az öregedő véraláfutások vizuális értékeléssel

Színváltozások a véraláfutásokban

Amint a vörösvértestek lebomlanak a véraláfutásban, a hemoglobin bilirubinra és biliverdinre bomlik, és ezek a pigmentek egy sor színváltozáson mennek keresztül. Ezek általában a vörös színtől a sötétebb vörösön/lilán át a sárgáig, barnáig és zöldig terjednek.

Haemoglobin lebomlás animáció

Amint ezek a pigmentek feloldódnak, a zúzódás alakja, mérete és elhelyezkedése megváltozik. A színváltozások általában a véraláfutás szélén kezdődnek, és így egy nagy mennyiségű vér esetében viszonylag hosszabb időbe telik, amíg a színváltozások sorozata végbemegy.

Tradicionálisan a véraláfutás “korára” vonatkozó vélemény nagyrészt a véraláfutás színén alapult, és a törvényszéki szakkönyvek szerzői megadták saját javasolt “menetrendjüket” az idővel bekövetkező színváltozásokról (összefoglalva: Langlois és Gresham 1991).

Úgy tűnt, hogy “konszenzusos” vélemény szerint a vörös, a kék és a lila a “korai” színek, a zöldek 4-7 nap után jelennek meg, a sárga pedig legalább 7 nap után jelenik meg későn. A sárga elszíneződés azonban már 48 órával később megjelent a borjak zúzódásainál (McCauseland és Dougherty 1978).

Mára azonban világossá vált, hogy a fokozatos színváltozások nem “lineárisan” vagy kiszámítható módon következnek be, és a kutatók megpróbálták meghatározni, hogy milyen információkat lehet nyerni a zúzódások színváltozásainak megfigyeléséből, és ezt követően véleményt nyilvánítani azok valószínű időtartamáról.

Sárguló zúzódás (néhány napos)

A zúzódások színváltozásának kutatása

Egy sokat idézett tanulmányban Langlois és Gresham (1991) 89 alany 369 fényképét vizsgálta (10-100 éves korosztály, csoportosítva <65 év és >65 év), akik egy baleseti osztályon jelentkeztek (a személyzet és a fekvőbetegek mellett) zúzódásokkal, amelyek életkora és oka ismert volt. Egy szabványos színskálát vettek fel, és néhány, de nem minden esetben ismételt fényképeket készítettek.

A vizsgálat legfontosabb megállapítása az volt, hogy a 18 óránál fiatalabb zúzódásoknál nem volt látható sárga szín, de nem minden zúzódásnál alakult ki ez a szín a gyógyulás előtt, és így a sárga szín nélküli zúzódásról nem lehetett azt mondani, hogy 18 óránál fiatalabb.

Azt is jelezték, hogy a zúzódások színei dinamikusak, és napokkal később is “újra megjelenhetnek”, és hogy az ugyanazon személyen, ugyanabban az időpontban okozott különböző zúzódások nem feltétlenül mutatják ugyanazokat a színeket, és nem is mennek át azonos színváltozásokon az idő múlásával.

A bőrszín befolyásolta a zúzódások értékelését, ezért a vizsgálat eredményei fehér bőrű egyénekre korlátozódtak.

A vizsgálatot követően Munang és munkatársai (2002) gyermekek zúzódásait vizsgálták, és a megfigyelőket arra kérték, hogy in vivo, majd egy későbbi időpontban egy színes fénykép alapján határozzák meg az uralkodó színt. A megfigyelők közötti eltéréseket is értékelték. Azt találták, hogy csak az esetek 31%-ában volt teljes egyetértés a színleírásban ugyanazon megfigyelő által végzett in vivo vizsgálat és a fénykép értékelése között. Az in vivo vizsgált véraláfutás megfigyelői között 27%-ban, az ugyanarról a véraláfutásról készült fényképek között pedig csak 24%-ban volt egyetértés.

Az egy időben és ugyanazon a helyen vizsgált 10 véraláfutásból csak 1 esetben volt teljes egyetértés a látott uralkodó színt illetően.

A sárga színre való hagyatkozás tehát kezdett megkérdőjeleződni, és Hughes és munkatársai (2004) a sárga szín érzékelésében mutattak az alanyoknak egy sor olyan zúzódásokról készült fényképet, amelyeken a sárga szín “telítettségét” digitálisan megváltoztatták, hogy értékeljék a sárga szín érzékelésében mutatkozó különbségeket. Azt találták, hogy a sárga szín érzékelése változó, és hogy az egyén sárga szín érzékelésének képessége az életkor előrehaladtával csökken. Az ebben a vizsgálatban használt összes alany normális színlátással rendelkezett, amit Ishihara-lemezek segítségével vizsgáltak.

Kutatás a véraláfutások öregítéséről gyermekeknél

A walesi gyermekvédelmi szisztematikus áttekintő csoport (http://www.core-info.cardiff.ac.uk/about%20wcpsrg.html) minden nyelven végzett irodalmi áttekintést annak érdekében, hogy megválaszolja a kérdést: “Lehet-e pontosan öregíteni a véraláfutásokat gyermekeknél?”.’.”

Mindössze 3 olyan cikket azonosítottak, amely megfelelt a befogadási kritériumoknak (1495 cikkből, amelyek közül 167 cikk teljes szövegét tekintették át), és arra a következtetésre jutottak, hogy a zúzódások korának meghatározása gyermekeknél pontatlan (Maguire et al 2005).

Bariciak és munkatársai (2003) értékelték a zúzódás jellemzőinek és korának megfigyelők közötti pontosságát, amennyiben a zúzódás kora ismert volt, és amennyiben kizárták a bántalmazást vagy a sérült gyermek zúzódásra hajlamosító egészségügyi állapotát.

Megállapították, hogy szignifikáns összefüggés volt a zúzódás kora és színe között, a piros/kék és lila színek gyakoribbak voltak a <48 órás zúzódásoknál, a sárga, barna és zöld zúzódások pedig a 7 napon túliaknál.

A színek e csoportjai között azonban jelentős átfedés volt. A zúzódás pontos korának 24 órán belüli becslése gyenge volt (csak 40%), és a megfigyelők közötti egyezés (Kappa-statisztika) a színt illetően hasonlóan gyenge volt (κ = -0,03).

Stephenson és Bialas (1996) ortopédiai osztályon fekvő gyermekek zúzódásait fényképezte le, ahol a sérülés időpontja ismert volt, és arra a következtetésre jutott, hogy ugyanazon zúzódásban egyszerre különböző színek jelennek meg, és nem minden szín jelent meg minden zúzódásban. A vörös szín 1 hétig bármikor megjelenhetett, míg a kék, barna, szürke és lila szín 1 és 14 nap között. A sárga 1 nap után jelent meg, és 48 óránál idősebb zúzódásról készült fényképet nem tekintettek “frissnek”.

Bár Carpenter (1990) elsősorban a zúzódások mintázatát vizsgálta, megjegyezte, hogy a színt nem lehet megfeleltetni a kornak, kivéve, hogy a sárga csak 48 óránál idősebb zúzódásokban jelent meg.

A zúzódások kialakulása percektől napokig tarthat (Atwal et al 1998 pp.215-230), és a koruk vizuális megítélését befolyásolja a fényforrás, a megfigyelő, a zúzódás mérete, a háttér és az egyén gyógyulási tulajdonságai (valamint az extravasált vér mennyisége és a sérülés helye).