Aplit

Aplit egy finomszemcsés vulkáni kőzet. A legtöbb aplit gránitos összetételű – fő alkotóelemei a földpátok és a kvarc. Az aplit hasonló összetételű gránitos kőzetekkel társul, és ezek pegmatitokkal is társulhatnak.

Granit (balra fent) és az azt átszelő aplitos ér (jobbra lent). Az aplit és a gránit hasonló összetételű, de szemcseméretükben nagyban különböznek. A gránit előbb keletkezett, és kristályainak, úgy tűnik, bőven volt ideje növekedni. Az ér behatolt a már megszilárdult gránitos kőzettestbe, és a gyors hőveszteség miatt gyorsan megszilárdult. A Svájcból származó minta szélessége 12 cm.

Az aplitban a kvarc és a földpát gyakran egymásba nőve grafikus textúrát alkot, de ez szabad szemmel nem látható az aplit kőzetek nagyon kis szemcsemérete miatt. Az aplitok keskeny gócokat és ereket alkotnak, amelyek vastagsága általában nem éri el az egy métert, gyakran ennél jóval kisebb. Az aplitikus erek néha csak centiméteres vastagságúak. Az aplitok vagy a gránitos intrúziókban, vagy a gránitos intrúziót körülvevő vidéki kőzetekben fordulnak elő. Mindkét esetben keskeny intruzív kőzettestet alkot más kőzeteken belül. Az aplit finomszemcsés, mert viszonylag gyorsan megszilárdult a gyors hőveszteség miatt a környező hűvösebb országkőzetben.

Az aplitok gyakran pegmatitokkal társulnak. A pegmatitos magma gazdag illékony alkotórészekben, ami jelentősen kevésbé viszkózussá teszi. Az ilyen magmában a kémiai elemek viszonylag szabadon mozognak, ami azt jelenti, hogy az egyszer kialakult kristályok tovább növekedhetnek, mert a szükséges építőelemek ott vannak. Amikor az ilyen magma elveszíti az illékony anyagokat, mert azok feljebb vándorolnak, sokkal vastagabbá válik, és megszilárdul, mint a normál gránit. Mivel azonban gyorsan veszíti el a hőt, nagyon finom szemcsés textúra alakul ki a gránitos kőzet normál megjelenése helyett.