Assessment of transmyocardial perfusion in alligator hearts

Background: A közvetlenül a bal kamrai kamrából történő szívizomperfúzió elérésének technikáit jelenleg vizsgálják. Bár eredetileg a hüllőszívek anatómiáján alapult, amelyek transzmurális csatornákban gazdagok, és a jelentések szerint gyengén fejlett koszorúérrendszerrel rendelkeznek, a transzmyocardiális vérellátás véráramlási kapacitását még nem vizsgálták ezekben a szívekben. Azzal a végső céllal, hogy betekintést nyújtsunk a transzmyocardialis perfúzió elérésének lehetőségeibe az emberi szívekben, megvizsgáltuk a transzmyocardialis és a koronária perfúzió relatív hozzájárulását aligátorszívekben.

Módszerek és eredmények: Hat amerikai aligátor magyarosítása után a bal kamrát műszerrel láttuk el, és a koszorúereket oxigénnel telített fiziológiás oldattal perfundáltuk. Mikrogömbök segítségével megbecsültük a regionális myocardialis perfúziót a dobogó szívekben, és kimutattuk, hogy bár az epicardiumot jól perfundálták a koszorúerek (0,20 +/- 0,08 versus 0,07 +/- 0,01 ml.min-1.g-1 a kamrai kamrai áramlásnak köszönhetően), az endokardiális perfúzió jelentős része a kamrai kamrából származott (0,21 +/- 0,07 mL.min-1.g-1 a bal kamrából versus 0,13 +/- 0,04 mL.min-1.g-1 a koszorúerekből).

Következtetések: Jelentős mennyiségű közvetlen transzmyocardialis perfúzió van jelen az aligátorszívekben. Áttekintjük azokat a feltételeket, amelyek nyilvánvalóan lehetővé teszik ezt a helyzetet a hüllőszívekben, és megvitatjuk a transzmyocardialis áramlás elérésére szolgáló technikák optimalizálásához való hozzájárulásuk következményeit az emberekben.