Anima mundi

A világlélek (görögül: ψυχὴ κόσμου psychè kósmou; latinul: anima mundi) több eszmerendszer szerint a bolygó összes élőlénye közötti belső kapcsolat, amely a világhoz hasonlóan kapcsolódik, mint a lélek az emberi testhez. Platón ragaszkodott ehhez az elképzeléshez, és a legtöbb neoplatonikus rendszernek fontos eleme volt:

Ezért következésképpen kijelenthetjük, hogy: ez a világ valóban egy lélekkel és értelemmel felruházott élőlény … egyetlen látható élőlény, amely magában foglalja az összes többi élőlényt, amelyek természetüknél fogva mind kapcsolatban állnak egymással.

A sztoikusok szerint ez volt az egyetlen életerő a világegyetemben. Hasonló elképzelések érvényesülnek a keleti filozófia rendszereiben is: a hinduizmusban a Brahman-Atman, a mahájána buddhizmusban a Buddha-természet, a Yin-Yang iskolában, a taoizmusban és a neokonfucianizmusban a qi.

Más hasonlóságok találhatók olyan hermetikus filozófusok gondolataiban, mint Paracelsus, valamint Baruch Spinoza, Gottfried Leibniz, Immanuel Kant, Friedrich Schelling és Hegel Geist (“Szellem”/”Elme”) gondolataiban.

A zsidó misztikában egy párhuzamos fogalom a “Chokhmah Ila’ah”, a mindent átfogó “Felsőbb Bölcsesség”, amely meghaladja, rendezi és vitalizálja az egész teremtést. Breslovi Nachman rabbi azt állítja, hogy ezt a magasztos bölcsességet egy tökéletes tzaddik (szent ember) képes felfogni (vagy talán “becsatornázni”). Így a tzaddik eléri a “kozmikus tudatosságot”, és ezáltal képessé válik arra, hogy enyhítsen minden megosztottságot és konfliktust a teremtésen belül.