Anhidrit
Az anhidrit leggyakrabban gipsszel együtt található evaporitlelőhelyeken; először például 1794-ben fedezték fel a tiroli Hall melletti sóbányában. Ennél az előfordulásnál a mélység kritikus, mivel a felszínhez közelebb az anhidrit a keringő talajvíz felszívódásával gipsszé változott.
Vizes oldatból a kalcium-szulfát gipszkristályokként rakódik le, de ha az oldat többlet nátrium- vagy kálium-kloridot tartalmaz, anhidrit rakódik le, ha a hőmérséklet 40 °C (104 °F) felett van. Ez egyike annak a számos módszernek, amellyel az ásványt mesterségesen előállították, és amely megegyezik a természetben való keletkezési módjával. Az ásvány gyakori a sómedencékben.
Dagályos gócokSzerkesztés
Az anhidrit a Perzsa-öböl sabkhasban, dagályos környezetben, masszív diagenetikus csere gócok formájában fordul elő. E csomós tömegek keresztmetszetei hálós megjelenésűek, és csirkedrótos anhidritnek nevezik őket. A csomós anhidrit a gipsz helyettesítéseként számos üledékes lerakódási környezetben fordul elő.
Sókupolák fedőkőzetekSzerkesztés
Masszív mennyiségű anhidrit fordul elő, amikor a sókupolák fedőkőzetet alkotnak. Az anhidrit a sódómok ásványainak 1-3%-át teszi ki, és általában sapkaként marad meg a só tetején, amikor a halitot a pórusvizek eltávolítják. A tipikus fedőkőzet a só, amelyet egy anhidritréteg fed, amelyet gipszfoltok, majd egy kalcitréteg fed. Az olajjal való kölcsönhatás az SO4-et kalcit, víz és hidrogén-szulfid (H2S) létrehozásával redukálhatja.
Vulkáni kőzetekSzerkesztés
Anhidritet találtak néhány vulkáni kőzetben, például a chilei El Teniente intruzív dioritos plutonjában és a mexikói El Chichón vulkán által kitört trachyandesit habkőben.