Anxiogén

Az anxiogén vagy pánikogén anyag olyan anyag, amely szorongást okoz. Ez a hatás ellentétben áll az anxiolitikus szerekkel, amelyek gátolják a szorongást. A pszichoaktív vegyületek ezen kategóriáit együttesen nevezhetjük szorongást okozó vegyületeknek.

Az anxiogén hatások mérhetők például a lyukasztásos teszttel patkányokon és egereken. Számos hatóanyagot használnak szorongás (anxiogének) vagy pánik (pánikogének) kiváltására kísérleti modellekben. Néhány a leggyakrabban használt anyagok közül: szén-dioxid (mint karbogén), nátrium-laktát, kokain, helyettesített amfetaminok, koffein, L-DOPA, metilfenidát, modafinil, GABA-antagonisták, mint a DMCM, FG-7142 és ZK-93426, szerotonerg szerek, mint az mCPP és LY-293,284, adrenerg szerek, mint a johimbin, pszichoaktív szerek, mint a THC és az LSD az arra fogékony egyéneknél, antipszichotikumok/dopaminantagonisták, mint az ecopipam és a reserpin, és a kolecisztokinin (CCK) (különösen a CCK-4 és CCK-8 tetrapeptid és oktapeptid fragmentumok). Az intravénásan adott nátrium-laktát bizonyítottan pánikrohamot okoz pánikbetegségben szenvedőknél, de nem okoz pánikrohamot olyanoknál, akiknek nincs ilyen előzménye.

A GABAA-receptor negatív alloszterikus modulátora, a flumazenil pánikbetegségben szenvedőknél pánikrohamot okozhat.

Az anxiolitikus szereknek ellenkező hatása van: csökkentik a szorongást. Az anxiolitikus gyógyszerek leggyakoribb osztálya a benzodiazepinek. A vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a benzodiazepinek hosszú távon anxiogén hatásúak lehetnek. A szelektív szerotonin visszavétel gátlók gyakran felírt antidepresszánsok, amelyek hosszú távon kezelik a szorongást. Az SSRI-k azonban hatástalanok az akut pánikrohamok vagy az akut szorongás rövid távú kezelésében.