Aromatizáció
Oxidatív dehidrogénezésSzerkesztés
Ciklohexán, ciklohexén és ciklohexadién esetében a dehidrogénezés az aromatizáció fogalmilag legegyszerűbb útja. Az aktiválási gát a telítetlenség mértékével csökken. Így a ciklohexadiének különösen hajlamosak az aromatizációra. Formálisan a dehidrogénezés egy redoxi folyamat. A dehidrogénező aromatizáció az arénhidrogénezés fordítottja. Mint ilyen, a hidrogénezési katalizátorok a fordított reakcióhoz hatékonyak. A ciklohexánok és rokon alapanyagok platina-katalizált dehidrogénezései a reakció legnagyobb léptékű alkalmazásai (lásd fentebb).
A 2,3-Diklór-5,6-diciklo-1,4-benzokinon (DDQ) gyakran a választott reagens. A DDQ-t és egy savas katalizátort egy fenantrén maggal rendelkező szteroid szintézisére használták kettős metil-vándorlással kísért oxidációval. A folyamat során a DDQ maga is aromás hidrokinon termékké redukálódik.
Az aromatizáláshoz hagyományosan ként és szelént használnak, a távozó csoport a hidrogén-szulfid.
A komplexképzéssel egyidejűleg oldható átmeneti fémkomplexek oxidatív aromatizációt indukálhatnak. Az α-Phellandrén (2-metil-5-izo-izo-propil-1,3-ciklohexadién) ruthénium-triklorid redukciójával p-izo-propiloltoluolná oxidálódik.
A dihidropiridin oxidatív dehidrogénezése aromatizációt eredményez, piridint adva.
DehidratálásSzerkesztés
A nem aromás gyűrűk többféleképpen aromatizálhatók. A dehidratálás lehetővé teszi a 2-ciklohexenon-oxim Semmler-Wolff-féle átalakítását anilinná savas körülmények között.
TautomerizációSzerkesztés
A ciklohexadienonok izomerizációja az aromás tautomer fenolt adja. Az 1,4-naftalin-diol izomerizációja 200 °C-on 2:1 arányú keveréket eredményez annak keto-formájával, az 1,4-dioxotetralinnal.
Hidrid- és protonelvonásSzerkesztés
Klasszikusan az aromatizációs reakciók során a szubsztrát C:H arányát változtatják meg. Ciklopentadiénre alkalmazva a protoneltávolítás az aromás konjugált bázis ciklopentadienil-aniont adja, amely nátrium-ciklopentadienidként izolálható:
2 Na + 2 C5H6 → 2 NaC5H5 + H2
Az aromatizáció hidrideltávolítással is járhat. A trópium, C
7H+
7 a cikloheptatrién hidridakceptorokkal való aromatizációs reakciója során keletkezik.
C
7H
8 + Br
2 → C
7H+
7 + Br-
+ HBr
Aciklikus prekurzorokbólSzerkesztés
A szerves szintézisben ritkább az aciklikus prekurzorok aromatizálása, bár a finomítókban a BTX-termelés jelentős összetevője.
Az aciklikus prekurzorok közül az alkinok viszonylag hajlamosak az aromatizálásra, mivel részben dehidrogénezettek. A Bergman-ciklizáció egy enedint dehidrobenzol intermedier diradikálissá alakít át, amely hidrogént von el az aromatizáláshoz. Az enedién-rész beépíthető egy meglévő gyűrűbe, ami a reaktánsban lévő gyűrűtörzs következtében enyhe körülmények között lehetővé teszi a biciklusos rendszerhez való hozzáférést. A ciklodeca-3-en-1,5-dién 1,3-ciklohexadiénnel reagálva 37 °C-on benzol és tetralin keletkezik, a reakció a két új aromás gyűrű kialakulása miatt rendkívül kedvező: