Anthropoid origins: a possible solution to the adapidae-Omomyidae paradoxon

Az élő főemlősök összehasonlító anatómiájából és biokémiájából származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a tarsierek közelebbi rokonságban állnak az anthropoidokkal, mint a fogasfésűs prosimiák, ami az anthropoidok omomyid ősökre utal. Másrészt a paleontológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy az adapidák alkalmasabbak az antropoidok őseinek, mint az omomyidák. Ezeket a következtetéseket és az adatokat, amelyekből levezették őket, egymással összeegyeztethetetlennek tekintették. Ezek az adatsorok azonban csak bizonyos feltételezések fényében összeegyeztethetetlenek. Az omomyida ősök mellett szóló neontológiai érv attól a feltételezéstől függ, hogy a fogasfésűs prozimuszok az adapidák leszármazottai vagy testvércsoportja. Ezt a filogenetikai kapcsolatot sem a közös származtatott tulajdonságok azonosításával, sem a morfológiailag köztes kövületek felfedezésével nem sikerült megalapozni. Ehelyett lehetséges, hogy az adapidák egy kládot alkotnak az omomyidákkal, a tarsierekkel és az antropoidákkal, és hogy ez a klád közös ősük a fogasfésűs prozimuszokkal (Gingerich & Schoeninger, 1977). E hipotézis vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy a puha anatómia és biokémia összehasonlító tanulmányozása nem használható fel az emberszabásúak adapida ősének cáfolatára, hogy a haplorhine-strepsirhine dichotómia rendkívül korlátozott értékű a fosszilis taxonokra alkalmazva, és hogy a fogfésült prosimiánok, nem pedig a tarsierek, a legjobb viselkedési és ökológiai modellt adhatják az emberszabásúak ősének kladisztikus rokonságuk ellenére is.