Apoptotikus proteáz aktiváló faktor-1 (Apaf-1)

Az apoptózis a programozott sejthalál egy formája a többsejtű szervezetekben. Diszfunkciója döntő szerepet játszik különböző emberi betegségekben, például a rákban és a neurológiai degeneratív rendellenességekben. Az apoptózis folyamatában az apoptoszóma néven ismert komplex képződik az apoptotikus proteáz aktiváló faktor-1-ből (Apaf-1), a prokaszpáz-9-ből és a citokróm c/dATP-ből. Az apoptoszóma az Apaf-1 hét molekulájából áll, amelyek egy szimmetrikus, kerék alakú szerkezetben helyezkednek el. Az Apaf-1 tartalmaz egy N-terminális kaszpáz-rekriminációs domént (CARD), amely a kaszpáz-9 toborzásáért felelős, egy nukleotidkötő oligomerizációs domént (NOD) és 13 WD40 ismétlődést, amelyek feltételezhetően kölcsönhatásba lépnek a citokróm c-vel. Az Apaf-1 oligomerizációja a procaszpáz-9 autoaktivációjához vezet, amely viszont hasítja a kaszpáz-3-at, ami végül sejthalált okoz. Az apoptoszóma szerkezete tehát egy celluláris “halálkereket” alkot Sok sejttípusban az apoptoszóma nélkülözhető a stressz által kiváltott apoptózishoz, és inkább a kaszpáz kaszkád felerősítésére szolgál, mint elindítására, és bizonyos sejttípusokban fontosabbnak kell lennie

.