Antikolinerg szerek – definíció és osztályozás

És inkább vizuálisan tanulsz? Nézze meg online videós előadásainkat, és kezdje el a farmakológiai tanfolyamot most ingyenesen!

A hatásmechanizmus az M3 receptorok blokkolásával történik.

A szembe helyileg beadott antimuszkarinikus gyógyszerek mydriázist, ciklopulgiát és akkomodációvesztést okoznak. A gyógyszerek a kötőhártya-zsákból szívódnak fel a szembe.

A hatás időtartama az egyes gyógyszereknél eltérő: atropin (> 72 óra), homatropin (24 óra), ciklopentolát (2-12 óra) és tropikamid (0,5-4 óra).

Fontos: A muszkarinreceptor-blokkolók közül a tropikamidnak rövidebb a hatásideje.

Bronchi: Hatásmechanizmusa az M3-receptorok blokkolása, ezáltal elősegíti a hörgőtágulást.

Atropint parenterálisan alkalmazzák a váladék csökkentésére általános érzéstelenítés során.

Ipratropiumot inhalációval alkalmazzák asztma és COPD esetén a hörgőtágulás elősegítésére. Mivel rosszul szívódik fel és gyorsan metabolizálódik, kevésbé valószínűek a tüdőn kívüli antimuszkarinikus hatások, mint a tachycardia és az aritmiák. Naponta 4-szer adják.

A tiotropiumot, egy újabb gyógyszert, naponta egyszer adják.

Bél: A hatásmechanizmus az M1 és M3 receptorok blokkolásával történik.

Atropin és a szkopolamin a leghatásosabb görcsoldóként hatnak a gyomormotilitás csökkentésével. A görcsoldó hatáshoz használt atropin adagja csökkenti a nyálelválasztást, a szem akkomodációját és a vizeletürítést is. E hatások miatt csökken az atropinnal való compliance.

Az olyan antimuszkarin hatású gyógyszerek, mint az atropin, a metszkopolamin és a propantelin a savszekréciót gátló hatásuk miatt alkalmazhatók peptikus fekélyben; azonban jelenleg nem alkalmazzák őket, mert ebben az indikációban rosszabbak a H2-blokkolóknál és a protonpumpa-gátlóknál.

Hólyag: az oxibutinint és a tolterodint enyhe hólyaghurutban a sürgősség csökkentésére és urológiai műtétek utáni hólyaggörcsök csökkentésére használják.

A tolterodint, darifenacint, szolifenacint és fesoterodint stressz inkontinencia kezelésére használják.

Az oxibutinin transzdermális tapasz formájában is kapható, amely a kevesebb mellékhatás miatt jobban tolerálható.

Kardiovaszkuláris: Az atropin alacsony dózisa blokkolja a preszinaptikus neuronok M1-receptorait és csökkenti a szívfrekvenciát. Az atropin nagy dózisa blokkolja az M2 receptorokat a sinoatrialis (SA) csomópontban és növeli a szívfrekvenciát.

Szívritmus: Az atropin blokkolja a nyálmirigyek muszkarin receptorait, ami szájszárazságot (xerosztómiát) eredményez. Hasonlóan hat a verejtékmirigyekre és a könnymirigyekre, ami a szekréció csökkenését eredményezi.

Az antimuszkarinok terápiás felhasználása

Az atropint görcsoldóként alkalmazzák; bradikardia kezelésére; antiszekréciós szerként a felső és alsó légutak váladékának blokkolására műtét előtt, valamint foszfororganikus mérgezés és az antikolinészterázok, például a fizosztigmin túladagolásának kezelésére.

A szkopolamint mozgásbetegség esetén alkalmazzák.

Az antimuszkarinok mellékhatásai

Az antimuszkarinok mellékhatásait vagy toxicitását a “száraz, mint a csont, vörös, mint a répa, őrült, mint a kalapos” mnemonikussal lehet leírni.”

Az atropin a verejtékmirigyek kiválasztásának gátlását okozza, ami gyermekeknél és időseknél hyperthermiát okoz, amit atropin-láznak neveznek. Az izzadás, a nyálelválasztás és a könnyezés gátlása miatt “csontszáraznak” nevezik.”

Az atropin nagy dózisai tachycardiát és aritmiát, valamint az intraventrikuláris ingerületvezetés blokkját okozzák, ami nehezen kezelhető.

Időskorú betegeknél az atropin szögletes glaukómát okoz; prosztata hiperpláziában szenvedő férfiaknál vizeletvisszatartást is okozhat.

A székrekedés és a homályos látás az antimuszkarin szerek gyakori mellékhatásai minden korcsoportban.

Az antimuszkarinok okozta cNS-toxicitás magában foglalja a szedációt, amnéziát, delíriumot, hallucinációt (“őrült, mint egy kalapos”) és görcsöket.

A karok, a fej, a nyak és a törzs bőrereinek tágulása atropin túladagolásakor megfigyelhető, amit atropin-pirulásnak (“vörös, mint a répa”) neveznek.

Az atropin 0,5 mg-os adagban bradycardia, szájszárazság és az izzadás gátlása. 5 mg-os adagolásban tachycardia, szívdobogás, kifejezett szájszárazság, mydriasis és homályos látás. > 10 mg-os adagban hallucinációkat, delíriumot és kómát okoz.

A toxicitás kezelése

A toxicitás kezelése általában tüneti kezelés.

Fontos: A súlyos tachycardia kis dózisú fizosztigmin bőrön keresztüli adagolását teszi szükségessé.

A hipertermia hűtőtakaróval vagy párologtató hűtéssel kezelhető.

Az antimuszkarinok ellenjavallatai

Az antimuszkarinokat csecsemőknél óvatosan kell alkalmazni a hipertermia veszélye miatt.

Az antimuszkarinok ellenjavalltak zárt zugú glaukómában szenvedő egyéneknél és prosztata hiperpláziában szenvedő férfiaknál.

Antinikotinos gyógyszerek

Az antinikotinos gyógyszereket két típusba sorolják:

1. Neuromuszkuláris blokkolók
2. Ganglionikus blokkolók

Neuromuszkuláris blokkolók

Ezek további két osztályba sorolhatók:

1. Nem-depolarizáló blokkolók: Pankuronium, ciszatracurium, rokuronium, vecuronium
2. Depolarizáló blokkolók: Szukcinilkolin

Ezek a gyógyszercsoportok antagonistaként (nem depolarizáló típus) és agonistaként (depolarizáló típus) hatnak a neuromuszkuláris csomópont véglemezének receptorain.

Kisebb dózisban teljes izomrelaxációt eredményeznek, ami megkönnyíti alkalmazásukat a műtétek során a légcső intubálásában. Az altatásból való gyors felépülést is lehetővé teszik, és csökkentik a posztoperatív légzésdepressziót.

A nem-depolarizáló blokkolók hatásmechanizmusa

Ezeket a szereket kompetitív blokkolóknak is nevezik. Kis dózisban ezek a gyógyszerek az ACh-val versenyeznek a receptoron anélkül, hogy stimulálnák azt, így megakadályozzák az izomsejtmembrán depolarizációját és gátolják az izomkontrakciót.

Ez a hatás visszafordítható kolinészteráz-gátlók, például neostigmin és edrofónium adásával, amelyek növelik az ACh koncentrációját a neuromuszkuláris csomópontokban, valamint közvetlen elektromos ingerléssel.

Nagy dózisban ezek a gyógyszerek blokkolják az ioncsatornát a motoros véglemezen, csökkentve a neuromuszkuláris átvitelt. Ez a hatás kolinészterázgátlókkal és elektromos ingerléssel nem fordítható vissza.

A gyógyszerek iránti érzékenység a következő sorrendben következik: először az arc és a szem kis összehúzódó izmai bénulnak meg, majd az ujj-, végtag-, nyak- és törzsizmok, végül a rekeszizom. A felépülés fordított sorrendben történik.

A rokuronium hatása a leggyorsabban, 60-120 másodperc alatt kezdődik.

A nem-depolarizáló blokkolók farmakokinetikája

Ezeket a gyógyszereket intravénásan vagy intramuszkulárisan adják be. Ezek a szerek szájon át beadva nem hatékonyak.

A szerkezetükben lévő kvaterner amin jelenléte miatt nem szívódnak fel a bélből. Továbbá nem lépik át a sejtmembránokat és a vér-agy gátat.

Ezek a gyógyszerek nem metabolizálódnak és újraelosztódnak. A pankuronium, metokurin, pipekuronium és tubokurarin változatlanul kiválasztódik a vizelettel, és hatástartamuk kevesebb, mint 30 perc.

A vekuronium és a rokuronium változatlanul kiválasztódik az epével, és hatástartamuk 10-20 perc.

A májmetabolizmuson kívül az atrakurium egy másik, Hoffman-eliminációnak nevezett módszerrel is eliminálódik, ami gyors spontán lebomlás, amely laudanozin képződését eredményezi. A laudanozin nagy koncentrációban rohamokat okoz.

A ciszatracurium (az atracurium sztereoizomerje) a plazmában észter-hidrolízissel bomlik le. Veseelégtelenség esetén nincs szükség az adagolás módosítására, mivel eliminációja nem függ a máj- vagy vesefunkciótól. A klinikai gyakorlatban az egyik leggyakrabban alkalmazott izomrelaxáns.

A nem-depolarizáló blokkolók gyógyszerkölcsönhatásai

A kolinészteráz-gátlók, mint az edrofónium, a neosztigmin, a piridosztigmin és a fizosztigmin kölcsönhatásba lépnek a neuromuszkuláris blokkoló szerekkel és legyőzik azok hatását.

A halogénezett szénhidrogén-anesztetikumok, mint a desflurán, érzékenyítik a neuromuszkuláris összeköttetést ezekkel a gyógyszerekkel szemben és fokozzák a blokkoló hatást.

Aminoglikozid antibiotikumok, mint a gentamicin és a tobramicin, versenyeznek a kalciumionokkal és gátolják az ACh felszabadulását, és így a blokkoló hatás szinergizálódik a pancuroniummal.

A kalciumcsatorna-blokkolók szintén fokozzák a neuromuszkuláris blokkoló hatást.

Az idős betegek és a myasthenia gravisban szenvedő betegek érzékenyek a nem-depolarizáló gyógyszerekre, ezért a dózist csökkenteni kell.

A depolarizáló szerek hatásmechanizmusa

Ezek a gyógyszerek az izomrostok plazmamembránjának depolarizálásával hatnak. Hatásukat azonban az antikolinészterázok nem fordítják vissza, és így az izomrostok depolarizációja tartósan növekszik. A szukcinilkolin egy depolarizáló izomrelaxáns. A depolarizáció folyamata 2 fázisban zajlik.

Az 1. fázis a nikotinreceptorokhoz kapcsolódó nátriumcsatornák megnyitásával kezdődik, ami a receptor depolarizációját eredményezi. Ez az izom átmeneti rángását okozza.

A 2. fázis magában foglalja a depolarizáló szer folyamatos kötődését a receptorhoz, ami képtelenné teszi azt az impulzusok továbbítására. Ha ez folytatódik, a nátriumcsatorna fokozatos repolarizációja következik be, így blokkolja azt, ami a depolarizációval szembeni ellenállást és petyhüdt bénulást eredményez.

A nem depolarizáló neuromuszkuláris blokkoló szukcinilkolin előtti alkalmazása csökkenti a szukcinilkolin által okozott izomfájdalmat. A szukcinilkolin hatásideje rövid a pszeudokolinészteráz általi hidrolízis miatt.

Depolarizáló szerek terápiás alkalmazása

A szukcinilkolin az anesztézia indukciója során endotracheális intubációnál a gyomortartalom aspirációjának megelőzésére, gyors hatáskezdése miatt szukcinilkolt használnak.

Elektrokonvulzív sokkkezelés során is alkalmazzák.

A depolarizáló szerek farmakokinetikája

IV A szukcinilkolin beadása a gyógyszer újraeloszlását és pszeudokolinészteráz általi hidrolízisét eredményezi a májban és a plazmában, ami rövid hatástartamot eredményez. A szukcinilkolin folyamatos infúziója hosszabb hatástartamot eredményez.

A depolarizáló szerek káros hatásai

A szukcinilkolin inhalációs anesztetikumok kölcsönhatásaként malignus hipertermia kialakulását okozhatja. A megnövekedett end-tidális CO2 az első jel, amelyet ebben az állapotban észlelnek. Az érzéstelenítés azonnali abbahagyása és a bénulás visszafordítása hűtéssel és nagy dantrolénadagokkal együtt megmentheti a beteg életét.

A szukcinilkolin adása esetén az izomfájdalom a leggyakoribb posztoperatív panasz.

A pszeudokolinészteráz hiányban szenvedő betegeknél a rekeszizom bénulása miatt elhúzódó apnoe lép fel. Ezek a betegek nem tudnak mozogni vagy lélegezni, de teljesen éberek. Fontos, hogy tudatosítsuk bennük a problémát és az annak megoldására tett lépéseket. Gyakran éjszakára gépi lélegeztetőgépen kell tartani őket, mire a szöveti kolinészteráz végleg lebontja a szukcinilkolint.

Az elektrolit-egyensúlyhiányos betegeknél a szukcinilkolin kálium felszabadulását okozza, ami elhúzódó apnoét eredményez.

A szukcinilkolin kálium kiáramlását okozza a sejtekből, ami veszélyes hatás lehet égési sérült betegeknél, valamint masszív szövetkárosodásban, gerincvelő-sérülésben, perifériás idegi diszfunkcióban és izomdisztrófiában szenvedő betegeknél.

Ganglion-blokkolók

Aanglion-blokkolók specifikusan a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerben jelen lévő nikotinreceptorokra hatnak. Mivel ezek a gyógyszerek nem mutatnak szelektivitást a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerrel szemben, ezért a kísérletes farmakológiában használják őket.

A ganglion-blokkoló gyógyszerek hatása

Szem: A ganglion-blokkolók mydriázist és ciklopulgiát okoznak.

GI traktus: A motilitás csökkenése és súlyos székrekedés.

Húgyúti traktus: Az ejakuláció károsodása és a hólyag csökkent kontraktilitása.

Szív: Mérsékelt tachycardia és a szívteljesítmény csökkenése nyugalomban.

Mirigyek: A nyálzás, a könnyezés, az izzadás és a gyomorsekréció csökkenése.

Vérerek: Az artériás és vénás tónus csökkenése, ami dózisfüggő vérnyomáscsökkenést okoz. Az ortosztatikus hipotenzió általában kifejezett.

A hexametóniumot és a mecamylamint régebben használták a hipertónia kezelésére, de később a káros hatások miatt betiltották.

A trimetafán egy másik ganglionblokkoló, amelyet korábban intravénásan használtak refrakter hipertónia kezelésére és kontrollált hipertónia előállítására. Azonban rossz lipidoldékonysága, rövid felezési ideje és orálisan inaktív jellege miatt betiltották.

A vareniklin, a mecamylamin és a nikotin tapaszok formájában a ganglionblokkolók, amelyek bejutnak a CNS-be, és a dohányzásról való leszokásban használják.

A ganglionblokkolók mellékhatásai közé tartozik a poszturális hipotenzió, szájszárazság, homályos látás, székrekedés és súlyos szexuális diszfunkció.

Kolinészteráz-regenerátorok

A palidoxim egy kolinészteráz-regenerátor. Szervesfoszfát-mérgezések (paration és malation) kezelésére használják.

Fontos: Csak az ACh és a szervesfoszfát vegyület komplexének öregedése előtt hatásos.