Atópiás dermatitis felnőtteknél

Összefoglaló és bevezetés

Abstract

Az atópiás dermatitis (AD) krónikusan kiújuló ekcémás betegség, amely gyakoribb csecsemőknél és gyermekeknél, mint felnőtteknél, és nagyon ritka a középkor után. Az AD diagnózisa felnőtteknél nem mindig könnyű, különösen, ha az elváltozások kiterjedése korlátozott és eloszlásuk atipikus. E tanulmány célja a felnőttkori AD epidemiológiai és klinikai jellemzőinek vizsgálata volt. 332 egymást követő AD-beteg orvosi kartonját tekintettük át, hogy megállapítsuk az atópia családi és személyes anamnézisét, a betegség kezdetén betöltött életkort, az AD-elváltozások morfológiáját és lokalizációs helyeit, a szérum teljes immunglobulin E szintjét, a bőrprick-teszt és a patch-teszt eredményeit. A jelen vizsgálat kimutatta, hogy a betegség gyakrabban fordul elő nőknél és az élet harmadik évtizedében, a 18. életév után kezdődik a betegek valamivel kevesebb mint felénél (47,6%), túlnyomórészt a végtaghajlatokban, a szemhéjakon és a perioralis régióban, de a homlokon, az orcákon és a nyak anterolaterális régiójában is lokalizálódik, ahol főként enyhe vagy közepesen súlyos. Az AD az esetek 30,4%-ában intrinzikus típusú. A betegek 23,8%-ánál figyeltek meg pozitív patch-teszt reakciókat kémiai allergénekre. Ezek nagyon fontosak, mert befolyásolhatják a foglalkozási választást és a kézdermatitis kialakulását.

Bevezetés

Az atópiás dermatitis (AD) egy gyakori, krónikusan visszaeső gyulladásos bőrbetegség, amelyet viszkető, ekcémás elváltozások jellemeznek, amelyek szimmetrikusan, sajátos helyeken oszlanak el, xerózissal és gyakran atópiás habitussal társulnak. Az atópia személyes vagy családi hajlam arra, hogy kis dózisú allergének (általában fehérjék) hatására immunglobulin E (IgE) antitestek termelődjenek, és tipikus tünetek, például asztma, rhinoconjunctivitis és ekcéma vagy dermatitis alakuljanak ki.

1983-ban Wüthrich javasolta, hogy az AD klinikai fenotípusával rendelkező betegeket két altípusra osszák: ”intrinzik” (vagy ”nem allergiás”) AD és ”extrinsik” (vagy ”klasszikus” vagy ”allergiás”) AD. Az intrinzikus AD-t (IAD) más atópiás betegségekkel való társulás hiánya, negatív prick-teszt eredmények a gyakori inhalációs és ételallergénekre, normális teljes szérum IgE-szint, valamint a gyakori repülőgép- és ételallergénekkel szembeni allergénspecifikus szérum IgE-antitestek hiánya jellemzi. Ezzel szemben az extrinsic AD (EAD) repülésallergénekkel vagy élelmiszerallergénekkel szembeni allergiával jár.

Az AD bármely életkorban előfordulhat, de csecsemőknél és gyermekeknél gyakoribb. Az elváltozások az esetek többségében (legalább 60%-ban) az első életévben, további 30%-ban pedig 5 éves kor előtt keletkeznek. A betegség 20 éves kor után csak a betegek 2%-ánál jelentkezik, és a középkorúság után ritka. A felnőttkori AD gyakorisága azonban sokkal nagyobb, mivel a csecsemők és kisgyermekek 30-60%-ánál a bőrelváltozások idővel nem javulnak. Az AD előfordulása az elmúlt három-négy évtizedben nőtt, különösen a magasabb társadalmi rétegekben és a gazdaságilag fejlettebb országokban. Becslések szerint az iparosodott régiókban élő gyermekek 10-15%-a és a felnőttek 2-10%-a érintett AD-ben.

Az AD diagnózisa általában klinikai, de felnőtteknél nem mindig könnyű a diagnózis felállítása, különösen akkor, ha az elváltozások kiterjedése korlátozott, ha az elváltozások eloszlása atipikus, ha a minor cutan atópiás tünetek nincsenek jelen, és ha atópiás nyálkahártya manifesztációk nem társulnak hozzá. Sok esetben a leggyakrabban alkalmazott diagnosztikus kritériumok (mint például Hanifin és Rajka, illetve a brit munkacsoport által meghatározottak) nem lehetnek kielégítőek, különösen akkor, ha az AD 18 évesnél idősebb betegnél kezdődik.

A prospektív vizsgálat célja a felnőttkori AD epidemiológiai és klinikai jellemzőinek vizsgálata volt.