Antibiotikum-rezisztencia az élelmiszer-állatokkal kapcsolatos baktériumokban: az állattenyésztés Egyesült Államokbeli nézőpontja

Az antimikrobiális vegyületek alkalmazása az élelmiszer-állattenyésztésben bizonyított előnyökkel jár, beleértve az állatok jobb egészségét, a nagyobb termelést és bizonyos esetekben az élelmiszerrel terjedő kórokozók csökkentését. Az antibiotikumok mezőgazdasági célú felhasználása, különösen a növekedés fokozására, azonban sok vizsgálat tárgyát képezi, mivel bizonyítottan hozzájárul az emberi szempontból jelentős antibiotikum-rezisztens baktériumok gyakoribbá válásához. Az antibiotikum-rezisztencia gének átadása és a rezisztens baktériumok szelekciója számos mechanizmuson keresztül történhet, amelyek nem mindig kapcsolódnak a konkrét antibiotikum-használathoz. A prevalenciaadatok némi rálátást nyújthatnak a rezisztencia előfordulására és időbeli változásaira; az okok azonban sokfélék és összetettek. Mind hazai, mind nemzetközi szinten sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és különböző országok szigorúbb korlátozásokat vagy tilalmakat vezettek be vagy fontolgatnak az antibiotikumok egyes típusainak élelmiszer-állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozóan. Néhány esetben úgy tűnik, hogy a növekedésserkentő antibiotikumok használatának betiltása egyes gyógyszerrezisztens baktériumok előfordulásának csökkenését eredményezte; azonban az állatok megbetegedésének és elhullásának későbbi növekedése, különösen a fiatal állatok esetében, néha a terápiás antibiotikumok nagyobb mértékű használatát eredményezte, amelyek gyakran a humán gyógyászatban nagyobb jelentőséggel bíró gyógyszercsaládokból származnak. Bár egyértelmű, hogy az antibiotikumok használata idővel a baktériumok – beleértve az emberi kórokozókat is – között jelentős rezisztenciagén-állományt eredményezhet, a gazdaságokból és az állatállományból származó rezisztens organizmusok által az emberekre jelentett kockázatot még nem határozták meg egyértelműen. Miközben az állattenyésztők, az állategészségügyi szakértők, az orvosi közösség és a kormányzati szervek a hatékony védekezési stratégiákat mérlegelik, döntő fontosságú, hogy a tudományosan megalapozott információk szolgáljanak e megfontolások alapjául, és hogy az ilyen stratégiák kockázatait, előnyeit és megvalósíthatóságát teljes mértékben mérlegeljék, hogy az emberi és állati egészséget meg lehessen tartani, ugyanakkor korlátozni lehessen az antibiotikum-rezisztens baktériumokból eredő kockázatokat.