érzéstelenítésben és szinte mindig testen kívüli keringés támogatásával végezzük.