Az önkényesség

Az önkényes cselekvések szorosan kapcsolódnak a teleológiához, a célzatosság tanulmányozásához. A telosz, cél nélküli cselekvések szükségszerűen önkényesek. Mivel nincs cél, amihez mérni lehetne, a döntésekre nem lehet mércét alkalmazni, így minden döntés egyforma. Megjegyzendő, hogy a szokásos értelemben vett önkényes vagy véletlenszerű módszerek filozófiailag nem minősülhetnek önkényes választásnak, ha egy nagyobb cél érdekében történtek (mint például a fenti példák az iskolai fegyelem megteremtése és a benzinkutak túlzsúfoltságának elkerülése céljából).

A nihilizmus az a filozófia, amely szerint nincs cél a világegyetemben, és minden választás önkényes. A nihilizmus szerint a világegyetem nem tartalmaz értéket, és lényegében értelmetlen. Mivel a világegyetem és annak minden alkotóeleme nem tartalmaz magasabb célt, amelyből részcélokat állíthatnánk fel, az emberi élet és tapasztalatok minden aspektusa teljesen önkényes. Nincs helyes vagy helytelen döntés, gondolat vagy gyakorlat, és bármilyen döntést is hoz az ember, az ugyanolyan értelmetlen és üres, mint bármely más döntés, amit hozhatott volna.

A teizmus, vagyis az istenségben vagy istenségekben való hit számos fajtája úgy véli, hogy mindennek célja van, és semmi sem önkényes. Ezekben a filozófiákban Isten okkal teremtette a világegyetemet, és minden esemény ebből következik. Még a látszólag véletlenszerű események sem kerülhetik el Isten kezét és célját. Ez némiképp rokon a tervezésből származó érvvel – az Isten létezése mellett szóló érvvel, mivel a világegyetemben célt lehet találni.

Az önkényesség az etikához, a döntéshozatal filozófiájához is kapcsolódik. Még ha egy személynek van is célja, dönthet úgy, hogy olyan módon próbálja elérni azt, ami önkényesnek tekinthető. A racionalizmus szerint a tudás intellektuális számítás és dedukció révén jön létre; sok racionalista (bár nem mindegyik) ezt az etikára is alkalmazza. Minden döntést az ész és a logika segítségével kell meghozni, nem pedig a szeszélyen vagy azon keresztül, hogy valaki “érzi”, mi a helyes. A véletlenszerűség időnként elfogadható lehet egy nagyobb célt előmozdító részfeladat részeként, de általában nem.

A szemiotikában, a jelek, jelrendszerek és jelfolyamatok általános elméletében Saussure vezette be az önkényesség fogalmát, amely szerint nincs szükségszerű kapcsolat az anyagi jel (vagy szignifikáns) és az általa hivatkozott vagy jelentésként (vagy jelzettként) megjelölt entitás mint mentális fogalom vagy valós tárgy között.