Antrális pszeudociszták

Az antrális pszeudocisztákat gyakran felfedezik a rutinvizsgálatok során készült panorámaröntgenfelvételeken. Gyakran a sinus nyálkahártya irritációját okozó gyulladásos infiltrátum áll a háttérben. A kúpos sugár alapú komputertomográfián az öt leggyakoribb véletlen lelet egyike.1

A jelentések szerint a pszeudociszták a lakosság akár 14%-ánál is előfordulnak.2 Az antrális pszeudociszták úgy alakulnak ki, hogy a gyulladásos savós exsudátum felhalmozódik a sinus membránja alatt, és kupola- vagy szessilszerű kiemelkedést okoz, amely halványan röntgenopak és jól körülhatárolt kupola megjelenésű. Bár az okot nem erősítették meg véglegesen, az antrális pszeudocisztákat összefüggésbe hozták allergiával, légúti és vírusfertőzésekkel, valamint kényszermelegítéssel (1. ábra).2

1. ábra: Jól körülírt, tünetmentes, enyhén radiopáka tömeg a sinus üregben, egy antralis pszeudocisztát szemléltetve. A kép Shawn Adibi, DDS, MEd, FAAOM jóvoltából készült.

Az álciszták nem epithelialis bélésűek; a valódi ciszták mindig epithelialis bélésűek. A valódi ciszta kialakulásakor gyulladás van jelen, például a pulpa fertőzése. A hám elkezd burjánzani, különálló cisztát képez, és végül elzárja magát a környező szövetektől. A ciszta lumenét vagy központját a ciszta magjában lévő ozmotikus nyomás miatt folyadék tölti ki. A ciszta membránja lehetővé teszi a folyadék bejutását a cisztamagba, hogy kiegyenlítse az ozmotikus nyomást a környező szövetekével, és a ciszta tovább tágul.3

Az antrális pszeudociszták viszont nem valódi ciszták, és gyakran nem járnak klinikai tünetekkel. Az antralis pszeudociszták a sinus maxillaris aljából erednek, és a nyálkahártya alatt alakulnak ki, de nincsenek hámmal körülvéve, mint a valódi ciszták. A pszeudociszta kifejezés összetéveszthető a sinus mucocele és a sinus retention cysta diagnosztikai kifejezésekkel.3

Egy 2014-es, egy fogszabályozó populáción végzett vizsgálat 427 alanyi kúpos sugár alapú komputertomográfiás felvételen 842 véletlen leletet észlelt, a legtöbb el nem vett lelet az orrgaratban és az orrmelléküregekben volt.4 A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy több képzésre van szükség a véletlen leletek azonosítására és azok feljegyzésére, amint azok előfordulnak. Gyakran előfordul, hogy az érdeklődésre számot tartó területek nem nyilvánvalóak, vagy nem követik őket relevánsnak. A szerzők javasolják a röntgenfelvételek minden formájának értelmezésében való jártasságot.

A klinikus az antrális pszeudocisztát összetévesztheti egy nemodontogén cisztával, egy odontogén cisztával (például dentigerosus ciszta, odontogén keratociszta vagy reziduális ciszta) vagy egy gyulladásos elváltozással (például radicularis ciszta, odontogén tumor vagy nemodontogén tumor). Ha a leletet panorámaképen látja, a következő lépés a szóban forgó terület periapikális felvételének elkészítése. Meg kell határozni a területen lévő fogak vitalitását, és a pulpális vagy parodontális betegségre utaló jelek nélküli, restaurálatlan fogak vitalitását meg kell vizsgálni, ha a kérdéses terület nem dentális eredetű antralis pszeudociszta, és bizonyos esetekben lehetővé kell tenni más entitások kizárását. Ha azonban az entitás helye vagy megjelenési formája kérdéses, általában további vizsgálatokra van szükség, például fejlett képalkotó eljárásokra, biopsziára vagy finom tűs aspirációra. Helyénvaló lenne szájsebészhez vagy fül-orr-gégészhez irányítani.5,6

Ahogy a mondás tartja, “a szem nem látja azt, amit az elme nem ismer”, és ha nem vagyunk képzettek az antralis pszeudociszta meglátására, akkor előfordulhat, hogy nem vesszük észre, vagy összetévesztjük egy másik entitással. Ha véletlenül találják meg, a diagnózisra mindig törekedni kell.

Mint mindig, továbbra is tegyen fel jó kérdéseket, és mindig hallgassa meg a betegeit.

1. Edwards R, Altalibi M, Flores-Mir C. A fej és nyak régiójának kúpnyalábos komputertomográfiás vizsgálataiban előforduló véletlen leletek gyakorisága és jellege: Egy szisztematikus áttekintés. J Am Dent Assoc. 2013;144(2):161-170.
2. Neville BW, Damm DD, Allen CM, Chi AC. Orális és maxillofaciális patológia. 4th ed. Philadelphia, PA: Saunders; 2015.
3. DeLong L, Burkhart NW. Általános és szájüregi patológia a dentálhigiénikus számára. 3rd ed. Philadelphia, PA: Lippincott Williams & Wilkins; 2019.
4. Edwards R, Alsufyani N, Heo G, Flores-Mir C. A véletlen leletek gyakorisága és jellege egy fogszabályozási minta nagymezős kúpsugaras komputertomográfiás vizsgálatain. Prog Orthod. 2014;15(1):37.
5. Sette-Dias AC, Naves MD, Mesquita RA, Abdo EM. Az antrális pszeudociszta differenciáldiagnózisa. Egy esetismertetés. Stomatologija. 2013;15(3):92-94.
6. Adibi SS, Johnson CD, Mukherji G, Ogbureke EI. A hónap száj- és állkapocs-patológiai esete: Antrális pszeudociszta. Tex Dent J. 2015;132(4):240,272-273.

Nancy W. Burkhart, EdD, MEd, BSDH, AFAAOM, a Texas A&M University College of Dentistry parodontológiai-stomatológiai tanszékének adjunktusa. Dr. Burkhart a Nemzetközi Orális Lichen Planus Támogató Csoport (dentistry.tamhsc.edu/olp) alapítója és társszervezője, valamint a harmadik kiadásban megjelenő General and Oral Pathology for the Dental Hygienist (Általános és szájpatológia a dentálhigiénikus számára) társszerzője. 2016-ban elnyerte az American Academy of Oral Medicine affiliate fellow státuszát. A Nemzetközi Pemphigus és Pemphigoid Alapítványon keresztül 2017-ben elnyerte az Év Fogászati Szakembere díjat, és 2017-ben a Sunstar/RDH Award of Distinction díjazottja. A [email protected].
címen érhető el.