Anorexia és kachexia

Az anorexia az étvágy rendellenes csökkenése. Az anorexiát okozhatja rák, AIDS, mentális zavar (pl. anorexia nervosa) vagy más betegségek.

A rák és a rákkezelések befolyásolhatják az ízlelést, a szaglást, az étvágyat, sőt, különösen szájüregi rákos megbetegedések esetén még azt a képességet is, hogy elegendő ételt fogyasszunk, vagy hogy az ételből felszívjuk a tápanyagokat. Ez alultápláltságot okozhat, egy olyan állapotot, amelyet a szájon át vagy kiegészítő táplálási rendszereken, például PEG-csöveken keresztül történő kulcsfontosságú tápanyagok fogyasztásának hiánya okoz. Az alultápláltság miatt a beteg gyenge, fáradt lehet, és képtelen lehet a fertőzések leküzdésére vagy akár a rákkezelés átvészelésére. Az alultápláltságot súlyosbíthatja, ha a rák növekszik vagy terjed. A túl kevés fehérje és kalória fogyasztása nagyon gyakori probléma a rákos betegeknél, különösen a szájüregi rákos betegeknél, mivel a kezelések során fájdalmas nyálkahártya-gyulladásos sebek alakulnak ki a szájukban, amelyek a kezelés alatt és befejezése után is fennmaradhatnak egy ideig. A sebek miatt nagyon fájdalmas a szájon át történő táplálékfelvétel. Az elegendő fehérje- és kalóriabevitel fontos a gyógyuláshoz, a fertőzések leküzdéséhez, a sovány testtömeg fenntartásához és az elegendő energiához.

Az anorexia és a kachexia a rákbetegek alultápláltságának gyakori okai. Az anorexia jelentkezhet a betegség korai szakaszában vagy később, ha a rák növekszik vagy terjed. Egyes betegek már akkor is anorexiásak, amikor rákot diagnosztizálnak náluk. Szinte minden előrehaladott rákos betegnél jelentkezik anorexia. Ez a rákbetegek alultápláltságának leggyakoribb oka.

A kachexia olyan állapot, amelyet az étvágytalanság, az ezt követő fogyás, a sovány testtömeg/izomzat csökkenése és az általános gyengeség jellemez. Gyakori a tüdő, a hasnyálmirigy és a felső tápcsatorna daganatos betegeinél, valamint a szájüregi rákos betegeknél. A hosszan tartó kezelések egyik mellékhatása, legyen az sugárkezelés, kemoterápia vagy a szájkörnyezetet érintő műtét, hogy ennek a krónikus kellemetlenségnek a mellékhatása lehet az étkezés iránti lelkesedés hiánya. A nyelési nehézség, a szájüregi fájdalom és kellemetlenségek mellett még az ízlelés is gyökeresen megváltozik, és nincs öröm az evésben. Ha ezt kombináljuk azzal a ténnyel, hogy a betegek egyre letargikusabbá válnak és hosszabb ideig alszanak a szájüregi rák sugárkezelései alatt, akkor megvan az alultápláltság és a sovány testtömeg elvesztése. Fontos, hogy a rákkezelés korai szakaszában figyeljük és kezeljük a kachexiát, mert azt nehéz korrigálni. Érdemes megemlíteni, hogy ebben az időszakban dehidratáció is előfordulhat, ami gyakran igényel intravénás transzfúziót a kórházi környezetben a betegek rehidratálásához. Ezt okozhatja az ivási vágy általános hiánya, ismét a nyeléssel járó fájdalom, valamint a sugár- és kemoterápiás kezelések által kiváltott hosszan tartó hányinger és hasmenés is. A PEG-táplálási rendszerrel ellátott betegek esetében fontos megjegyezni, hogy az ilyen rendszerek által használt folyékony táplálékkiegészítőn kívül minden egyes etetéskor megfelelő mennyiségű vizet is hozzá kell adni a tápszerhez.

A daganatos betegeknél egyszerre jelentkezhet anorexia és kachexia. A fogyást okozhatja a kevesebb kalória elfogyasztása, illetve a több kalória elégetése, vagy mindkettő. A szervezetnek sok energiára van szüksége ahhoz, hogy a folyamatos kezelések és nemcsak a rákos szövetek, hanem a járulékos egészséges szövetek pusztulása miatt is állandó javítási és újjáépítési állapotban legyen. Fontos, hogy az étkezést befolyásoló és fogyást okozó rákos tüneteket és mellékhatásokat időben előre jelezzék és kezeljék. Mind a megfelelő táplálkozási terápia, mind a gyógyszeres kezelés segíthet a betegnek az egészséges testsúly megtartásában. A legtöbb nagy rákközpontban a kezelőcsoport részeként táplálkozási szakembert alkalmaznak, aki képes a beteg táplálékbevitelének és testsúlyának nyomon követésére.

Ezek a mellékhatások ellensúlyozásához gyógyszerekre lehet szükség, amelyek a következőkre irányulnak:

• Az étvágy növelésének elősegítése.
• A táplálék emésztésének elősegítése.
• A gyomor és a belek izmainak összehúzódásának elősegítése (az étel mozgásban tartása érdekében).
• A hányinger és hányás megelőzése vagy kezelése.
• A hasmenés megelőzésére vagy kezelésére.
• A székrekedés megelőzésére vagy kezelésére.
• A szájüregi problémák megelőzésére és kezelésére (pl. szájszárazság, fertőzés, akut szájfájdalom és sebek).
• A test más területein jelentkező általános fájdalom megelőzésére és kezelésére.