Appendicitis

Cardall T, Glasser J, Guss DA. Az összes fehérvérsejtszám és a hőmérséklet klinikai értéke a vakbélgyulladásra gyanús betegek értékelésében. Akadémiai sürgősségi orvostudomány. October 2004; 11 (10): 1021-1027.

Ez a cikk egy prospektív konzekvens esetsorozat, amely a teljes fehérvérsejtszám (WBC) és a testhőmérséklet diagnosztikus értékét értékeli a sürgősségi osztályra vakbélgyulladás jeleivel és tüneteivel jelentkező betegeknél. A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy az emelkedett fehérvérsejtszámnak és a testhőmérsékletnek kevés klinikai haszna van a sürgősségi osztályon a vakbélgyulladás diagnosztizálásában vagy kizárásában
Kétszázkilencvenhárom olyan beteget vettek fel egymás után, akik vakbélgyulladásra utaló anamnézissel és fizikális vizsgálattal jelentkeztek. A populációban férfiak és nők egyaránt szerepeltek, átlagéletkoruk 30,8 év volt (tartomány 7-75). Feljegyezték az életkort, a nemet, a teljes WBC-számot, a sürgősségi osztályon dokumentált legmagasabb hőmérsékletet, a CT-vizsgálatok eredményeit és a műtéti jelentéseket. A 10 000 sejt/mm3-nél nagyobb WBC-számot és a 99 °F-nál magasabb hőmérsékletet kórosnak tekintették.
A 293 beteg közül 92-nél (31%) vakbélgyulladást diagnosztizáltak. A teljes fehérvérsejtszámot 274 betegnél mérték. A leukocitózis specifitása és érzékenysége az appendicitisre vonatkozóan 52% és 76% volt (lásd az 1. táblázatot). Az emelkedett fehérvérsejtszám pozitív prediktív értéke 42%, negatív prediktív értéke 82% volt. Általánosságban elmondható, hogy egy magas érzékenységű (azaz 90-95%-nál nagyobb) vizsgálat segít kizárni a diagnózist negatív eredmény esetén. Így a leukocitózisra vonatkozó 76%-os érzékenység 24%-os esélyt jelent a negatív teszteredményre, ha a betegnek valóban vakbélgyulladása van (hamis negatív). Ez elfogadhatatlanul magas kockázatot feltételez, ha a vakbélgyulladás szerepel a differenciáldiagnózisban.