ANTT:

Author

Bevezetés

Tíz évvel ezelőtt a Nursing Timesban megjelent egy cikk az aszeptikus gyakorlat új gyakorlati keretéről, az Aseptic Non Touch Technique (ANTT) (Rowley, 2001). A cikk rávilágított az aszeptikus technika gyakorlatának számos problémájára, többek között a szabványosított oktatás és gyakorlat hiányára, a zavaros és változó technikára, valamint a kritikus eljárási komponensek érintéses kontaminációjára. Szóba került továbbá az infúziós portok nem hatékony tisztítása, a nem hatékony kézhigiénia, valamint a “steril”, “aszeptikus” és “tiszta” kifejezések zavaros és pontatlan alkalmazása a klinikai gyakorlatban. A cikk hangsúlyozta az aszeptikus technika szabványosításának fontosságát, és felvázolta az ANTT gyakorlati keretét (Rowley, 2001).

A klinikai gyakorlat ANTT elméleti keretének (www.tinyurl.com/ANTT-framework) középpontjában az aszepszis egyetlen és egyértelmű fertőzésmegelőzési célja állt minden invazív klinikai eljárás esetében, függetlenül attól, hogy mennyire egyszerű vagy összetett. Az “aszepszis” kifejezés a patogén mikroorganizmusok hiányára vonatkozó pontos és elérhető minőségi szabvány (Hauswirth és Sherk, 2011). A keretrendszer középpontjában az az egyszerű tény állt, hogy a steril technika (amely a mikroorganizmusok teljes hiányát követeli meg) definíció szerint lehetetlen megvalósítani a tipikus egészségügyi intézményekben a mikroorganizmusok levegőben való elterjedtsége miatt. A “tiszta” kifejezést az invazív klinikai eljárásokra vonatkozó minőségi szabványként túlságosan kétértelműnek ítélték.

A pontos és megvalósítható terminológia meghatározásának eredményeként az ANTT gyakorlati keretrendszer megkérdőjelezte az úgynevezett steril, aszeptikus vagy tiszta technikák hagyományos hierarchikus paradigmáját. E technikák kiválasztása történelmileg általában az egészségügyi szakembereknek a betegek fertőzésveszélyéről alkotott elképzelésén alapult; a keretrendszer ezzel ellentétes megközelítést alkalmazott, és a kockázatértékelést arra alapozta, hogy a beteg mennyire van veszélyben az egészségügyi dolgozó, az eljárás technikai kihívása és a gyakorlati környezet miatt.

Az új megközelítést országosan gyorsan elfogadták. Az ANTT jobban meghatározta az invazív klinikai eljárások során szükséges infekciókontroll módszereket és óvintézkedéseket, hogy megakadályozza a mikroorganizmusoknak az egészségügyi dolgozókról, az eljárás eszközeiről vagy a közvetlen környezetből a betegre történő átvitelét. Ezt az eljárás kulcsfontosságú részeinek és helyszíneinek aszepszisével érik el.

Most az Association for Safe Aseptic Practice (ASAP) által felügyelt ANTT a de facto standard aszeptikus technika az Egyesült Királyságban. A keretrendszert az Epic2 (Pratt et al, 2007), az RCN infúziós irányelvei (RCN,2010), az egészségügyi ellátás biztonságával és minőségével foglalkozó ausztrál bizottság (National Health and Medical Research Council, 2010) támogatta, és különböző mértékben 15 másik országban is alkalmazzák. A biztonságos aszeptikus gyakorlat fontosságát a kormány Winning Ways című fehér könyvében ismerték el (Department of Health, 2003), 2008-ban pedig az egészségügyi és szociális ellátásról szóló törvény előírta, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak szabványosított aszeptikus technikával kell rendelkezniük, amelyben az oktatás és az auditálás demonstrálható (DH, 2008).

Miért olyan fontos az aszeptikus technika?

A mikroorganizmusok kölcsönhatása a klinikai környezetben és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre gyakorolt hatásuk jól elfogadott, de nem teljesen ismert. Egyértelmű, hogy a fertőzések jelentős részét az invazív klinikai eljárások mikroorganizmusokkal való kontaminációja okozza a sikertelen aszeptikus technika miatt, különösen a betegek természetes védekező mechanizmusait megbontó, helyben elhelyezett orvosi eszközökön keresztül (Loftus és mtsi., 2011). A mikroorganizmusok láthatatlan, de mindenütt jelen lévő jelenléte a klinikai környezetben azt jelenti, hogy az aszeptikus technika jelenti a betegek utolsó védelmi vonalát a mikroorganizmusokkal szemben az invazív klinikai eljárások során, akár kórházban, akár a közösségben. A megelőzhető egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések szempontjából az aszeptikus technika tekinthető a leggyakoribb és legkritikusabb fertőzésmegelőzési gyakorlatnak az egészségügyben.

A HCAI-k csökkentése az ANTT használatával

Az ANTT kétféleképpen javítja az aszeptikus gyakorlatot a szabványosítás révén:

• A gyakorlati keretrendszer (1. ábra), amely szilárd szabályrendszert biztosít a biztonságos és hatékony aszeptikus technika tanításához, és eloszlatja a mítoszokat és rituálékat, amelyek összezavarták és bonyolították a gyakorlatot;
• Az ANTT irányelvek széles körű alkalmazása a gyakori klinikai eljárásokra mind kórházi, mind közösségi környezetben. A klinikai területeken látható gyakorlati útmutatóként kialakított, ésszerűsített eszközválasztás és egyértelmű sorrendiség a változó gyakorlat “kiírását” szolgálja. A kórházak és a közösségi szervezetek az ANTT-t a klinikai csomagok, például a Saving Livesguidance (DH, 2007) aszeptikus technika komponensének minőségbiztosítására használják.

A gyakorlati keretrendszer, a klinikai iránymutatások és a kompetenciaalapú oktatás 10 alapelvre épül (1. keretes írás).

A gyakorlat ANTT megközelítése

Az ANTT gyakorlati keretrendszer oktatásának hatása és eredménye egy egyszerű példával szemléltethető. Egy, az ANTT bevezetésének tervezési szakaszában lévő kórházban az infekciókat ellenőrző nővér felfigyelt egy olyan nővérre, aki már példamutatóan gyakorolta az ANTT-t – olyan kórházból vették fel, ahol az ANTT-t standardként alkalmazták. Ez azt mutatja, hogy a legjobb gyakorlaton alapuló ANTT-t hogyan azonosíthatják más ANTT-felhasználók. Ez fontos előny, mivel ahelyett, hogy kizárólag az alkalmi és hivatalos auditálástól függene, a meghatározott és azonosítható ANTT megközelítés lehetővé teszi a gyakorlat standardjainak rutinszerű, napi szintű, egymás közötti ellenőrzését. Az ANTT-ben képzett személyzet emellett közös gyakorlati nyelvet használ, és következetes megközelítést alkalmaz a kockázatértékelésre és általában az aszeptikus eljárások támogatására.

Diszkusszió

A klinikai gyakorlat egy problémás területének dekonstruálásával és újjáépítésével az ANTT gyakorlati keretrendszer és annak elfogadása sokat tett az aszeptikus technika szabványainak javításáért. Számos kihívás azonban továbbra is fennáll. A 2008-as egészségügyi és szociális ellátási törvény követelményével ellentétben egyes kórházak és közösségi szervezetek még mindig alulértékelik az aszeptikus technika kritikus eljárását, és nem rendelkeznek egységes szabványokkal. Az ASAP által végzett ellenőrzés kimutatta, hogy az ilyen kórházak csak “általánosnak” nevezhető aszeptikus technikát alkalmaznak. Ezt jellemzően a gyakorlat változó, szubjektív megközelítése jellemzi, ami azt jelenti, hogy a szabványok is változóak. A nem hatékony gyakorlatot gyakran védi a túlzott autonómia egyes szakterületeken, míg a kockázatértékelés gyakran nem egyértelmű és zavaros.

Semmilyen más nagy iparág nem tűrne meg egy ilyen létfontosságú biztonsági eljárás meghatározatlan és változó megközelítését; például elképzelhetetlen, hogy a repülési ipar a sugárhajtóművek szervizelésére vonatkozó általános szabvány nélkül működjön. Valójában a repülési iparral való összehasonlítás kijózanító: míg világszerte évente mintegy 800 ember hal meg légi balesetekben, 2007-ben csak az Egyesült Királyságban mintegy 9000 beteg halt meg MRSA és Clostridiumdifficile fertőzésekben (National Audit Office, 2009).

Következtetés

Az elmúlt évtizedben számos NHS-szervezet alkalmazta az ANTT-t az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések jelentős csökkentése érdekében (Pike et al, 2009; Rowley és Clare, 2009). A résztvevő kórházak és közösségi csapatok elkötelezettsége és kemény munkája kétségtelenül hozzájárult számos élet megmentéséhez. Az egészségügyi szakemberekkel és a betegekkel együttműködve az ASAP folytatja küldetését, hogy az aszeptikus technika további népszerűsítésével és szabványosításával jelentősen csökkentse a HCAI-kat és javítsa a betegek egészségügyi ellátással kapcsolatos tapasztalatait.