Atemoya
Az atemoya, Annona × cherimoya vagy Annona squamosa × Annona cherimola két gyümölcs – a cukros alma (Annona squamosa) és a cherimoya (Annona cherimola) – hibridje, amelyek mindketten az amerikai trópusokon honosak. Ez a gyümölcs népszerű Tajvanon, ahol “ananászos cukoralma” (鳳梨釋迦) néven ismert, ezért néha tévesen azt hiszik, hogy a cukoralma és az ananász keresztezése. Kubában anón, Venezuelában pedig chirimorinon néven ismert. Izraelben és Libanonban a gyümölcsöt achta-nak nevezik, de Izraelben elterjedtebb a latin annona elnevezés. Tanzániában stafeli dogo (“mini soursop”) néven emlegetik. Brazíliában az atemoya népszerűvé vált, 2011-ben Brazíliában mintegy 1200 hektáron termesztettek atemoyát.
| Atemoya | |
|---|---|
 |
|
Tudományos besorolás  |
|
| Királyság: | Plantae |
| Klád: | Tracheophyták |
| Klád: | Angiospermák |
| Klád: | Angiospermák |
| Klád: | Magnoliidák |
| Rend: | Magnoliales |
| Család: | |
| Family: | Annonaceae |
| Genus: | Annona |
| Species: |
A. × atemoya
|
| Binomiális név | |
| Annona × atemoya | |
Az atemoya általában szív alakú vagy kerekded, halványzöld, könnyen zúzódó, dudoros bőrű. A szár közelében a héj a cukros almához hasonlóan dudoros, de alul simábbá válik, mint a cherimoya esetében. A gyümölcshús nem szegmentált, mint a cukros almáé, inkább a cherimoyáéhoz hasonlít. Nagyon lédús és lágy, íze enyhén édes és kissé savanykás, a piña coladára emlékeztető. Íze szintén a cukros almából származó vaníliára emlékeztet. Az atemoya húsában sok ehetetlen, mérgező, fekete mag található. Amikor érett, a gyümölcsöt ki lehet kaparni a héjából, és hűtve lehet fogyasztani.
Az atemoya (Annona cherimola × squamosa) a cherimoya (A. cherimola) és a cukros alma (A. squamosa) keresztezésével jött létre. Venezuelában természetes hibrideket találtak, és Izraelben az 1930-as és 1940-es években véletlen hibrideket figyeltek meg szomszédos cukoralma- és cherimoya ligetekben.
Az első keresztezést 1908-ban végezte P. J. Wester, az USDA Miami szubtrópusi laboratóriumának kertészmérnöke. Az így létrejött gyümölcsök jobb minőségűek voltak, mint a cukros alma, és az “atemoya” nevet kapták, amely az ate, a cukros alma régi mexikói neve és a cherimoya szóból származó “moya” kombinációja. Ezt követően 1917-ben Edward Simmons a miami Növénybevezető Állomáson sikeresen termesztett olyan hibrideket, amelyek túlélték a 26,5 °F (-3,1 °C) hőmérsékletcsökkenést, ami azt mutatja, hogy az atemoya szívóssága az egyik szülőjétől, a cherimoyától származik.
Az atemoya a többi Annona-fához hasonlóan protogynikus, hermafrodita virágokat hoz, és az önbeporzás ritka. Ezért a mesterséges, kézi beporzás szinte mindig kiváló minőségű gyümölcsöket garantál. Az egyik fajta, a ‘Geffner’ kézi beporzás nélkül is jól terem. A ‘Bradley’ szintén jó termést hoz kézi beporzás nélkül, de a gyümölcsök hajlamosak a fán szétválni. A nem megfelelő beporzás következtében az atemoya néha torz, az egyik oldalon alulfejlett.
Az atemoya virága a nőivarú szakaszban 14:00 és 16:00 óra között nyílik; a következő délután 15:00 és 17:00 óra között a virág átvált a hímivarú szakaszba.
Az atemoya virága a nőivarú szakaszban 14:00 és 16:00 óra között nyílik; a következő délután 15:00 és 17:00 óra között a virág átvált a hímivarú szakaszba.