Apion (család)
A család eredete bizonytalan. Egy bizonyos Aurelius Apion, aki valamikor 328 előtt Egyiptom augusztusi prefektusa volt, valamint egy valamivel későbbi Flavius Strategius, comes és Thebais praeses, nem bizonyítható, hogy a családhoz tartozott volna.
A család legkorábbi ismert tagjáról, I. Strategiusról egy Oxyrhynchusból származó papiruszsorozat tanúskodik. A 430-as években a császári birtokok (a domus divina) adminisztrátoraként szolgált, végül az egész Oxyrhynchite nome domus divina fő adminisztrátorává emelkedett. Később a comes sacri consistorii címig és a vir spectabilis rangig jutott, míg valamikor 469 decembere előtt meg nem halt. Strategiusnak volt egy lánya, Isis, aki valószínűleg ahhoz a férfihez ment feleségül, akit egykor a család első ismert tagjának, I. Apionnak tartottak. Amint a papiruszok újabb felfedezései kimutatták, I. Apion a helyi arisztokrácia egy másik kiemelkedő vonalából, a szomszédos Heracleopolite nome Septimii Flaviani családjából származott. Apja, Flavianus, még comes sacrarum largitionumként is szolgált Konstantinápolyban. A 492-ben Oxyrhynchusban betöltött helyi tisztségéből I. Apion 497-re tiszteletbeli konzullá (apo hypaton), majd 503-ra patríciusszá emelkedett. Ő volt felelős a bizánci haderő ellátásáért a szaszáni Perzsia elleni Anasztáziai háborúban, de kiesett I. Anasztáziosz császár kegyeiből, 510-ben száműzték és erőszakkal pappá szentelték, majd I. Jusztinusz 518-ban visszahívta, és Kelet praetoriánus prefektusává tette. Valamikor 525 és 532 között családjával együtt áttért a khalkédóni ortodoxiára, megtagadva a monofizitizmust.
I. Apionnak két fia született, Herakleidas és Strategius II. Herakleidas viszonylag ismeretlen alak: bár valószínűleg ő az idősebb a kettő közül, csak arról tudunk, hogy Herakleopolisban városi elöljáró (principalis) volt, és hogy apja 510-es kegyvesztése idején diakónussá szentelték. Strategius II. 489-ben curialisnak bizonyított, 497-ben comes domesticorum volt, 518-ban pedig tiszteletbeli konzul és tiszteletbeli magister militum. Valamikor 523 előtt augusztusi prefektus volt. I. Justinianus alatt patrícius lett, az ibériai háború idején követként küldték a perzsákhoz, és 535-538 között comes sacrarum largitionum volt. Ez utóbbi tisztségében többek között ő felügyelte a Hagia Sophia újjáépítését, miután a nika-i zavargások során elpusztult. 542 elején halt meg.
Strategius II. egy bizonyos Leontia felesége volt. Fiuk, Apion II. nem sokkal nagykorúvá válása után, 539-ben megkapta a rendes konzuli tisztséget, ami a család politikai csúcspontját jelentette. Abban az időben apjához hasonlóan ő is a comes domesticorum címet viselte. Későbbi életében patrikiosz és protopatrikiosz lett, ami a bizánci szenátus legidősebb tagjai közé emelte. Korábbi munkák úgy tekintettek rá, mint aki – valószínűleg megbízottként, mivel maga Apion Konstantinápolyban maradt – tartományi kormányzó volt Egyiptomban (dux Thebaidos kb. 548-550-ben és pagarcha az arszinoita nome-ban kb. 556-ban), de az újabb kutatások szerint ezeket a tisztségeket valószínűleg más Apionok töltötték be.
II. Apion 578/9-ben halt meg, és örökségét nyolc éven át meghatározatlan számú, többnyire névtelen örökös irányította közösen, majd név szerint három fő örökös bukkan fel: a hypatissa Flavia Praeiecta, aki vagy II. Apion lánya, vagy a menye volt (úgy tűnik, egy Strategiushoz ment feleségül), és két fia, György és III. Apion. Györgyöt utoljára 590-ben, Praiectát pedig 591-ben említik, ezután III. Apion maradt az oxyrhynchusi birtokok egyedüli örököse. III. Apion feleségül vette Eusebiát, az Anicii római szenátorcsalád egyik ivadékát, és legalább egy fia született, IV. Strategius. Nagy Gergely pápa levelei alapján a család Konstantinápolyban élt. III. Apion 604/5-ben tiszteletbeli konzul és patrícius volt, de 619 végén vagy 620 január elején meghalt, ami valószínűleg összefügg Egyiptom ugyanebben az időszakban történt szasszanida hódításával. Az Apion-háztartás a perzsa megszállás alatt is fennmarad, legalább 626 augusztusáig, de ezt követően már nem említik.
A család másik fontos tagja, a család egy mellékágából származó, a Herakleopolita és Arsinoita nomokban lakó másik Strategius volt (egyes forrásokban “pszeudo-Strategius III.” néven ismert). Őt 591-ben említik először, és kortársához, III. Apionhoz hasonlóan tiszteletbeli konzul és patrícius, valamint pagarcha volt a herakleopolita és arsinoita nomokban. Részt vett a szíriai és az egyiptomi monofizita egyház 616-os kibékítésében, de mind ő, mind családja eltűnik a perzsa hódítás után.