Apiol
Apiol | |
---|---|
IUPAC név | 1-allyl-2,5-dimetoxi- 3,4-metiléndioxibenzol |
Azonosítók | |
CAS szám | 523-80-8 |
MOSOLYOK | C=CCC1=C(OC)C2=C (OCO2)C(OC)=C1 |
Tulajdonságok | |
Molekula képlet | C12H14O4 |
Moláris tömeg | 222.23 g/mol |
Olvadáspont |
30 °C |
Forráspont |
294 °C |
Hacsak máshol nem szerepel, az adatok az anyagokra standard állapotukban (25 °C-on, 100 kPa-nál) Infobox lemondás és hivatkozások |
Az apiol egy szerves kémiai vegyület, amelyet petrezselyemapiol, apiool vagy petrezselyemkámfor néven is ismerünk. A petrezselyemmagban és a petrezselyem illóolajában található. Heinrich Christoph Link lipcsei patikus fedezte fel az anyagot 1715-ben petrezselyemolajból gőzzel redukált zöldes kristályok formájában. Joret és Homolle 1855-ben felfedezte, hogy az apiol hatékonyan kezeli az amenorrea vagy a menstruáció elmaradását.
Kiegészítő ajánlott ismeretek
A gyógyászatban illóolajként vagy tisztított formában a menstruációs zavarok kezelésére használták. Irritáló hatású, nagy dózisban mérgező, máj- és vesekárosodást okozhat.
Hippokratész a petrezselyemről mint abortuszt kiváltó gyógynövényről írt. Ezt a hatást az apiol okozta.
Az apiolt a középkorban a nők terhességmegszakításra használták. Használata széles körben elterjedt volt az USA-ban, gyakran ergoapiol vagy apergol néven, amíg egy apiolt és tri-orthokrezilfoszfátot (amely a jamaikai gyömbérhez hozzáadott hamisítószerként is híres) tartalmazó, erősen mérgező hamisított termék nem került az amerikai piacra.
A tiszta kristályos apiol mérgező hatása vitatott. Kis mennyiségben fogyasztva “viszonylag biztonságos abortuszt” okoz terhes nőknél. Emellett helyreállítja a menstruációs ciklust. Nagyobb adag nem okoz abortuszt, hányingert okoz, valamint károsítja a májat és a veséket.
Most, amikor már más abortuszmódszerek is rendelkezésre állnak, az apiol nyugaton szinte feledésbe merült, de a Közel-Keleten még mindig termelik és használják.
Az apiol nevet más, közeli rokon vegyületekre is használják, amelyek a kaporban (dillapiole, 1-allyl-2,3-dimetoxi-4,5-metiléndioxibenzol) és az édesköménygyökérben találhatók.