Anxiety Clinic

A szorongás és a depresszió két összetett érzelmi zavar, amely gondolati és viselkedési problémákkal is jár. Bár különbözőek, vannak bizonyos hasonlóságaik, amelyek zavart okozhatnak, amikor megpróbáljuk megkülönböztetni őket. Először azt nézzük meg, hogy miben különböznek, majd megvizsgáljuk a közös vonatkozásaikat, végül pedig egy rövid elmélkedéssel zárjuk a témát.

Az eltérő vonatkozások

A szorongás egy olyan figyelmeztető rendszer, amely egy jövőbeli veszély vagy fenyegetés előtt aktiválódik. Intenzív válaszként könnyen társítható különböző ingerekhez vagy helyzetekhez. Ez a szervezet kifejezett aktiválódását váltja ki, ami olyan viselkedésformák kiváltására szolgál, mint a menekülés, az elkerülés vagy a fenyegető elemekkel való küzdelem. Ezért amikor problémássá válik (mert aránytalan az azt kiváltó ingerhez képest, mert ismétlődően jelentkezik és/vagy idővel elhúzódik), az aktiváció csökkentését célzó készségek tanításával kezeljük. Az is gyakori, hogy a fiziológiai aktivitás pszichológiai szinten is megnyilvánul, ami fokozott figyelemeltereléshez, hipervigilanciához, aggodalomhoz, ingerlékenységhez, bizonytalansághoz stb. vezet. A gondolatok és értékelések a fenyegetettséggel, a kockázat túlértékelésével és a saját erőforrások alábecsülésével stb. kapcsolatosak. A szorongás tehát a jövővel kapcsolatban a megelőzésre összpontosít, hogy bizonyos feltételezett kellemetlen következmények ne következzenek be.

A szorongásos zavaroknál ráadásul a depresszióhoz képest egy másik sor differenciális jellemző is megfigyelhető. Nincs eltérés a nap folyamán (kivéve az erős várakozási komponenssel járó eseteket, amelyek ébredéskor és a nap korai óráiban rosszabbul érzik magukat), sem az évszakok között. Másrészt a szorongás nem jár az öröm és az élvezet képességének elvesztésével, mint a depresszió esetében.

A különböző szorongásos zavarok mindegyikének megvannak a maga meghatározó jellemzői, amelyek megkülönböztetik a depressziótól és más szorongásos zavaroktól. A rögeszmés-kényszeres rendellenességben tehát sajátos töprengések és rituálék vannak. A poszttraumás stressz zavarban a trauma újra átélése (flashbackek) történik. A pánikbetegségre a félelemtől való félelem jellemző. A nevetségessé válástól való félelem pedig a szociális fóbiára jellemző.

A hangulat az energiamegőrzési/szabályozási rendszerrel és a motivációval kapcsolatos érzelem. A depressziós hangulatot vagy depressziót a veszteséggel, leépüléssel vagy kudarccal járó múltbeli események aktiválják, ami mozdulatlanságot, a mozgás lelassulását vagy lassulását és mély szomorúságot eredményez. Ha nem túlzott, akkor arra szolgál, hogy időt hagyjon a sebek begyógyulására, az esetleges veszteségek pótlására szolgáló társadalmi támogatásra, az energia feltöltésére és a problémák megoldásának megkönnyítésére. Ha azonban túlzott mértékben fennáll, akkor a meglévő konfliktusok megoldatlanságához, társadalmi elszigetelődéshez, a létezés értelmének elvesztéséhez, további csüggedéshez és ahhoz a meggyőződéshez vezethet, hogy a problémákra nincs megoldás. A figyelem és a gondolkodás előszeretettel irányul a vélt vagy valós veszteségekre, kudarcokra vagy lealacsonyításokra, amelyek mély szomorúságot, nem megfelelő bűntudatot, csökkent önbecsülést és egyes esetekben öngyilkossági gondolatokat generálnak.

A szorongás meghatározó jellemzőinek összefoglalása

• A riasztórendszer
• Káros vagy fenyegető események
• Káros vagy fenyegető gondolatok
• fokozott izgalom és támadó, harci vagy menekülő magatartás.
• Feszültség
• A szorongásos zavarok sajátos jellemzői (rituálék, flashbackek, félelem a félelemtől…)
• A kezelés csökkenti az arousal-t és bizonyítja, hogy az ingerek vagy helyzetek nem kapcsolódnak valós és nagy valószínűséggel bekövetkező fenyegetéshez.

A Depresszió meghatározó jellemzőinek összefoglalása

• Energiatakarékossági/szabályozási rendszer
• Hiba, veszteség vagy romlás eseményei
• Hiba gondolatok, veszteség vagy leépülés
• A fizikai és társadalmi aktivitás csökkenése (visszahúzódás és a mozgások lelassulása)
• Szomorúság és az örömérzés nehézsége
• A létérzés elvesztése
• A fizikai és társadalmi aktivitás csökkenése (visszahúzódás és a mozgások lelassulása)
• Szomorúság és az örömérzés nehézsége
• Az örömérzés elvesztése létezés
• Megfelelő bűntudat
• alacsony önértékelés és kisebbrendűségi érzés
• A kezelés célja az aktivitás növelése és annak megtanítása, hogy kapcsolat van a cselekvés és a jutalmazás között.

A szorongás és a depresszió megnyilvánulásainak együttes előfordulása

Ezek nem mindig jelentkeznek egyértelműen, vagy a két zavar egyszerűen együtt jelentkezik. Így egyes embereknél lehetséges, hogy a depresszió a szorongásra leírt jellemzők egy részével együtt jelentkezik, és fordítva, a kóros szorongással küzdő emberek a depresszió jellemzőit mutatják.

A szorongás és a depresszió egyaránt a külső vagy belső eseményekre adott reakció módja. Az attribúciók tehát nagyon fontosak bennük. Ha egy eseményt fenyegetésnek látunk, beindul a riasztórendszerünk (szorongás), ha veszteségként vagy kudarcként értelmezzük, aktiválódik az energiatakarékossági rendszerünk (depresszió).

A mentális zavarok nemzetközi osztályozásában ezek az egybeesések szerepelnek.

Az Egészségügyi Világszervezet által készített ICD-10-es osztályozásban szerepel a kevert szorongásos-depressziós zavar, ahol a szorongásos és a depressziós tünetek kombinálásának különböző lehetőségei vannak.

A DSM-IV, az Amerikai Pszichiátriai Társaság osztályozása további vizsgálatra javasolja a szorongásos-depresszív rendellenességet, amelyet diszfórikus hangulat (nyugtalanság, szomorúság, szorongás, aggodalom, energiahiány, alacsony önértékelés) jellemez, amely a személy életének különböző területeit érinti, és klinikailag jelentős distresszt okoz. Nem diagnosztizálják, ha más mentális zavarral jobban magyarázható, vagy ha a személy már szenvedett major depresszióban, disztimikus zavarban, generalizált szorongásos zavarban vagy pánikbetegségben.

Kevésbé explicit módon mindkét osztályozás tükrözi a szorongás és a depresszió együttes előfordulását is, alkalmazkodási reakciókban (ICD-10) vagy adaptív zavarokban (DSM-V). Mindkét esetben egy stresszhelyzetre adott túlzott reakcióról van szó, amely az eseményt követő 3 hónapon belül jelentkezik. Ezek a reakciók vagy zavarok túlnyomórészt szorongás, depresszió, a kettő kombinációja, vagy más zavaró érzelmek vagy viselkedésformák (düh, aggodalom, erőszak stb…) tüneteivel jelentkezhetnek.

Közös jellemzők

A depressziós zavarok 70%-a különböző mértékű és típusú szorongásról számol be. A szorongásos zavarokban szenvedők még nagyobb százaléka különböző mértékű depressziós tüneteket is mutat.

Felsorolunk néhány szempontot, amelyek magyarázatot adhatnak a szorongás és a depresszió között általában előforduló összefolyásra:

• A helyzetek néha fenyegetéssel és veszteséggel is járnak, ami a két rendszer aktiválódásához vezet, különböző kombinációs lehetőségekkel.
• Néhány tünet a szorongás és a depresszió esetében egyaránt megjelenik, például az önfókuszált figyelem és reakciók (önfókusz), koncentrációs nehézségek, álmatlanság, szédülés és hányinger.
• Ezek nagyon hasonló viselkedésekhez és gondolatokhoz vezethetnek, bár eltérő okokkal és tartalommal. A szobatisztaság tehát pánikbetegséggel járó agorafóbiában és depresszióban is előfordul, de az előbbinél a pánikroham átélésétől való félelem, az utóbbinál pedig a szomorúság és a motiválatlanság miatt. Mivel azonban az okok nem mindig tisztázhatók, a megkülönböztetés nehéz feladat lehet.
• Gyermekeknél nehéz elkülöníteni a szorongást és a depressziót, valószínűleg azért, mert a depresszió, mint tudjuk, több kognitív feldolgozást igényel, ezért gyermekkorban inkább a szorongáshoz hasonlít. Ezt mutatja, hogy a depresszióval diagnosztizált gyermekek hangulata ingerlékeny lehet. A rendszerek még nem specializálódtak kellőképpen.
• Az idős korban ugyanez igaz.
• Sok esetben ugyanazok a pszichotróp gyógyszerek hatnak mindkét rendellenességre, így feltehetően ugyanazok a neurotranszmitterrendszerek érintettek. Így feltételezhető, hogy mindkettőnél a szerotonin és a noradrenalin neurotranszmitterek hiánya áll fenn. Ez megmagyarázná, hogy a triciklikus antidepresszánsok (amelyek növelik a noradrenalin vagy szerotonin mennyiségét) és a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (amelyek növelik a szerotonin mennyiségét a neuronok közötti térben vagy a szinaptikus térben) miért egyformán hasznosak szorongás és depresszió esetén. Ezzel kapcsolatban azonban még mindig ellentmondásosak az eredmények.
• Gyakran vannak közös prekurzorok vagy kísérőjelenségek. Mindkét zavar esetében a problémamegoldó készség hiánya, a szociális készségek hiánya, a stresszhelyzetek vagy a folyamatos stressz, a maladaptív és merev gondolkodás gyakori a zavar kezdetén vagy lefolyása során. Azonban, bár formailag azonosak, tartalmuk (fenyegetés vagy veszteség) általában lehetővé teszi a megkülönböztetésüket.
• Úgy vélik, hogy genetikai kapcsolat lehet egyes szorongásos zavarok és a depresszió között. Ilyen lenne a kényszerbetegség, amely szorosabb kapcsolatban áll a depresszióval, mint egyes szorongásos zavarokkal, és a pánikbetegséggel.

A kettő közötti kapcsolat magyarázatára tett kísérletek közül Kendall és Watson munkája figyelemre méltó. Ezek a szerzők Izard differenciális érzelemelméletét használják, amely szerint a szorongás és a depresszió olyan komplex érzelmek, amelyek az alapérzelmek különböző kombinációit tartalmazzák. Az előbbit a félelem, az utóbbit a szomorúság uralja. Bár az alapérzelemben különböznek egymástól, más érzelmekben hasonlítanak egymásra, ami összetévesztéshez vezethet. Kendall és Watson szerint mind a szorongás, mind a depresszió egy tágabb kategóriába, a negatív affektivitásba sorolható, amely alapvetően a negatív érzelmekből (és a hozzájuk tartozó negatív gondolatokból és viselkedésmódokból) áll. Ez a kategória megmagyarázná mind az egybeeséseket, mind a különbségeket.

A szorongás és a depresszió közötti kapcsolat sem nem rögzített, sem nem mozdíthatatlan. Éppen ellenkezőleg, az egész pályája során ingadozik. Így egy adott pillanatban az egyik vagy a másik tünetegyüttes dominálhat.

Ha mindkettő jelen van ugyanannál a betegnél, fontos megpróbálni tisztázni, hogy melyik volt másodlagos és melyik elsődleges. Azonban az a kritérium, amely meghatározza, hogy melyiket kezeljük először, az a betegnek okozott kellemetlenség és a munkaképtelenség mértéke lesz. Ha ez nem egyértelmű, akkor a legcélszerűbb, ha először a depresszióval foglalkozunk, mert ez közvetlenül befolyásolja a motivációt, és így a kezelés, vagy bármely más, a gyógyulást célzó program vagy kezdeményezés nyomon követését.

Forrás: Miguel Luna. Szorongásos klinika. Pszichológusok és pszichiáterek Madridban és Barcelonában

Hivatkozások további olvasásra

First,M; Frances, A.; Pincus H.A. (2001). DSM-IV-TR: A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve Barcelona. Ed. Masson

Egészségügyi Világszervezet (1994) ICD-10: Mentális és viselkedési zavarok Madrid. Meditor.

Vallejo, J.R.; Gastó, C.F. (1990). Affektív és depressziós zavarok Barcelona. Editorial Salvat.

Watson,D.; Kendall, P.H. (szerk.) (1989)Anxiety and depression: distinctive and overlapping features. San Diego. Academic Press Inc.

Video: A szorongás és a szomorúság genetikai alapjai. Hálózatok.TVE-2

Más kapcsolódó videók

• El duelo (UNED-RTVE-2)
• Anxiety: Aggodalomkezelés

Kapcsolódó dokumentumok

1. Általános szorongás
2. Szorongás és személyiség
3. Önértékelés, asszertivitás és a szociális támaszok diszpozíciója
4. Egészségfejlesztő életmód

.