ASC 840 vs ASC 842:

ASC 840 összefoglaló

Az ASC 840, Lízingek, a US GAAP-ot követő állami és magánvállalatok korábbi lízingszámviteli standardja. Az ASC 840 szerint a lízingeket vagy tőkés vagy operatív lízingnek minősítették, és a besorolás jelentősen befolyásolta a szerződésnek a vállalat pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatását. A tőkelízing besorolása kötelezettséget eredményezett, amelyet a vállalat mérlegében szerepeltettek, míg az operatív lízingek nem voltak hatással a mérlegre. Az operatív lízingeket a pénzügyi kimutatások lábjegyzeteiben, néha a Kötelezettségvállalások és függő kötelezettségek közzétételén belül lehetett közzétenni.

Az operatív lízingek mérleg szerinti megjelenítése

A befektetői közösségtől kapott visszajelzések alapján a SEC úgy döntött, hogy az operatív lízingek számviteli bemutatása nem biztosított valós láthatóságot a jövőbeli lízingfizetésekkel kapcsolatos kötelezettség tekintetében. Az ASC 840 szerint az operatív lízingek nem voltak hatással a mérlegre. Az ASC 842 szerint azonban az operatív lízingek jövőbeni lízingfizetéseit ki kell mutatni a mérlegben. Ennek eredményeként a FASB bejelentette a lízingelszámolási standard aktualizálásának kezdeményezését. Amint azt a közzétételi tervezetben megjegyezték, “fontos, hogy a lízingek elszámolása teljes és érthető képet nyújtson a pénzügyi kimutatások felhasználói számára a gazdálkodó egység lízingtevékenységéről.”

ASC 840-ről az ASC 842-re való áttérés időpontja

A naptári éves nyilvános vállalatoknak 2019. január 1-jéig kellett bevezetniük az új standardot, az ASC 842, Lízingek standardot. Míg a naptári éves magánvállalatoknak eredetileg 2020. január 1-jéig kellett volna bevezetniük, a FASB ezt tavaly nyáron módosította, miután sok vállalat úgy érezte, hogy nincs felkészülve az átállásra. Most a naptári éves magáncégeknek 2021. január 1-jéig kell áttérniük az ASC 842-re.

ASC 840 vs ASC 842

Ebben a cikkben az ASC 840 és a FASB jelenlegi lízingszámviteli standardja, az ASC 842 közötti különbségekkel foglalkozunk, különös tekintettel a lízingbevevő számviteli kezelésére. A két lízingelszámolási standard között van néhány nagyon fontos különbség.

Az alábbiakban kiemelünk néhányat a legfontosabb különbségek közül:

1. A két lízingelszámolási standard között van néhány nagyon fontos különbség. Mikor határozzák meg a lízing besorolását?

Az ASC 840 szerint a lízing besorolását (azaz annak meghatározását, hogy egy lízing tőke- vagy operatív lízingnek minősül-e) a lízing megkötésekor (azaz a lízing kezdetén) határozták meg. Az ASC 842 szerint a lízing besorolását (pénzügyi vagy operatív) a lízing kezdetekor határozzák meg.

2. A lízing minősítése a lízing kezdetekor történik. Lízingfizetések és végrehajtási költségek

Az ASC 840 szerint a minimális lízingfizetések olyan kifizetések, amelyeket a lízingbevevő a lízingelt eszközzel kapcsolatban köteles teljesíteni, kivéve a függő bérleti díjakat és a végrehajtási költségeket. A minimális lízingfizetések azok a kifizetések, amelyeket az ASC 840 szerint tőkelízing esetén aktiválni kellett.

Az ASC 842 szerint a fix kifizetéseket és a “lényegében” fix kifizetéseket olyan kifizetésekként azonosítják, amelyek meghatározzák a mérlegben kimutatott kötelezettség és a megfelelő eszköz összegét. Ezek a fix kifizetések valószínűleg tartalmazzák az alapbérleti díjat, mivel ezek a kifizetések ismertek és rögzítettek a lízing teljes élettartama alatt. A “lényegében” fix kifizetések olyan kifizetések, amelyek változónak tűnhetnek, de valójában elkerülhetetlenek.

A végrehajtási költségek (pl. biztosítás, adók, karbantartás) az ASC 840-ben meghatározott fogalom, és e költségek kezelése változott a két standard között. Az ASC 840 szerint ezeket a költségeket minden lízingszámításnál kizárták. A végrehajtandó költségek helyett az ASC 842 bevezeti a lízing és a nem lízingelemek fogalmát. A lízingbevevőknek mostantól meg kell osztaniuk az ezen elemek lízingdíjait a lízing és a nem lízingelemek között. Az ASC 842 megköveteli a gazdálkodó egységektől annak értékelését, hogy a költségek a kapcsolat egy komponensére (azaz lízingkomponensre) vonatkozó kifizetéseket jelentenek-e, vagy a kifizetés a lízingbevevőnek átadott olyan áruért vagy szolgáltatásért történik, amely elkülönül az alapul szolgáló eszköz használatának jogától (azaz nem lízingkomponens). Hacsak a vállalat nem él egy olyan gyakorlati megoldással, amelyben a lízingbevevő összevonhatja a lízing és nem lízingkomponenseket, az azonosított lízingkomponensekhez kapcsolódó kifizetések azok az összegek, amelyeket a mérlegben aktiválni kell. E meghatározás alapján a biztosítás és az adók a lízing és a nem lízingelemek között kerülnek felosztásra, míg a karbantartás nem lízingelemnek minősül, és nem szerepel a lízingfizetések között. Ezért az ASC 842 szerint az adókkal vagy biztosítással kapcsolatos költségek szerepelhetnek a lízingfizetésekben, míg az ASC 840 szerint nem lennének benne.

3. Azonosak-e a lízingbesorolás kritériumai?

Az ASC 840 szerint négy teszt volt a lízingbesorolás meghatározására:

• Tulajdonjog átruházása
• Vásárlási opció
• A lízing időtartama nagyobb vagy egyenlő, mint az eszköz hasznos élettartamának 75%-a
• A minimális lízingfizetések jelenértéke nagyobb vagy egyenlő, mint a lízingelt ingatlan valós értékének 90%-a

Az ASC 842 szerint ez a négy kritérium általában megmaradt, bár a 75%-ra és 90%-ra vonatkozó világos vonalakat eltávolították. Az ASC 842 szerint egy ötödik tesztet adtak hozzá, amely a magasan specializált eszközökre összpontosít. E teszt szerint, ha a lízingelt eszköz annyira speciális, hogy a lízing futamidejének végén a lízingbeadó számára nem lesz alternatív hasznosítása, akkor a lízinget pénzügyi lízingnek kell minősíteni.

Ez az ötödik teszt új a lízing elszámolásában, és ezért ez azt eredményezheti, hogy egy lízinget az ASC 842 szerint pénzügyi lízingnek minősítenek, amikor az ASC 840 szerint operatív lízing lett volna. Azonban hajlamosak vagyunk azt látni, hogy ha egy szerződés megbukik ezen a speciális felhasználási teszten, akkor a többi teszt valamelyikét is megbukta volna, mivel a lízingbeadó biztosítani akarja, hogy a megállapodás nyereséges legyen.

4. A lízingszerződések esetében a lízingbeadónak a lízingszerződések nyereségesnek kell lennie. A valós érték kiigazítása

Az ASC 840 szerint a lízingbevevő nem könyvelhet olyan tőkelízing eszközt, amely nagyobb, mint az eszköz valós értéke. Ilyen esetekben a társaságoknak a diszkontrátát olyan mértékre kell emelniük, amely az eszközt és a lízingkötelezettséget a mögöttes eszköz valós értékével megegyező összegre csökkenti.

Az ASC 842 szerint az eszközt a megfelelő diszkontráta (a lízingben implicit módon szereplő ráta, ha ismert, vagy a növekményes hitelfelvételi ráta) alkalmazásával számított összegben kell elszámolni, még akkor is, ha az így kapott összeg meghaladja a valós értéket. Ezt követően az eszközt értékvesztés szempontjából tesztelni kell, és szükség esetén le kell írni.

5. A lízingszerződést követően az eszközt értékvesztés szempontjából tesztelni kell. Az alkalmazott diszkontráta különbsége

Az IAS 840 előírja a vállalatok számára, hogy a lízingben implicit módon szereplő kamatlábat (ha ismert) vagy a vállalat növekményes hitelfelvételi kamatlábát használják. Az ASC 842 szerint a társaságoknak először a lízinget a lízingben implicit módon szereplő kamatláb alkalmazásával kell megjeleníteniük. A lízingbeadóknak ismerniük kell ezt a kamatlábat, és ezért kötelesek azt használni. A lízingbevevők számára azonban ez a kamatláb gyakran nem könnyen elérhető, ezért a lízingbevevők számára megengedett a növekményes hitelfelvételi kamatláb használata.

Ezért mind az ASC 840, mind az ASC 842 szerint a lízingbevevő gyakran a növekményes hitelfelvételi kamatlábat használja a lízing elszámolásához. A “növekményes hitelfelvételi kamatláb” azonban mindkét standardban eltérően van meghatározva. Az ASC 840 szerint a járulékos hitelfelvételi kamatláb “az a kamatláb, amelyet a lízingbevevőnek a lízing kezdetekor kellett volna fizetnie ahhoz, hogy hasonló futamidőre felvegye a lízingelt eszköz megvásárlásához szükséges forrásokat”, míg az ASC 842 szerint ez “az a kamatláb, amelyet a lízingbevevőnek hasonló gazdasági környezetben a lízingdíjakkal megegyező összegű, biztosítékkal fedezett hitelfelvételhez kellene fizetnie hasonló futamidőre”. Ez a különbség a meghatározásokban az, hogy az ASC 842 szerint ez a kamatláb arra a kamatlábra vonatkozik, amelyet egy vállalatnak kellene fizetnie, ha hasonló futamidőn keresztül, biztosítékot feltételezve kölcsönt venne fel, míg az ASC 840 szerint a használt kamatláb nagyon gyakran a vállalat hitelkamatlába volt, amelyet a Kincstártól kaptak. Így az ASC 842 szerint a társaságnak több erőfeszítést kell majd tennie az egyes lízingeknél rögzítendő megfelelő diszkontráta azonosítására.

6. A lízingszerződések esetében a társaságnak több erőfeszítést kell majd tennie a megfelelő diszkontráta meghatározására. Maradványérték-garanciák

A maradványérték-garancia számviteli kezelése némileg változik az ASC 842 szerint. Ez a kifejezés elsősorban a berendezésekre vagy járművekre vonatkozó szerződésekben fordul elő.

Az ASC 840 szerinti aktivált lízingkötelezettség kiszámításakor a maradványérték-garanciák teljes összegét a minimális lízingfizetések közé számították. Az ASC 842 szerint azonban a lízingkötelezettség meghatározásakor csak a lízing futamidejének végén várhatóan esedékes összegeket kell lízingfizetésként figyelembe venni.