Az anarchizmus meghatározása
Az anarchizmust sokféleképpen és sokféle forrásból definiálták már. Az “anarchizmus” szó az “anarchia” szóból származik, amely a görög nyelv kettős forrásából ered. A görög αν (jelentése: hiány és αρχη (jelentése: tekintély vagy kormány ) szavakból áll. A szótári definíciók ma is úgy határozzák meg az anarchizmust, mint a kormányzat hiányát. Az anarchizmus e modern szótári meghatározásai a történelem és a jelen anarchistáinak írásain és tettein alapulnak. Az anarchisták megértik, ahogyan az anarchizmus történészei és a jó szótárak és lexikonok is, hogy az anarchizmus szó egy pozitív elméletet jelent. A külső források azonban, mint például a média, gyakran visszaélnek az anarchizmus szóval, és így félreértéseket szülnek.
A vezető modern szótár, a Webster’s Third International Dictionary röviden, de pontosan így definiálja az anarchizmust: “politikai elmélet, amely ellenzi a kormányzat és a kormányzati korlátozás minden formáját, és az egyének és csoportok önkéntes együttműködését és szabad társulását támogatja szükségleteik kielégítése érdekében”. Más szótárak hasonló meghatározásokkal írják le az anarchizmust. A Britannica-Webster szótár így definiálja az anarchizmus szót: “olyan politikai elmélet, amely minden kormányzati hatalmat szükségtelennek és nem kívánatosnak tart, és az egyének és csoportok önkéntes együttműködésén alapuló társadalmat szorgalmaz”. Rövidebb szótárak, mint például a New Webster Handy College Dictionary, az anarchizmust így definiálják: “az a politikai tanítás, amely szerint minden kormányt el kell törölni.”
Az anarchizmus ezen hasonló szótári definíciói tükrözik az anarchizmus elméletének fejlődését, amelyet az anarchista értelmiségiek és mozgalmak tettek lehetővé. Ennek eredményeképpen a szótári definíciók, bár tisztességesek, csak az “anarchizmus” szó felhígított meghatározását tükrözik. Noam Chomsky professzor valójában megcáfolta a New American Webster Handy College Dictionary-ben szereplő definíciót, amely az anarchizmust “politikai doktrínaként” írja le. Chomsky szerint “…az anarchizmus nem doktrína. Ez legfeljebb egy történelmi irányzat, egy gondolkodási és cselekvési tendencia, amely sokféleképpen fejlődik és halad előre, és amely, úgy gondolom, az emberi történelem állandó szálaként fog folytatódni”. Az anarchizmus más modern meghatározásai alaposan kifejtik, hogy az anarchizmus nem egy szó, hanem mozgalmak, emberek és eszmék története. Az Encyclopedia of the American Left valójában három oldalas történetet ad az anarchizmusról, de egyszer sem definiálja a szót.
Az anarchizmus szó létezése előtt az emberek a “libertárius szocializmus” kifejezést használták, ami ugyanazt jelentette, mint az anarchizmus. A “libertárius szocializmus” kifejezést főleg a mexikói radikálisok használták a tizennyolcadik század elején. William Godwin volt az első kikiáltott anarchista a történelemben, és az első, aki az anarchizmusról írt. Ő 1756-ban született Weisbechben, Észak-Cambridgeshire fővárosában. Később feleségül vette a feminista Mary Wollstonecraftot, és született egy lányuk, Mary Shelley – a Frankenstein szerzője. Godwin 1793-ban publikálta Political Justice című könyvét, amelyben először mutatta be az anarchizmusról alkotott elképzeléseit, Godwin azonban feledésbe merült, halála után Pierre Joseph Proudhon lett a világ vezető anarchista alakja. A Mi a tulajdon? című könyve nagyobb jelentést tulajdonított az anarchizmus szónak; az anarchizmus nemcsak a fennálló hatalom elutasítása lett, hanem a föld és a tulajdon tulajdon tulajdonjogát ellenző elmélet is.
Az anarchizmus mint meghatározott elmélet akkor virágzott ki teljesen, amikor Mihail Bakunyin (1814-1876) és Péter Kropotkin (1842-1921) orosz anarchisták írni és beszélni kezdtek. Bakunyin nagy hatással volt a világra, és sokakkal megismertette az anarchizmust. Kropotkin egyike volt a sok Bakunyin által inspirált embernek. Kropotkin számos könyvet írt az anarchizmusról, köztük a Kölcsönös segítség, a Mezők, gyárak és műhelyek és A kenyér meghódítása címűeket, és nagyban hozzájárult az anarchizmus elméletének fejlődéséhez. Kropotkin írta az anarchizmus első adekvát enciklopédia-definícióját az Encyclopedia Britannica 1910-es tizenegyedik kiadásában. Definíciója tizenöt oldalas volt. A definíciót az anarchizmus szó bevezetésével kezdte:
a neve annak az élet- és magatartáselméleti elvnek, amely szerint a társadalmat kormányzat nélkül képzelik el – az ilyen társadalomban a harmóniát nem a törvénynek való alávetettség vagy bármilyen hatóságnak való engedelmesség, hanem a termelés és fogyasztás érdekében szabadon alakult különböző területi és szakmai csoportok között kötött szabad megállapodások révén érik el, egy civilizált lény végtelenül sokféle szükségletének és törekvésének kielégítése érdekében. Egy ilyen irányban fejlett társadalomban az önkéntes társulások, amelyek már most is kezdik lefedni az emberi tevékenység minden területét, még nagyobb teret nyernének, hogy helyettesítsék az állam funkcióit.
Kropotkin nyomán Leó Tolsztoj továbbfejlesztette azokat az eszméket, amelyek az “anarchizmus” szó jelentését alkotják. Tolsztoj bevezette a keresztény anarchizmust (az egyházi tekintélyt elutasító, de Istenben hívő) és kiszélesítette az anarchizmus jelentését. Tolsztoj az anarchizmus térnyerése mellett így írt: “Az anarchistáknak igazuk van abban az állításban, hogy tekintély nélkül nem létezhet rosszabb erőszak, mint a tekintélyé a fennálló körülmények között.”
A 20. század kialakulásával az anarchizmus kezdett tetőzni, és az anarchizmus definíciója az új anarchista írók és mozgalmak növekedésével konkretizálódott. Nyolc anarchista 1886-os chicagói kivégzése és bebörtönzése indította el az anarchizmus növekedését az Egyesült Államokban. A “Haymarket-i nyolcak” olyan anarchistákat virágoztattak fel, mint Voltairine de Cleyre és Lucy Parsons. Parsons rabszolgaként született, később anarchista lett, lelkes szónok és munkáslázadó; a chicagói rendőrség Parsonst “…veszélyesebbnek bélyegezte, mint ezer lázadó”. Emma Goldman is a chicagói mártíroknak köszönhetően került az anarchista mozgalomba. Az “átkozott anarchista szukaként” jellemzett Goldman az anarchizmus fogalmát is kiszélesítette, és bevezette az anarchista feminizmus legnagyobb és legfontosabb eszméit a történelemben, amelyek Goldman hatására a mai napig érvényesülnek.
Emma Goldman életre szóló bajtársa, Alexander Berkman nagy szerepet játszott az “anarchizmus” szó meghatározásában. Írt egy könyvet Az anarchizmus ABC-je címmel, amely meghatározta és leírta az anarchizmust, és amelyet ma is olvasnak. Berkman azt írta: “Az anarchizmus azt jelenti, hogy szabadnak kell lenned; hogy senki sem rabszolgasorba, nem parancsolhat, nem rabolhat, nem kényszeríthet rád. Azt jelenti, hogy szabadnak kell lenned, hogy azt csináld, amit akarsz; és hogy nem szabad kényszeríteni téged arra, amit nem akarsz csinálni.”
Az anarchizmust a történelem során óriási mozgalmak ültették át a gyakorlatba, amelyek bebizonyították, hogy definíciója több mint elméleti. Az anarchizmus közösségi törekvéseit a 19. század eleji Párizsi Kommünben láthattuk, a mexikói munkásosztály lázadóinak forradalmi szerveződését olyan anarchisták, mint Ricardo Flores Magon és olyan forradalmárok, mint Emiliano Zapata bizonyították, az 1936-39-es spanyol forradalom pedig azt bizonyította, hogy az anarchisták képesek az anarchizmus megteremtésére a világ kis szektoraiban. Bizonyára ma is láthatjuk az anarchizmust a gyakorlatban olyan helyeken, mint a spanyolországi Mon dragon, ahol az anarchisták kollektívákban dolgoznak, és megpróbálnak a hatalomtól szabadon élni.”
Noha az anarchizmus szót sokan a klasszikus (a szótárak és a történelem anarchistái által meghatározott) értelmében értik, a szót gyakran rosszul használják és félreértik. Az anarchizmust, a fennálló hatalomra jelentett fenyegetése miatt, a hatalom birtokosai történelmileg, és ma is, erőszakként és káoszként használják vissza. Ahogy George Woodcock anarchista történész fogalmazott: “A komolytalanabbak közül az az elképzelés, hogy az anarchista olyan ember, aki bombákat dobál, és erőszakkal és terrorral akarja tönkretenni a társadalmat. Az, hogy ezt a vádat most emelik az anarchisták ellen, egy olyan időszakban, amikor ők azok a kevesek, akik nem dobálnak bombákat vagy nem segítik a bombadobálókat, furcsa purparlékségről tanúskodik a bajnokai körében.” Azt az állítást, hogy az anarchizmus káosz, Alexander Berkman már régen megcáfolta, amikor azt írta:
Meg kell mondanom mindenekelőtt, hogy mi nem az anarchizmus. Nem bomba, rendetlenség vagy káosz. Nem rablás vagy gyilkosság. Nem az egyesek háborúja mindenki ellen. Nem visszatérés a barbársághoz vagy az ember vad állapotához. Az anarchizmus mindennek az ellentéte.”
Az anarchizmussal kapcsolatos sztereotípiáknak ezeket a cáfolatait néha eltiporja az anarchizmus szó népszerű, helytelen használata. Nem ritka, hogy egy közel-keleti országot, amely az USA által bevezetett zavargások közepette van, a média “teljes anarchiának” bélyegez, egy olyan kifejezéssel, amely aláássa az anarchizmus szó valódi meghatározását és mindazokat, akik azért fáradoztak és fáradoznak, hogy az anarchizmus szó azt jelentse, amit ma jelent.
A modern anarchisták még mindig keményen dolgoznak azon, hogy az anarchizmus megőrizze érvényességét és történelmét. Az anarchizmust ma arra használják, hogy megoldásokat találjanak a hatalom problémáira; nem csak az államhatalomra, hanem a vállalati hatalomra és az egyének és szervezetek közötti uralom minden közvetlen formájára. Az olyan anarchisták, mint L. Susan Brown olyan eszméket vezettek be, mint az egzisztenciális individualizmus, míg más anarchisták hűek maradnak az anarchoszindikalizmushoz és az osztályharchoz. Az anarchizmus a zenén és az olyan együtteseken keresztül is elterjedt a világban, mint a Crass, amely bevezette az anarchizmust és a fajellenességet, és az önellátást sürgette a munkások és a közösségek tagjai körében. Más anarchisták, mint például Lorenzo Kom’boa Ervin, egy volt Fekete Párduc, a szerveződés új eszközeit vezetik be, és közvetlenül szállnak szembe a rasszizmussal. Továbbá az anarchizmus integrálódott az ökológiai kérdésekbe, részben az ökoanarchista eszméknek és az olyan szabadgondolkodású szervezeteknek köszönhetően, mint az Earth First! Azt is látjuk, hogy az anarchisták azon dolgoznak, hogy az anarchizmust – elméletben és gyakorlatban – életben tartsák világszerte, olyan anarchista újságokkal, mint a Love and Rage Mexikóban és az Egyesült Államokban, anarchista könyvkiadókkal, mint az AK Press az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, és politikai foglyokat támogató csoportokkal, mint az Anarchist Black Cross.
Az anarchizmus szónak, mint dokumentáltuk, hosszú története van. Bár a szó egyszerűen a görög nyelvből származik, az anarchisták filozófiája és tettei a történelemben és a jelenben megfelelő definíciót adnak az “anarchizmus” szónak. Az idézett szótári definíciók néha méltányosak az anarchizmushoz, de messze nem teljesek. Az anarchizmus szóval való visszaélés sajnálatos, és az anarchistáknak az elmúlt évszázadban mindig is ezzel a problémával kellett megküzdeniük. Az anarchizmus helytelen használata, az anarchizmus egyszerű szótári definíciói és az anarchizmus különböző értelmezései miatt a szó sokféle értelmezést kaphat, de az anarchizmus szó valóban pontos jelentése megtalálható az anarchista történelemben, az anarchista írásokban és az anarchista gyakorlatban.
A következő lépés a tiéd!