Axonok

Értékelés | Biopszichológia | Összehasonlító | Kognitív | Fejlődés | Nyelv | Egyéni különbségek | Személyiség | Filozófia | Szociális |
Módszerek | Statisztika | Klinikai | Oktatási | Ipari | Szakmai tételek | Világpszichológia |

Biológiai:Viselkedésgenetika – Evolúciós pszichológia – Neuroanatómia – Neurokémia – Neuroendokrinológia – Idegtudomány – Pszichoneuroimmunológia – Fiziológiai pszichológia – Pszichofarmakológia(Index, Vázlat)

Axon

Típusos idegsejt felépítése

Az axon vagy idegrost, az idegsejt vagy neuron hosszú, karcsú nyúlványa, amely az elektromos impulzusokat a neuron sejttestétől vagy szomájától távolabb vezeti.

Anatómia

Az axonok tulajdonképpen az idegrendszer elsődleges átviteli vonalai, és kötegekként segítik az idegek felépítését. Az egyes axonok mikroszkopikus átmérőjűek – jellemzően körülbelül egy mikrométer átmérőjűek (1μm) -, de makroszkopikus (>1mm) hosszúságúra is kiterjedhetnek. Az emberi test leghosszabb axonjai például az isiászidegek, amelyek a gerinc tövétől a lábfej nagylábujjáig futnak. Az isiászideg ezen egysejtű rostjai egy méteres vagy még ennél is hosszabb hosszúságúak lehetnek.

A gerinceseknél sok idegsejt axonját myelin burkolja, amelyet kétféle gliasejt képez: A perifériás idegsejteket burkoló Schwann-sejtek és a központi idegrendszer idegsejtjeit szigetelő oligodendrociták. A myelinizált idegrostok mentén a Ranvier-csomópontoknak nevezett burkon egyenletes időközönként rések keletkeznek, amelyek lehetővé teszik az elektromos impulzusok terjedésének egy különösen gyors módját, az úgynevezett saltációt. Az axonok demielinizációja okozza a szklerózis multiplex betegségben előforduló neurológiai tünetek sokaságát. egyes idegsejtek axonjai axonkollaterálisokat alkotva elágaznak, amelyek számos kisebb ágra, úgynevezett telodendriákra oszthatók. Ezek mentén az elágazó impulzus egyszerre halad, hogy több másik sejtet is jelezzen.

Fiziológia

A fiziológia a Hodgkin-Huxley-modellel írható le, amelyet a Frankenhaeuser-Huxley-egyenletekkel kiterjesztettek a gerincesekre.

Típusok

A perifériás idegrostok axonális vezetési sebesség, mylenáció, rostméret stb. alapján osztályozhatók. Vannak például lassú vezetésű, nem myelinizált C rostok és gyorsabb vezetésű myelinizált Aδ rostok. A bonyolultabb matematikai modellezés napjainkban is folyik.

A szenzoros és a motoros rostoknak is több típusa létezik. A táblázatban nem említett egyéb rostok pl. a vegetatív idegrendszer rostjai

Motoros

Az alsó motoros neuronoknak kétféle rostja van:

Motoros rosttípusok

Típus	Az átmérő	A vezetési sebesség	Az izomhoz tartozó rostok
α			Extrafuzális izomrostok
γ		4–24 m/s	Intrafuzális izomrostok

Érzékszervi

A különböző érzékszervi receptorokat különböző típusú idegrostok innerválják. Az izmokat és a hozzájuk tartozó szenzoros receptorokat I. és II. típusú szenzoros rostok, míg a bőrreceptorokat Aβ, Aδ és C rostok innerválják.

Az érzékszálak típusai

Típus	átmérő	vezetési sebesség	A társult érzékelő receptorok
Ia & II			Az izomorsó receptorai
Ib				Golgi ínszerv
Aβ	6-12 µm átmérő	33-75 m/s	Minden bőr mechanoreceptor
Aδ	1-5 µm	3-30 m/s	Érintés és nyomás szabad idegvégződései Hideg termoreceptorok Nociceptorok a neospinothalamikus pályán
C	0.2-1,5 µm	0,5-2,0 m/s	A paleospinothalamikus traktus nociceptorai melegreceptorok

Növekedés és fejlődés

A növekvő axonok az axon csúcsán lévő növekedési kúpon keresztül haladnak a környezetükben. A növekedési kúpnak van egy széles, lamellipodiának nevezett lapszerű nyúlványa, amely filopodiáknak nevezett nyúlványokat tartalmaz. A filopódia az a mechanizmus, amellyel az egész folyamat a felületekhez tapad és feltárja a környező környezetet. Az aktin nagy szerepet játszik ennek a rendszernek a mobilitásában.A sejtadhéziós molekulák vagy CAM-ok magas szintjével rendelkező környezet ideális környezetet teremt az axonok növekedéséhez. Úgy tűnik, hogy ez egy “ragadós” felületet biztosít az axonok számára, amely mentén növekedni tudnak. Az idegi rendszerekre jellemző CAM-ok közé tartozik például az N-CAM, a neurogliális CAM vagy NgCAM, a TAG-1, a MAG és a DCC, amelyek mind az immunglobulin szupercsaládhoz tartoznak. Az extracelluláris mátrix adhéziós molekuláknak nevezett molekulák egy másik csoportja szintén ragacsos szubsztrátumot biztosít az axonok számára a növekedéshez. Ilyen molekulák például a laminin, a fibronectin, a tenaszcin és a perlecan. Ezek közül néhány a sejtek felszínéhez kötődik, és így rövid hatótávolságú vonzó vagy taszító hatású. Mások diffúz ligandumok, és így nagy hatótávolságú hatást fejthetnek ki.

A neuronális axonok növekedésének irányításában az ún. guidepost sejtek segítenek. Ezek a sejtek jellemzően más, néha éretlen neuronok.

Történet

Az első intracelluláris idegrendszeri felvételeket K. Cole és H. Curtis végezte az 1930-as évek végén. Alan Hodgkin és Andrew Huxley a kalmár óriás axonját is felhasználták (1939), és 1952-re elérték az akciós potenciál ionos alapjainak teljes mennyiségi leírását, ami a Hodgkin-Huxley-modell megfogalmazásához vezetett. 1963-ban Hodgkin és Huxley közösen kapták meg a Nobel-díjat ezért a munkáért. 1963-ban az axonális vezetőképességet részletező képleteket a Frankenhaeuser-Huxley-egyenletekben kiterjesztették a gerincesekre. Erlanger és Gasser később kidolgozta a perifériás idegrostok osztályozási rendszerét, amely az axonális vezetési sebességen, a mylenáción, a rostméreten stb. alapul.Az akciós potenciálok terjedésének biokémiai alapjairól alkotott ismereteink még a közelmúltban is fejlődtek, és ma már számos részletet tartalmaznak az egyes ioncsatornákról.

Lásd még

• Euron
• Dendrit
• Szinapszis
• Axonirányítás
• Elektrofiziológia

• Histológia az OE 3_09 -ben. “3. dia Gerincvelő”

Histológia: Idegszövet

Neuronok (szürkeállomány)

soma, axon (axondomb, axoplazma, axolemma, neurofibrill/neurofilament), dendrit (Nissl-test, dendritikus gerinc, apikális dendrit, bazális dendrit)
típusok (bipoláris, pszeudounipoláris, multipoláris, piramis, Purkinje, granuláris)

Afferens ideg/érzőideg/érző neuron

GSA, GVA, SSA, SVA, rostok (Ia, Ib vagy Golgi, II vagy Aβ, III vagy Aδ vagy gyors fájdalom, IV vagy C vagy lassú fájdalom)

Efferens ideg/Motoros ideg/Motoros neuron

GSE, GVE, SVE, felső motoros neuron, alsó motoros neuron (α motorneuron, γ motorneuron)

szinapszis

neuropil, szinaptikus vezikulum, neuromuszkuláris átmenet, elektromos szinapszis – Interneuron (Renshaw)

Szenzoros receptorok

Szabad idegvégződés, Meissner-idegtest, Merkel-idegvégződés, izomorsó, Pacinian-idegtest, Ruffini végződés, Szagló receptor neuron, Fotoreceptor sejt, Szőrsejt, Ízlelőbimbó

Gliasejtek

asztrocita, oligodendrocita, ependimális sejtek, mikroglia, radiális glia

Myelinizáció (fehérállomány)

Schwann-sejt, oligodendrocita, Ranvier-csomópontok, internodium, Schmidt-Lanterman bemetszések, neurolemma

Kapcsolódó kötőszövetek

epineurium, perineurium, endoneurium, nervus fascicle, meninges

Ez az oldal a Wikipédia Creative Commons licencelt tartalmát használja (szerzők megtekintése).