Asterognózis
Az aszterognózis (vagy taktilis agnózia, ha csak az egyik kéz érintett) az a képtelenség, hogy egy tárgyat a kezek aktív érintésével, más érzékszervi input, például vizuális vagy szenzoros információ nélkül azonosítani lehessen. Az asztereognózisban szenvedő személy képtelen azonosítani a tárgyakat azok megfogásával, annak ellenére, hogy az elemi taktilis, proprioceptív és hőérzékelés érintetlen. Látás hiányában (azaz csukott szemmel) az asztereognózissal élő személy nem képes azonosítani a kezébe tett tárgyakat olyan jelek alapján, mint a textúra, a méret, a térbeli tulajdonságok és a hőmérséklet. Az agnóziával ellentétben, ha a tárgyat vizuálisan megfigyeljük, sikeresen azonosítani kell a tárgyat.
Neurológia
A tapintási agnóziában szenvedő egyének képesek lehetnek a bal kezükkel azonosítani egy tárgy nevét, célját vagy eredetét, de a jobb kezükkel nem, vagy fordítva, esetleg mindkét kezükkel. Az aszterognózis kifejezetten azokra vonatkozik, akiknek mindkét kezükben hiányzik a taktilis felismerés. Az érintett kéz(ek)ben képesek lehetnek alapvető formák, például piramisok és gömbök azonosítására (abnormálisan nagy nehézséggel), de mégsem képesek tapintással felismerni a hétköznapi tárgyakat a könnyen felismerhető és egyedi jellemzők alapján, például egy villát a fogai alapján (bár az egyén beszámolhat arról, hogy egy hosszú, fémrudat érez, amelyből több, hegyes rúd indul ki egyforma irányban). Ezek a tünetek arra utalnak, hogy az agy egy nagyon specifikus része felelős a tapintási ingerek és az ingerek funkciói/kapcsolatai közötti kapcsolatok létrehozásáért, ami – azzal együtt, hogy ez a rendellenesség viszonylag kis hatással van a személy életminőségére – segít megmagyarázni a tapintási agnóziában szenvedő egyénekről szóló beszámolók és kutatások ritkaságát. Bizonyos esetekben azonban a taktilis agnóziában szenvedő személyeknek számos kihívással kell szembenézniük a mindennapi életben és a foglalkozásban. Ilyen például a gyors gépelést igénylő feladat, mivel ez az agnóziatípus megakadályozza a billentyűk felismerését a billentyűzetre való ránézés nélkül.
Az aszteognózia az agykéreg jobb vagy bal féltekéjének jobb vagy bal féltekéje parietális lebenyének vagy hátsó oszlopának vagy parieto-temporo-occipitális lebenyének (hátsó asszociációs területek) elváltozásaihoz társul. A dorzális és ventrális agykéreg közötti átjárás ellenére az fMRI-eredmények arra utalnak, hogy a ventrális agykéreg-károsodásban szenvedők kevésbé érzékenyek a tárgyak 3D-s szerkezetére, mint a dorzális agykéreg-károsodásban szenvedők. A ventrális kéreggel ellentétben a háti kéreg képes tárgyreprezentációkat kiszámítani. Így a tárgyfelismerési károsodásban szenvedők nagyobb valószínűséggel szenvednek a háti kéreg károsodásában. Az Alzheimer-kórban szenvedőknél csökken a sztereognózis, vagyis az a képesség, hogy vizuális és auditív információk hiányában érzékeljék és felismerjék egy tárgy formáját. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy az asztereognózis asszociatív zavarnak tűnik, amelyben a taktilis információk és a memória közötti kapcsolatok zavart szenvednek.
Míg az asztereognózist a mindkét kézzel történő taktilis felismerés hiánya jellemzi, úgy tűnik, hogy szoros kapcsolatban áll a taktilis agnóziával (az egyik kézhez kapcsolódó károsodás). A taktilis agnózia megfigyelései ritkák és esetspecifikusak. Josef Gerstmann elmeséli JH beteggel kapcsolatos tapasztalatait, aki 34 éves gyalogos volt, és lövés következtében a hátsó fali lebeny sérülését szenvedte el. A sérülést követően JH képtelen volt felismerni vagy azonosítani a mindennapi tárgyakat jelentésük, eredetük, céljuk és használatuk alapján a bal kezével, kizárólag a tapintás alapján. Mozgásteljesítménye, elemi érzékenysége és beszéde ép volt, és az agyidegek rendellenességei hiányoztak.
A JH bal kezével megérintett tárgyak többsége felismerhetetlen maradt, de nagyon egyszerű tárgyakat (pl. gömb, piramis, kocka stb.) rendszeresen felismert pusztán a forma alapján. Az összetettebb tárgyak esetében a viselkedése és a felismerés naponta változott a tapintási erőforrásai alapján, amelyek idővel változtak és a fáradtságtól függtek. Vagyis JH felismerési képessége a koncentrációjától és az egyszerű formák és egyes tulajdonságok, mint a méret, alak stb. felismerésének képességétől függött. További kikérdezéssel és nagyobb erőfeszítéssel képes volt helyesen azonosítani egy tárgy specifikusabb tulajdonságait (pl. puhaság, lekerekített vagy sarkos, széles vagy keskeny), és még egy másolatot is tudott rajzolni róla, de gyakran képtelen maradt arra, hogy a tárgyat név, használat vagy eredet szerint azonosítsa. Ez a viselkedési deficit még akkor is előfordult, ha JH a teljesen ép jobb kezével kezelte a tárgyat.
A beavatkozások általában arra összpontosítanak, hogy segítsenek ezeknek a betegeknek, valamint családjuknak és gondozóiknak megbirkózni és alkalmazkodni az állapothoz, továbbá, hogy segítsék a betegeket abban, hogy önállóan működjenek a környezetükben.