Asteroid Hyalosis (AH)

Leo A. Kim, MD, PhD 2020. augusztus 10-én.

Asteroid hyalosis (AH) egy gyakori (200 személyből 1) klinikai entitás, amelyben kalcium-lipid komplexek lebegnek az üvegtest kollagén fibrilláiban.

Kórkép

Benson 1894-ben elsőként írta le pontosan és különböztette meg az AH-t a synchysis scintillans-tól. Mivel az üvegtest részecskéi “csillagokra hasonlítottak egy tiszta éjszakán”, az állapotot asteroid hyalitisnek nevezte, de Luxenberg és Sime később az “asteroid hyalosis” kifejezést javasolta, tekintettel a gyulladásos elváltozások hiányára. Klinikailag az AH szemcsék a szem mozgásával együtt mozognak, és nem gravitálnak lefelé, mint a synchysis scintillans.

Etiológia

Hisztológiailag az asteroidtestek kerekded struktúrák, amelyek pozitívan festődnek alciánkékkel és pozitívan a semleges zsírok, foszfolipidek és kalcium festékével. A testek metakromatikusan festődnek és kettőstörést mutatnak. Esetenként az asteroidtesteket idegen test óriássejt veszi körül, de ez az állapot általában nem jár együtt üvegtestgyulladással.

1. ábra: Egy 80 éves, tünetmentes nőt metasztázisra vagy endophthalmitisre gyanús fehér írisztömeggel (a) utaltak be, amely a vizsgálat során asteroidtesteknek bizonyult, némelyik a központi víztartó gélben (a), mások az alsó szögben csupaszon (b).

Rizikótényezők

AzAH viszonylag ritka, általában 55 év feletti betegeknél egyoldalúan észlelhető. Nincs faji hajlam, de férfiaknál sokkal nagyobb gyakorisággal fordul elő (1,4%), mint nőknél (0,6%).

Az ausztrál Blue Mountains Eye Study szerint az általános populációban a bejelentett előfordulási gyakoriság 1%, az amerikai Beaver Dam Eye Study szerint pedig 1,2%.

A koreai Szöulban az AH becsült prevalenciája 0,36%.

A Blue Mountains Eye Study szintén nem talált bizonyítékot arra, hogy alátámasztaná az asteroid hyalosis és a cukorbetegség, a szívbetegség, a magasabb testtömegindex, a köszvényes kórtörténet és a magasabb szintű alkoholfogyasztás közötti szignifikáns kapcsolat korábbi megfigyelését, amint arról korábbi tanulmányok beszámoltak.

Növekedett esélyt találtak az asteroid hyalosissal való társulásokra, de egyik társulás sem volt statisztikailag szignifikáns.

A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) 1965 és 2000 közötti autopsziás szemészeti adatbázisának egyedülálló epidemiológiai autopsziás kohorszvizsgálata szerint, amelyben 10 801 beteget vizsgáltak AH és szisztémás társulásai szempontjából, az AH gyakorisága magasabb (1,96%) volt, mint a korábbi tanulmányokban.

Asteroid hyalosis erősen korrelált az életkorral és fordítottan korrelált a hátsó üvegtest leválással.

Nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést az AH és az ARMD vagy DM között.A legtöbb betegnél (86%) egyoldali üvegtestlerakódás volt, és az érintett szemen alacsonyabb volt az IOP-érték.A fakoemulsifikációval kombinált PPV biztonságos és hatékony terápiának bizonyult a kiválasztott betegeknél.

Általános patológia

Az aszteroidatestek kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert, azonban az elektronspektroszkópiai képalkotással végzett elemtérképezés a kalcium, a foszfor és az oxigén homogén eloszlását mutatta ki. Ezen elemek elektronenergia-veszteségének spektrumai a hidroxiapatitnál tapasztaltakhoz hasonló részleteket mutatnak. Immunfluoreszcens mikroszkópia kimutatta a kondroitin-6-szulfát jelenlétét az aszteroidatestek perifériáján; lektin-arany jelöléssel pedig a hialuronsavra specifikus szénhidrátokat figyeltek meg az aszteroidatestek belső mátrixának részeként. Az aszteroidatestek tehát szerkezeti és elemi hasonlóságot mutatnak a hidroxiapatithoz, és úgy tűnik, hogy a proteoglikánok és glikozaminoglikán oldalláncaik szerepet játszanak a biomineralizációs folyamat szabályozásában.

Patofiziológia

Noha az AH-t számos szisztémás betegséggel hozták összefüggésbe, az AH kialakulásának okai és mechanizmusai továbbra sem ismertek. A fent említett három nagy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az AH elsősorban az öregedéssel függ össze.

A wisconsini Beaver Dam Study-ban, ahol 4952 beteget vizsgáltak, a prevalencia a 43-54 éves alanyok 0,2%-áról a 75-86 évesek 2,9%-ára nőtt.

Az ausztrál Blue Mountains Eye Study 3654, 49-97 éves korú páciens bevonásával megerősítette az AH hasonló, 1%-os prevalenciáját. Ebben a csoportban az AH prevalenciája szintén nőtt az életkorral, a 49-55 évesek 0%-áról a 75-97 évesek 2,1%-ára, és az AH ismét gyakrabban fordult elő a férfiaknál. 1965 és 2000 között a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) boncolási szemészeti adatbázisának harmadik vizsgálatában, ahol 10 801 beteget vizsgáltak, az AH magasabb, 1,96%-os prevalenciáját figyelték meg. Ez a retrospektív vizsgálat, amely demográfiailag megfelelt az amerikai népesség 2000-es népszámláláskori jellemzőinek, szintén fordított kapcsolatot mutatott ki az AH és a hátsó üvegtesti leválás között. Bár e három nagy tanulmány szerint az AH elsősorban az öregedéssel korrelál, más tanulmányok szerint az AH összefügg a diabetes mellitusszal (DM), a magas vérnyomással, a hiperkoleszterinémiával vagy lipidémiával, illetve a szérum megnövekedett kalciumszintjével. Ezek közül a leggyakrabban a DM-mel való kapcsolatot említik; ez a kapcsolat azonban a legvitatottabb is. Bár az AH túlnyomórészt egyoldali, az AH-nak kétoldalinak kell lennie, ha szisztémás betegségekhez, például DM-hez kapcsolódik, mivel mindkét szem egyformán ki van téve a hiperglikémiának. Az AH kétoldali “tendenciáit” a diabéteszes populációk körében az UCLA autopsziás tanulmánya sugallta, amely a cukorbetegség és a kétoldali AH közötti statisztikai összefüggést figyelt meg, mielőtt az adatokat az életkorra és a nemre korrigálták volna. A UCLA vizsgálatban azonban 780 cukorbetegből csak 20-nál fordult elő AH. A cukorbetegeknél az AH kialakulását a retina érrendszeri elváltozásainak másodlagos következményének tartják. A DM és az AH közötti általános kapcsolatot tovább bonyolítják azok az adatok, amelyek arra utalnak, hogy az AH megállíthatja az üvegtest összeomlásának vagy összehúzódásának folyamatát proliferatív diabéteszes retinopátiában szenvedő szemekben.

Diagnosztikai eljárások

A fundoszkópos vizualizáció hagyományos módszerei korlátozottak lehetnek az AH szemekben, és az alternatív képalkotó eljárások, mint a flourescein angiográfia (FA) és az ultrahangvizsgálat nem biztos, hogy megfelelő diagnosztikai lehetőségeket nyújtanak a pontos diagnózisok felállításához. Az angliai Nemzeti Szűrési Programban az Asteroid hyalosis a cukorbetegségben szenvedők szűrővizsgálati populációjának körülbelül 0,4%-ánál volt a nem minősíthető felvételek oka, és a vizsgálat ideje alatt az összes nem minősíthető retinaszűrési felvétel 8,5%-ának volt az oka. Javasolta, hogy az ilyen betegek esetében más szűrési módszerre, például réslámpás biomikroszkópiára és esetleg optikai koherencia tomográfiára van szükség.

A teljes PVD előfordulása valószínűtlennek tűnik az AH-s szemekben. Ezenkívül az AH-ban szenvedő szemekben a spontán PVD vitreoschisishez vagy maradék egész réteghez vagy hátsó vitreouscortexhez vezethet, esetleg anomális vitreoretinalis adhézió miatt.

Az OKT azonosította a specifikus retina anatómiai rendellenességet, ami lehetővé tette a végleges diagnózist. Az FA és/vagy a fundoszkópos vizsgálat segítette a diagnózist, de a betegség megfelelő kezelését végső soron az OCT-nek kell irányítania.Az OCT 830 nm hullámhosszú fénysugarat használ, amely kevésbé érzékeny az aszteroidatestek és más médiumtakarók torzítására. Sűrű aszteroidák esetén azonban a fénysugár elnyelődhet vagy visszaverődhet. Ez a romlás mind a beeső, mind a visszavert fénysugár esetében előfordulhat, ami alacsonyabb jelerősségű területekhez és a retina bizonyos területeinek árnyékolásához vezet. az OCT-technikusok minimalizálhatják ezeket a képi leleteket a páciens megfelelő elhelyezésével a legtisztább OCT-vizsgálat érdekében, a fókuszgombot a legjobban telített dioptriára állítva, a polarizációs funkció használatával és a szaruhártya megfelelő kenésének biztosításával. Az OCT az üvegtestüreg mediális opacitása mellett nem mindig eredményes. A különböző mértékű üvegtestvérzéssel rendelkező szemekben az OCT 830 nm hullámhosszú fénysugarát a vér elnyeli, így a képalkotás gyakran pontatlan vagy lehetetlen. A beeső fény aszteroidatestek általi elnyelése kevésbé következetes.

A spontán PVD AH-ban esetenként vitreoschisisszel társuló anomális PVD-hez vezethet, valószínűleg anomális vitreoretinalis adhézió miatt. Az ebben a tanulmányban bemutatott különböző vitreoretinalis betegségek azonban, függetlenül az AH jelenlététől, önmagukban is komplikálódhatnak kóros vitreoretinalis adhézióval és anomális PVD-vel. Továbbá az OCT hasznos eszköz volt az AH-ban szenvedő szemek vitreoretinalis határfelületének vizsgálatára, és az intraoperatív triamcinolon acetonid megkönnyítette a maradék üvegtestkéreg teljes eltávolítását, ami valószínűleg csökkentette a posztoperatív vitreoretinalis határfelületi zavarok előfordulását, bár hosszabb követés szükséges.

Azokban az esetekben, amikor a klinikai vizsgálaton sűrű, a szemfenéket korlátozott látótérrel eltakaró asteroid hyalosis derült ki, az Optos ultraszéles látómezejű képalkotás is hasznos lehet a retina/chorioidea elváltozások diagnózisában és kezelésében.

Komplikációk

Asteroid hyalosis ritkán okoz látászavarokat, és csak ritkán van szükség sebészi eltávolításra. Néhányszor számoltak be AH-ról RP-ben szenvedő betegeknél. néhány esetben még a standard háromportos vitrectomiára is szükség volt az üvegtesti homály eltávolításához az üvegtesti homály progressziója és a látáscsökkenés miatt.

A Kyushu Egyetemi Kórház Szemészeti Osztályán (Fukuoka, Japán) 320 RP-s beteg kohorszán alapuló vizsgálatban az AH jellemzőit váratlanul a korábbi beszámolóktól eltérőnek találták (3,1%). 2 50 évnél fiatalabb beteget is észleltek; 10 esetből 4 esetben kétoldali AH volt jelen; és 2 esetben gyorsan progresszív AH-t észleltek. ezen eltérések pontos mechanizmusa nem világos. Az egyik lehetséges magyarázat azonban az lehet, hogy az üvegtest állapota az RP-ben szenvedő szemekben más, mint a normál szemekben, mivel az RP-ben szenvedő betegeknél megfigyelhető a vér-retinális gát lebomlása.

A látásélesség drámai csökkenése szokatlan. Bár asteroid hyalosisban szenvedő betegeknél beszámoltak az intraokuláris lencsék felszíni meszesedéséről.

Egyébként beszámoltak asteroid hyalosis prolapsusáról az elülső kamrába, ami metasztázist szimulál.

Kiegészítő források

• Videó – https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMicm1712355

1. Szemészet, A.A.o., 12. szakasz: A retina és az üvegtest. Alap- és klinikai tudományok kurzus. 2014-2015: Amerikai Szemészeti Akadémia. p. 311-312.
2. Yazar, Z., et al., Asteroid hyalosis. Eur J Ophthalmol, 2001. 11(1): p. 57-61.
3. 3.0 3.1 Shields, C.L., et al., Vitreous asteroid hyalosis prolapse into the anterior chamber simulating iris metastasis. Middle East Afr J Ophthalmol, 2012. 19(3): p. 346-8.
4. 4.0 4.1 4.2 4.3 Mitchell, P., M.Y. Wang, and J.J. Wang, Asteroid hyalosis in an older population: the Blue Mountains Eye Study. Szemészeti epidemiológia, 2003.
5. 5.0 5.1 Moss, S.E., R. Klein és B.E.K. Klein, Asteroid hyalosis in a population: The Beaver Dam Eye Study. American Journal of Ophthalmology, 2001. 132(1): p. 70-75.
6. 6.0 6.1 Kim, J.H., et al., Prevalence of and risk factors for asteroid hyalosis in Seoul, Korea. Retina (Philadelphia, Pa.), 2008. 28(10): p. 1515-1521.
7. 7.0 7.1 7.2 Fawzi, A.A., et al., Asteroid hyalosis in an autopsy population: A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) tapasztalatai. Arch Ophthalmol, 2005. 123(4): p. 486-90.
8. Galveia, J., et al., Asteroid hyalosis: 58 eset klinikai áttekintése. Revista Brasileira de Oftalmologia, 2013. 72(5): p. 312-315.
9. Ophthalmology, A.A.o., Section 04: Ophthalmic Pathology and Intraocular Tumors. Alapvető és klinikai tudományos kurzus. 2014-2015: Amerikai Szemészeti Akadémia. 138-139. o.
10. Kador, P.F. és M. Wyman, Asteroid hyalosis: pathogenesis and prospects for prevention. Eye (London, Anglia), 2008. 22(10): p. 1278-1285.
11. 11.0 11.1 11.2 Hwang, J.C., et al., Optical coherence tomography in asteroid hyalosis. Retina (Philadelphia, Pa.), 2006. 26(6): p. 661-665.
12. Wright, A.D., Y.C. Yang és P.M. Dodson, Asteroid hyalosis and photographic diabetic retinopathy screening. Diabetic Medicine, 2010.
13. 13.0 13.1 Mochizuki, Y., et al., Anatomical findings of vitreoretinal interface in eyes with asteroid hyalosis. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol, 2009. 247(9): p. 1173-7.
14. Motiani, M.V., et al., Diagnosis of Choroidal Melanoma in Dense Asteroid Hyalosis. Seminars in ophthalmology, 2016: p. 1-3.
15. 15.0 15.1 Ikeda, Y., et al., Asteroid hyalosishoz társuló retinitis pigmentosa. Retina (Philadelphia, Pa.), 2010. 30(8): p. 1278-1281.
16. Heagley, D., et al., Asteroid hyalosis of the vitreous humor: an uncommon finding. Diagn Cytopathol, 2013. 41(10): p. 926-7.