Anti-komintern paktum

Anti-komintern paktum, először Németország és Japán (1936. november 25.), majd Olaszország, Németország és Japán (1936. november 25.) között létrejött egyezmény. 1937. 6.), amely látszólag a Kommunista Internacionálé (Komintern) ellen irányult, de hallgatólagosan kifejezetten a Szovjetunió ellen.

A szerződések megkötésére Adolf Hitler törekedett, aki akkoriban nyilvánosan a bolsevizmus ellen lobbizott, és aki érdekelt volt Japán sikereiben a Kína elleni nyitóháborúban. A japánokat feldühítette egy 1936 augusztusában kötött szovjet-kínai megnemtámadási szerződés, valamint a szovjet katonai repülőgépek és lőszerek későbbi eladása Kínának. Hitler és Benito Mussolini propagandacélokból a nyugati értékek védelmezőiként tudták feltüntetni magukat a szovjet kommunizmus fenyegetésével szemben.

1939. augusztus 23-án Japán, felháborodva a német-szovjet megnemtámadási paktumon, felmondta az antikomintern paktumot, de később csatlakozott a háromoldalú paktumhoz (1940. szeptember 27.), amely kötelezte Németországot, Olaszországot és Japánt, hogy “minden politikai, gazdasági és katonai eszközzel segítik egymást”, ha bármelyiküket megtámadja “egy jelenleg az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban részt nem vevő hatalom” (ill, a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok).