Atezolizumab

2015-ben klinikai vizsgálatokban volt, mint immunterápia többféle szolid tumor kezelésére. A Genentech/Roche vizsgálta.

2016 áprilisában a Roche bejelentette, hogy az atezolizumab az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) gyorsított státuszt kapott tüdőrák kezelésére.

2016 májusában az FDA engedélyezte az atezolizumabot olyan, helyileg előrehaladott vagy áttétes urothelialis karcinómában szenvedő betegek kezelésére, akiknél a platina-tartalmú kemoterápia során vagy azt követően a betegség progressziója következett be, vagy akiknél a betegség a neoadjuváns vagy adjuváns, platina-tartalmú kemoterápiával történő kezelést követő tizenkét hónapon belül progressziója következett be. 2017 májusában az atezolizumab megbukott egy III. fázisú vizsgálatban a másodvonalbeli hólyagrák kezelésére.

Az atezolizumab biztonságosságát és hatékonyságát egy egykarú klinikai vizsgálatban vizsgálták 310, helyileg előrehaladott vagy áttétes urotheliális karcinómában szenvedő résztvevő bevonásával. Ez a vizsgálat azon résztvevők százalékos arányát mérte, akiknél a daganatuk teljes vagy részleges zsugorodását tapasztalták (objektív válaszarány). A vizsgálat azt is vizsgálta, hogy a PD-L1 fehérje “pozitív” és “negatív” expressziója alapján mekkora a hatásbeli különbség a résztvevők tumorba beszivárgó immunsejtjein. Az összes résztvevő 14,8 százalékánál legalább részlegesen zsugorodott a daganat, és ez a hatás a válaszvizsgálat idején több mint 2,1 és több mint 13,8 hónapig tartott. A PD-L1 expresszió szempontjából “pozitívnak” minősített résztvevők 26 százalékánál tapasztaltak tumorválaszt (szemben a PD-L1 expresszió szempontjából “negatívnak” minősített résztvevők 9,5 százalékával). A vizsgálatot az Egyesült Államokban, Kanadában, Spanyolországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban és Hollandiában végezték.

Az FDA 2016 októberében engedélyezte az atezolizumabot olyan metasztatikus nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek kezelésére, akiknek a betegsége a platina tartalmú kemoterápia során vagy azt követően előrehaladt. Az EGFR vagy ALK genomiális tumor-aberrációval rendelkező betegeknek az atezolizumab-kezelés előtt az FDA által jóváhagyott, ezen aberrációkat kezelő terápia alatt a betegség progressziójának kell bekövetkeznie.

Ez a jóváhagyás két nemzetközi, randomizált, nyitott klinikai vizsgálaton (OAK és POPLAR) alapult, amelyek összesen 1137 NSCLC-ben szenvedő résztvevőn mutattak konzisztens eredményeket a hatékonyság és biztonságosság tekintetében. A docetaxellel összehasonlítva a két vizsgálatban a tervezett résztvevői populációban az atezolizumabbal végzett kezelés a teljes túlélés (OS) 4,2, illetve 2,9 hónapos javulását eredményezte.

Atezolizumabot 2017 szeptemberében engedélyezték az Európai Unióban orvosi alkalmazásra.

2018 májusában az egyes tüdőrákos betegeknél bevacizumabbal (Avastin) és standard kemoterápiával kombinációban alkalmazott atezolizumab elsőbbségi felülvizsgálatot kapott.

2018 augusztusában az FDA frissítette az atezolizumab felírási tájékoztatóját, hogy előírja egy FDA által jóváhagyott kísérő diagnosztikai teszt használatát a PD-L1 szintjének meghatározására a ciszplatinra nem jogosult, lokálisan előrehaladott vagy áttétes urothelialis rákban szenvedő betegek tumorszövetében.

2018 szeptemberében bejelentették, hogy az atezolizumab meghosszabbítja a túlélést kiterjedt stádiumú kissejtes tüdőrák kezelésében, a kanadai Torontóban, a 19. Tüdőrák Világkonferencián (WCLC) bemutatott vizsgálati eredmények szerint.

2018 októberében lezárult a gyógyszer nab-paklitaxellel kombinált klinikai vizsgálata előrehaladott, tripla negatív emlőrákban szenvedőkön.

Atezolizumabot bevacizumabbal, paclitaxellel és karboplatinnal kombinálva 2018 decemberében engedélyezték az Egyesült Államokban az EGFR- vagy ALK-genomikai tumoraberráció nélküli, áttétes, nem laphámos, nem kissejtes tüdőrákban (NSq NSCLC) szenvedők első vonalbeli kezelésére. A jóváhagyás alapja az IMpower150 vizsgálat (NCT02366143) volt, egy nyílt, randomizált (1:1:1), háromkarú vizsgálat, amely 1202 résztvevőt vont be, akik első vonalbeli kezelésben részesültek metasztatikus NSq NSCLC miatt.

2019 márciusában engedélyezték az Egyesült Államokban, paclitaxel fehérjéhez kötött paclitaxellel kombinációban, olyan felnőttek esetében, akiknek nem reszekálható, lokálisan előrehaladott vagy áttétes, tripla-negatív emlőrákja (TNBC) van, és akiknek tumora PD-L1-et expresszál (PD-L1-gyel festett, a tumorba beszivárgó immunsejtek bármilyen intenzitású, a tumor területének ≥ 1%-át lefedő tumor-infiltráló immunsejtek), az FDA által jóváhagyott teszt alapján. Az FDA a VENTANA PD-L1 (SP142) Assay-t kísérő diagnosztikai eszközként is jóváhagyta az atezolizumabra való TNBC betegek kiválasztására.

A jóváhagyás alapja az IMpassion130 (NCT02425891) volt, egy multicentrikus, nemzetközi, kettős vak, placebokontrollos, randomizált vizsgálat, amely 902, nem reszekálható, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus TNBC-ben szenvedő, metasztatikus betegség miatt korábbi kemoterápiában nem részesült résztvevővel zajlott. A résztvevőket randomizálták (1:1), hogy vagy atezolizumabot (840 mg) vagy placebót kapjanak intravénás infúzióban minden 28 napos ciklus 1. és 15. napján, valamint paclitaxelt fehérjéhez kötve (100 mg/m2), amelyet intravénás infúzióban adtak be minden 28 napos ciklus 1., 8. és 15. napján.

2019 márciusában engedélyezték az Egyesült Államokban, karboplatinnal és etopoziddal kombinációban, az extenzív stádiumú kissejtes tüdőrákban (ES-SCLC) szenvedő felnőttek első vonalbeli kezelésére.

A jóváhagyás alapja az IMpower133 (NCT02763579) volt, egy randomizált (1:1), multicentrikus, kettős vak, placebóval kontrollált vizsgálat 403 olyan ES-SCLC-ben szenvedő résztvevőn, akik korábban nem részesültek kemoterápiában kiterjedt stádiumú betegség miatt és ECOG 0 vagy 1 teljesítménystátusúak voltak.

2019 decemberében az FDA engedélyezte az atezolizumabot paclitaxel fehérjéhez kötött paclitaxellel és karboplatinnal kombinációban az EGFR- vagy ALK-genomikai tumoraberráció nélküli, áttétes, nem kimetsző nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő felnőttek első vonalbeli kezelésére.

A hatékonyságot az IMpower130 (NCT02367781), egy multicentrikus, randomizált (2:1), nyitott vizsgálatban értékelték IV. stádiumú, nem laphámos NSCLC-ben szenvedő résztvevőkön, akik korábban nem kaptak kemoterápiát áttétes betegség miatt, de adott esetben kaphattak korábban EGFR- vagy ALK-kinázgátlót. A vizsgálatban 724 résztvevőt (ITT) randomizáltak atezolizumab, paclitaxel fehérjéhez kötött és karboplatin, majd egy hatóanyagú atezolizumab, vagy paclitaxel fehérjéhez kötött és karboplatin, majd fenntartó pemetrexed a vizsgáló döntése szerint (kontroll).

Az FDA 2020 májusában engedélyezte az atezolizumabot vagy az olyan felnőttek első vonalbeli kezelését, akiknek metasztatikus nem kissejtes tüdőrákja (NSCLC) van, és akiknek daganata magas PD-L1 expresszióval rendelkezik (PD-L1 festett ≥ 50%-a tumorsejteknek vagy PD-L1 festett tumor-infiltráló immunsejtek fedik le a tumor területének ≥ 10%-át ), EGFR vagy ALK genomiális tumor aberráció nélkül.

A hatékonyságot az IMpower110 (NCT02409342), egy multicentrikus, nemzetközi, randomizált, nyitott vizsgálatban értékelték IV. stádiumú NSCLC-ben szenvedő, PD-L1-et expresszáló (TC ≥ 1% vagy IC ≥ 1%) tumorral rendelkező, metasztatikus betegség miatt korábbi kemoterápiában nem részesült résztvevőkön. A résztvevőket randomizálták (1:1), hogy háromhetente 1200 mg atezolizumabot kapjanak a betegség progressziójáig vagy elfogadhatatlan toxicitásig, illetve platina-alapú kemoterápiát.

Az FDA 2020 májusában engedélyezte az atezolizumabot bevacizumabbal kombinálva olyan nem reszekálható vagy áttétes hepatocelluláris karcinómában szenvedők számára, akik korábban nem részesültek szisztémás kezelésben.

A hatékonyságot az IMbrave150 (NCT03434379) multicentrikus, nemzetközi, nyílt, randomizált vizsgálatban vizsgálták olyan, lokálisan előrehaladott, nem reszekálható vagy metasztatikus hepatocelluláris karcinómában szenvedő résztvevőkön, akik nem részesültek korábbi szisztémás kezelésben. Összesen 501 résztvevőt randomizáltak (2:1 arányban), akik vagy 1200 mg atezolizumabot kaptak intravénás infúzióban (IV), majd ugyanezen a napon, 3 hetente 15 mg/kg bevacizumabot IV-ben, vagy szájon át, naponta kétszer szájon át szorafenibet.

2020 júliusában engedélyezték az Egyesült Államokban, kobimetinib és vemurafenib kombinációban, BRAF V600 mutáció-pozitív, nem reszekálható vagy metasztatikus melanomában szenvedők kezelésére.

A kobimetinib és vemurafenib kombinációban való hatékonyságot egy kettős vak, randomizált (1:1), placebokontrollos, multicentrikus vizsgálatban (IMspire150, NCT02908672) vizsgálták 514 résztvevővel. A kobimetinib és a vemurafenib 28 napos ciklusa után a résztvevők 2 hetente 840 mg atezolizumabot kaptak intravénás infúzióban, naponta egyszer szájon át 60 mg kobimetinib és 720 mg vemurafenib 720 mg szájon át naponta kétszer, vagy placebót, naponta egyszer szájon át 60 mg kobimetinib (21 nap/7 nap szünet) és 960 mg vemurafenib 960 mg szájon át naponta kétszer kombinálva.