Az átlag amerikai 17 kilóval többet nyom az “ideálisnál”

A 2007. novemberi felmérés minden egyes válaszadójának tényleges és ideális súlyának összehasonlítása megerősíti a nyilvánvalót: az amerikaiak többsége elismeri, hogy ideális esetben kevesebbet kellene nyomnia, mint amennyit jelenleg nyom.

A nők 71%-a és a férfiak 63%-a számára a tényleges súlya több, mint az ideális súlya. Sokkal ritkábban — a skála másik végén — a nők 9%-a és a férfiak 11%-a mondja azt, hogy a tényleges súlya kevesebb, mint az ideális súlya. A nőknek csupán 14%-a, a férfiaknak pedig 20%-a tartja jelenlegi súlyát pontosan ideálisnak.

Mégis sokaknál, akiknek a tényleges súlya több, mint az ideálisnak vélt súlyuk, a tényleges és az ideális közötti különbség kicsi – 10 kiló vagy annál kevesebb, ami feltehetően nem utal kóros elhízásra vagy a válaszadók életét megkeserítő problémára.

A nők 30%-ánál és a férfiak 18%-ánál azonban a tényleges és az ideális súly közötti különbség több mint 20 kiló. A nők 12%-a és a férfiak 5%-a pedig arról számolt be, hogy ideális esetben több mint 50 kilóval kellene kevesebbet nyomnia, mint amennyit jelenleg nyom — az a fajta túlsúly, amely az elhízás jelentősebb problémájára utal.

Implikációk

A Gallup éves egészségügyi felmérésében gyűjtött egyéb adatok (amelyeket egy külön jelentésben tárgyalunk) azt mutatják, hogy míg az amerikai felnőtteknek csak 41%-a tartja magát “túlsúlyosnak”, amikor megkérdezték, hogy melyik kategóriába (túlsúlyos, körülbelül megfelelő, alulsúlyos) sorolja magát, az amerikaiaknak jóval több, 60%-a mondja azt, hogy szeretne lefogyni. A jelentésben elemzett adatok magyarázatot adnak erre a látszólagos ellentmondásra. Míg az amerikaiak jelentős többsége azt mondja, hogy súlya magasabb az ideálisnál, sokak számára a tényleges és az ideális súly közötti különbség csak néhány kiló. Ez arra utal, hogy bár az amerikaiak egy része azt állítja, hogy fogyni szeretne, a fogyni kívánt súlymennyiség nem elég jelentős ahhoz, hogy “túlsúlyosnak” tartsák magukat.”

Felmérés módszerei

Az eredmények a 2007. november 11-14. között 1 014, 18 éves és idősebb felnőtt országos telefonos interjún alapulnak. Az országos felnőttek teljes mintáján alapuló eredmények esetében 95%-os biztonsággal kijelenthető, hogy a mintavételi hiba maximális mértéke ±3 százalékpont.

A mintavételi hibán kívül a kérdések megfogalmazása és a felmérések elvégzésének gyakorlati nehézségei is hibát vagy torzítást okozhatnak a közvélemény-kutatások eredményeiben.