Arthus-reakció

Az Arthus-reakció egy antigén intradermális injekcióját követően antigén/antitest-komplexek in situ képződését jelenti. Ha az állat/páciens korábban szenzibilizálódott (keringő ellenanyaggal rendelkezik), Arthus-reakció lép fel. A III. típusú túlérzékenység legtöbb mechanizmusára jellemzően az Arthus helyi vaszkulitiszként jelentkezik az IgG-alapú immunkomplexek dermális erekben történő lerakódása miatt. A komplement aktiválása elsősorban az oldható komplementfehérjék hasítását eredményezi C5a és C3a képződésével, amelyek aktiválják a PMN-ek toborzását és a helyi hízósejtek degranulációját (amihez az immunkomplex FcγRIII-hoz való kötődése szükséges), ami gyulladásos választ eredményez. Az immunkomplexhez kapcsolódó folyamatok további aggregációja helyi fibrinoid nekrózist indukál, a szöveti érfalakban iszkémiát súlyosbító trombózissal. A végeredmény egy helyi vörösödéssel és indurációval járó terület, amely jellemzően körülbelül egy napig tart.

A diftéria- és tetanusz-toxoidot tartalmazó oltások után ritkán számoltak be arthusos reakciókról. A CDC leírása:

Arthus-reakciókat (III. típusú túlérzékenységi reakciókat) ritkán jelentenek oltás után, és előfordulhatnak tetanusz toxoidot vagy diftériatoxoidot tartalmazó vakcinák után. Az Arthus-reakció az immunkomplexek lerakódásával és a komplement aktiválásával járó helyi vaszkulitisz. Az immunkomplexek a vakcinaantigének magas helyi koncentrációja és a magas keringő antitestkoncentráció mellett alakulnak ki. Az Arthus-reakciót erős fájdalom, duzzanat, bőrkeményedés, ödéma, vérzés és esetenként nekrózis jellemzi. Ezek a tünetek és tünetek általában 4-12 órával az oltás után jelentkeznek. Az ACIP azt ajánlotta, hogy azok a személyek, akik tetanusz toxoidot tartalmazó vakcina adagját követően Arthus-reakciót tapasztaltak, 10 évnél gyakrabban ne kapjanak Td-t, még a sebkezelés részeként végzett tetanusz profilaxis céljából sem.

.