AU 220. szakasz

Az alábbi könyvvizsgálati standard nem az aktuális változat, és nem tükrözi a 2016. december 31-én vagy azt követően hatályba lépő módosításokat. A könyvvizsgálati standardok aktuális változata itt található.

• (.01 – .07)

Forrás: SAS No. 1, 220. szakasz.

Kibocsátás dátuma, hacsak másként nincs feltüntetve: 1972. november.

.01

A második általános standard:

A megbízással kapcsolatos minden kérdésben a könyvvizsgálónak vagy könyvvizsgálóknak meg kell őrizniük a szellemi függetlenséget.

.02

Ez a szabvány megköveteli, hogy a könyvvizsgáló független legyen; azon túlmenően, hogy a könyvvizsgáló a közéletben tevékenykedik (megkülönböztetve a magánpraxistól), az ügyféllel szembeni elfogultságtól mentesnek kell lennie, mivel ellenkező esetben hiányozna belőle az a pártatlanság, amely megállapításainak megbízhatóságához szükséges, bármilyen kiváló is legyen a technikai jártassága. A függetlenség azonban nem az ügyészi hozzáállást jelenti, hanem inkább egy olyan bírói pártatlanságot, amely elismeri a tisztességes eljárás kötelezettségét nemcsak a vállalkozás vezetésével és tulajdonosaival szemben, hanem a hitelezőkkel és azokkal szemben is, akik egyébként (legalábbis részben) a független könyvvizsgáló jelentésére támaszkodhatnak, mint például a leendő tulajdonosok vagy hitelezők esetében.

.03

A szakma számára rendkívül fontos, hogy a közvélemény megőrizze a független könyvvizsgálók függetlenségébe vetett bizalmát. A közbizalmat rontaná a függetlenség tényleges hiányára utaló bizonyíték, és ronthatja olyan körülmények fennállása is, amelyekről az ésszerű emberek úgy gondolhatják, hogy valószínűleg befolyásolhatják a függetlenséget. A függetlenséghez a könyvvizsgálónak intellektuálisan becsületesnek kell lennie; ahhoz, hogy függetlennek ismerjék el, mentesnek kell lennie az ügyféllel, annak vezetésével vagy tulajdonosaival szembeni bármilyen kötelezettségtől vagy érdekeltségtől. Például egy független könyvvizsgáló, aki egy olyan társaság könyvvizsgálatát végzi, amelynek egyben igazgatója is, intellektuálisan becsületes lehet, de nem valószínű, hogy a nyilvánosság elfogadná őt függetlennek, mivel valójában olyan döntések könyvvizsgálatát végezné, amelyek meghozatalában ő is részt vett. Hasonlóképpen, egy olyan könyvvizsgáló, akinek jelentős pénzügyi érdekeltsége van egy társaságban, lehet, hogy elfogulatlanul fejti ki véleményét a társaság pénzügyi kimutatásairól, de a nyilvánosság nem szívesen hinné el, hogy elfogulatlan lenne. A független könyvvizsgálóknak nemcsak ténylegesen függetlennek kell lenniük; el kell kerülniük azokat a helyzeteket, amelyek a kívülállók számára a függetlenségükben való kételkedést eredményezhetik.

.04

A szakma az AICPA szakmai magatartási kódexén keresztül olyan előírásokat hozott létre, amelyek a függetlenség elvesztésének vélelmezése ellen védekeznek. A “vélelem” azért van hangsúlyozva, mert a belső függetlenség birtoklása inkább személyes minőség kérdése, mint olyan szabályoké, amelyek bizonyos objektív teszteket fogalmaznak meg. Amennyiben ezek az előírások beépültek a szakma kódexébe, a független könyvvizsgáló számára a szakmai törvény erejével bírnak.

.05

Az Értékpapír- és Tőzsdebizottság (SEC) is elfogadta a hozzá benyújtott pénzügyi kimutatásokról jelentést készítő könyvvizsgálók függetlenségére vonatkozó követelményeket, amelyek bizonyos tekintetben eltérnek az AICPA követelményeitől.

.06

A független könyvvizsgálónak ezeknek az előírásoknak és szabályoknak a szellemében kell végeznie a gyakorlatát, ha munkája végzése során a függetlenség megfelelő fokát akarja elérni.