Aortoesophagealis fistula: az elmúlt évtized tendenciáinak áttekintése

A 2009 januárja és 2018 decembere között megjelent aortoesophagealis fistulával (AEF) foglalkozó cikkeket tekintettük át. A műtét utáni aortabetegség volt az AEF leggyakoribb oka, amelyet a primer aorta aneurizma, a csontnyelés és a mellkasi rák követett. A mellkasi endovaszkuláris aortajavítás (TEVAR) volt a primer aortabetegség leggyakoribb kezdeti terápiája, nem pedig a graftcsere. A másodlagos AEF 1 és 268 hónap, illetve 1 és 11 hónap között alakult ki az aortabetegség, illetve a mellkasi rák kezdeti terápiája után. A TEVAR-t a minimális invazivitás és az igazolt vérzéscsillapítás miatt tendenciaszerűen előnyben részesítették a műtéttel szemben az aortaelváltozások esetében. Ezzel szemben a nyelőcsőelváltozások esetében a nyelőcsőeltávolítást részesítették előnyben a fertőző forrás eltávolítása érdekében. Általában az aorta (TEVAR, graftcsere vagy javítás) és a nyelőcső (oesophagectomia, oesophagealis stent vagy javítás) műtétjének kombinációját alkalmazták. Minden graftpótlás vagy nyelőcsőeltávolítás kedvező prognózissal járt az aorta- vagy nyelőcsőműtéthez, és a graftpótlás és a nyelőcsőeltávolítás kombinációja általában jelentősen javította a prognózist. Antibiotikum-terápiát 65 beteg kapott, 20 betegnél több, erős hatást célzó antibiotikumot, 29 betegnél pedig az antibiotikum típusát széles spektrumúnak írták le. A meropenem, a vankomicin és a flukonazol voltak a legnépszerűbb antibiotikumok, amelyeket a graft- vagy stentfertőzés megelőzésére alkalmaztak. Összefoglalva, a graftpótlással és a nyelőcsőeltávolítással kedvező prognózist lehet elérni az AEF-ben szenvedő betegek esetében, de a műtétet követő szepszis megelőzéséhez erős, széles spektrumú antibiotikum-terápiára lehet szükség.