ANTAIOS

Görög mitológia >> Bestiárium >> Óriások >> Antaeus (Antaios)

ANTAIOS (Antaeus) egy líbiai óriás volt, aki arra kényszerítette a földjén áthaladó utazókat, hogy birkózóversenyen mérkőzzenek meg vele. Mindannyiukat legyőzte, és koponyáikat apja, Poszeidón templomának tetejére használta.

Antaios a földi Gaia fia volt, és tőle merítette legyőzhetetlen erejét. Amikor Héraklész találkozott vele a ringben, Athéné azt tanácsolta neki, hogy a versenyben emelje fel az óriást a földről. Ő így tett, és legyengítve a szörnyeteget képes volt összezúzni a bordáit és megölni őt.

A neve mögött rejlő görög antaios szó jelentése “ellene szegült” vagy “ellenséges”.

ANTAIOSZ CSALÁDJA

SZÜLŐK

POSEIDON & GAIA (Apollodoros 2.115)
GAIA (Philostratos Elder 2.21, Hyginus Fabulae 31)

OFFSPRING

A DAUGHTER (Pindar Pythian 9 str5)

ENCYCLOPEDIA

ANTAEUS (Antaios). 1. Poszeidón és Ge fia, hatalmas óriás és birkózó Líbiában, akinek ereje legyőzhetetlen volt mindaddig, amíg anyaföldjével érintkezett. A hazájába érkező idegenek kénytelenek voltak vele birkózni; a legyőzötteket megölte, és koponyájukból házat épített Poszeidónnak. Héraklész felfedezte erejének forrását, felemelte a földről, és a levegőbe zúzta. (Apollod. ii. 5. 11. §; Hygin. Fab. 31 ; Diod. iv. 17; Pind. Isthm. iv. 87, &c.; Lucan, Pharsal. iv. 590, &c.; Juven. iii. 89; Ov. Ib. 397.) Antaeus sírját (Antaei collis), amely egy közepes méretű dombot képezett egy teljes hosszában kinyújtott ember alakjában, a Mauretania-i Tingis városának közelében mutatták ki egy késői korszakig (Strab. xvii. p. 829; P. Mela, iii 10. § 35, &c.), és úgy hitték, hogy valahányszor az azt borító föld egy részét elvették, addig esett az eső, amíg a lyukat újra be nem töltötték. Sertorius állítólag felnyitotta a sírt, de amikor megtalálta a hatvan sing hosszú csontvázat, elborzadt, és azonnal újra befedette. (Strab. l. c.; Plut. Sertor. 9.)

2. A Cirene területén fekvő Irasza város királya, akit a régiek néha az óriás Antaeusszal azonosítottak. Volt egy lánya, Alceis vagy Barce, akit annak ígért, aki győzni fog a gyalogversenyben. A díjat Alexidamus nyerte meg. (Pind. Pyti. ix. 183, &c., a Schol. mellett)

Forrás: Pind: Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology.

Klasszikus irodalmi idézetek

Pindar, Pythoszi óda 9 str5 – ep5 :
“A mese, hogyan lovagoltak líbiai menyasszonyért Irasza városába, hogy Antaios (Antaeus) dicső leányának, a szép hajú leánynak kezét kérjék. Sok gáláns férfiúvezér a saját rokonságából, és sok idegen kereste őt menyasszonyául, mert valóban csodálatos volt a szépsége.”
És nagyon vágytak arra, hogy learassák az Ifjúság szép látásának aranykoronás, érett gyümölcsét. De mivel gyermekének még dicsőbb házasságot tervezett, apja felidézte azt a történetet, hogy Danaosz réges-régen Argoszban nyolc és negyven leányért, még a nap delelője előtt elérte a leggyorsabb házasságot. Ugyanis az egész összegyűlt társaságot odaállította a versenypálya céljához, és kihirdette, hogy minden hősnek, aki lánya kérőjének érkezett, a gyorsaságuk próbáján kell eldöntenie, melyik leány legyen mindegyikük menyasszonya.
Így a líbiai király is, az így kiválasztott vőlegénynek ajánlotta fel lánya kezét. És a vonalra állította a lányt, minden szép ruhájában feldíszítve, hogy az legyen a cél és a végső díj; és kijelentette mindnyájuknak : “Az a férfi, aki a mezőnyt vezetve először érinti meg a leány ruháját, azé lesz a menyasszonya. Ekkor a pályán a leggyorsabban lefelé száguldott Alexidamos, a díjához, a nemes leányhoz, és a nomád lovasok sorain keresztül kézen fogva vezette őt.”

Platón, Törvények 796a (ford. Bárány) (görög filozófus Kr. e. C4. század) :
“Az Antaios (Antaeus) vagy Kerkyon (Cercyon) által a birkózás művészetében bevezetett eszközök az üres dicsőség kedvéért.”

Platón, Theaitétosz 169b :
“Theaitétosz (Theaitétosz) : Nekem úgy tűnik, hogy inkább Antaiosz (Antaeusz) szerepét játszod; mert nem engedsz el senkit, aki hozzád közeledik, amíg nem kényszerítetted, hogy levetkőzzön és vitatkozva birkózzon veled.”
Sokratész (Szókratész) : A te összehasonlításod … . Antaiosszal csodálatosan leképezi panaszomat; csakhogy én makacsabb harcos vagyok, mint ők; mert sok Héraklész (Héraklész) . . . erős szavú férfiú esett össze velem, és erősen megkínzott.”

Pseudo-Apollodorus, Bibliotheca 2. 115 (ford. Aldrich) (görög mitográfus, Kr. u. C2.) :
“Líbián keresztül haladt, amelyet Poszeidón fia, Antaios (Antaeus) uralt, aki idegeneket birkózásra kényszerített, majd megölte őket. Amikor Héraklész kénytelen volt, karon fogta Antaioszt, felemelte a levegőbe, legyengítette és megölte. Történt ugyanis, hogy Antaios erősebb volt, amikor a lába a földön volt, ezért mondták egyesek, hogy Ge (Gaea, a Föld) fia volt.”

Quintus Smyrnaeus, Trója bukása 4. 436 ff (ford. Way) (görög eposz C4. Kr. u.) :
“Egy vasrudat, masszív és hosszú, a gyorsan száguldó kézből sokan próbálták megdobni; de egyetlen argentin sem tudta legyőzni azt a nehézkes tömeget. Egyedül Aias repítette ki erős kezéből… és mindenki csodálkozott, hogy milyen messzire repült a kezéből a bronz, amelyet alig két férfi emelt fel a földről keményen megerőltetve. Még ezt is Antaios(Antaeus) ereje szokta hajítani, mielőtt Héraklész erős keze leküzdötte volna. Ezt, sok zsákmánnyal együtt, Héraklész elvette, és megtartotta, hogy legyőzhetetlen kezének sportot csináljon belőle; de azután odaadta a vitéz Peleusznak, aki vele együtt híresen megverte Iliosz szép tornyú várát; ő pedig Akhilleusznak (Akhilleusznak) adta.”

Quintus Smyrnaeus, Trója bukása 6. 286 :
” Ott birkózott Antaios (Antaeus) izmos erejével, aki kihívta őt birkózó-viadalra; ő azokban az inas karokban magasra emelve a föld fölé, halálra zúzta.”

Diodorus Siculus, Történelmi Könyvtár 4. 17. 4 (ford. Oldfather) (görög történész Kr. e. C1.) :
“Héraklész tehát Krétáról (Krétáról) kihajózott, kikötött Líbiában, és mindenekelőtt kihívta harcra Antaios-t (Antaeus), akinek hírét testereje és birkózásban való ügyessége miatt hírhedté tették az országban, és mert minden idegent, akit birkózásban legyőzött, meg szokott ölni, és vele megküzdve Héraklész megölte az óriást.”

Plutarkhosz, Thészeusz élete 11. 1 (ford. Perrin) (görög történetíró Kr. u. C1. – C2.) :
“Héraklész. Ez a hős megbüntette azokat, akik erőszakkal kínálták őt azon a módon, ahogyan azok összeesküdtek, hogy őt szolgálják, és ezért feláldozta Bousirist (Busiris), halálra birkózta Antaios-t (Antaeus), megölte Kyknos-t (Cycnus) egyszerű harcban, és megölte Termeros-t (Termerus) a koponyájába csapódva.”

Philostratus the Elder, Imagines 2. 21 (ford. Fairbanks) (görög retorikus C3. Kr. u.) :
” Antaios (Antaeus). Finom homok, mint amilyen a híres birkózóhelyeken található, kemény olajkút mellett, két atléta, akik közül az egyik a fülét köti be, a másik pedig egy oroszlánbőrt vesz le a válláról, sírhalmok, emlékművek és bevésett betűk – ez Líbia, és Antaios, akit Ge (Gaea, a Föld) azért szült, hogy az idegeneknek rosszat tegyen azzal, hogy – gondolom, a birkózás kalózos stílusát gyakorolja. Az óriásnak, aki vállalta ezeket a küzdelmeket, és aki magába a birkózóhelyre temette azokat, akiket megölt, mint látjátok, a festmény Héraklészt hozza; ő már megszerezte az itt látható aranyalmát, és hírnevet szerzett hőstetteivel a Heszperidák között …. Anélkül, hogy térdet hajtana, ahogy a mondás tartja, levetkőzik, hogy találkozzon Antaiosszal, miközben még nehezen lélegzik az utazástól; tekintete valamilyen célra szegeződik, mintha a vetélkedésről elmélkedne; és fékezi haragját, hogy az ne vigye túl az óvatosság határain. Antaios azonban megvetően és büszkeségtől felfuvalkodva mintha azt mondaná Héraklésznek: “Ti nyomorult emberek gyermekei”, vagy valami hasonlót, és ezzel a szemtelenségével megerősíti saját bátorságát.
Ha Héraklész a birkózásnak szentelte volna magát, természetes tulajdonságai nem különböztek volna a festményen ábrázoltaktól; hiszen erősnek ábrázolják, és mivel teste olyan szimmetrikusan fejlett, bőségesen felruházott ügyességgel; akár óriás is lehetne, és termete meghaladná az emberekét. Vörös vérű, és az ereiben mintha valami szenvedély tombolna, mintha valami szenvedély lopakodott volna beléjük. Ami Antaios-t illeti, azt hiszem, félned kell tőle, fiam; mert valami vadállatra hasonlít, majdnem olyan széles, mint amilyen magas, és a nyaka úgy kapcsolódik a vállához, hogy annak nagy része a nyakhoz tartozik, és a karja is olyan nagy körös-körül, mint a válla. A “kalapáccsal megmunkált” mell és has, valamint az a tény, hogy az alsó lábszár nem egyenes, hanem esetlen, valóban erősnek, de izmosnak és ügyetlennek jelzi Antaios-t. Ezenfelül Antaios fekete, a napfénytől festett. Ilyen előképzettséggel rendelkeznek mindketten a birkózó-mérkőzéshez.”
Birkózás közben látod őket, pontosabban a küzdelem végén, Héraklészt pedig a győzelem pillanatában. Ám ellenfelét a föld fölött, egy bizonyos távolságban fekteti le, mert Ge (Föld) azzal segítette Antaios-t a küzdelemben, hogy felkönyökölt és újra talpra emelte, valahányszor a földre taszították. Héraklész tehát tanácstalanul, hogyan bánjon el Ge (Földdel), megragadta Antaioszt középen, közvetlenül a dereka fölött, ahol a bordái vannak, és felegyenesedett a combjára, még mindig magára szorítva a karját; majd saját alkarját az immár petyhüdt és lihegő Antaios hasának gödréhez szorítva, kifacsarja a lélegzetét, és megöli őt, a bordái hegyét a májába nyomva. Kétségtelenül látjátok, hogy Antaios nyögdécsel és Ge (Föld) felé néz, aki nem segít rajta, míg Héraklész erős és mosolyog a teljesítményén. Ne nézzetek figyelmetlenül a hegy tetejére, hanem feltételezzétek, hogy az isteneknek ott van egy helyük, ahonnan nézhetik a versenyt; mert, figyeljétek meg, egy aranyfelhő van felfestve, ami, gondolom, baldachinként szolgál számukra; és ide jön Hermész, hogy meglátogassa Héraklészt és megkoronázza, mert úgy találja, hogy Héraklész olyan jól játszik a birkózó-viadalon.”

Philostratos the Elder, Imagines 2. 22 :
” Mialatt Héraklész Líbiában alszik, miután legyőzte Antaios (Antaeus), a pygmaioi (pigmeusok) támadnak rá azzal a bevallott szándékkal, hogy megbosszulják Antaios-t; mert azt állítják, hogy ők Antaios testvérei, nagylelkű fickók, akik nem atléták, sőt, nem is egyenrangúak vele a birkózásban, hanem földi születésűek (gêgenes) és ráadásul elég erősek, és amikor feljönnek a földből, a homok hullámokban hullámzik … . Itt Héraklész ellen vonulnak, és arra vállalkoznak, hogy álmában megölik… Közben alszik a puha homokon, mert a birkózásba belopta magát a fáradtság; és álomtól eltelve, tátott szájjal, mélyen a mellkasában teljes lélegzetet vesz . . . Antaios is ott fekszik, de míg a művészet Héraklest élőnek és melegnek festi, addig Antaios-t halottnak és elszáradtnak ábrázolja, és elhagyja őt Geának (Gaea, a Föld).”

Ovid, Heroides 9. 67 ff (ford. Showerman) (római költészet Kr.e. C1. – Kr.u. C1.) :
“Antaeus letépné a kemény nyakáról a turbán pántját, nehogy szégyent érezzen, hogy egy férfiatlan ellenségnek engedett.'”

Propertius, Elégiák 3. 22 (ford. Goold) (római elégiák Kr. e. C1.) :
“A nyomok a porban, ahol Herkules és Antaeus birkózott.”

Plinius az idősebb, Természettörténelem 5. 3 (ford. Rackham) (Római enciklopédia Kr. u. C1.) :
“amelyről a legcsodálatosabb legendákat mesélik a régi írók: itt volt Antaeus palotája és Herkules elleni harcának színhelye, és itt voltak a Hesperidák kertjei.”

Statius, Thebaid 6. 894 ff (ford. Mozley) (római eposz C1. Kr. u.) :
“Herkules karjaiban tartotta az izzadó földi születésű líbiait , amikor rájött a trükkre és felragadta a magasba, és nem hagyott neki reményt a zuhanásra, és nem engedte, hogy még a lába végével is megérintse anyaföldjét.”

ANCIENT GREEK ART

FORRÁSOK

Görög

RÓMAI

BIBLIOGRÁFIA

Az ezen az oldalon idézett fordítások teljes bibliográfiája.