Az Angelman-szindróma diagnózisa – Angelman-szindróma hírek

Az Angelman-szindróma egy súlyos genetikai rendellenesség, amelyet progresszív testi és szellemi fogyatékosság jellemez. Számos közös jellemzője van olyan gyakoribb rendellenességekkel, mint az autizmus, az agyi bénulás és a mitokondriális encephalomyopathia, ami megnehezíti a diagnózist. Az Angelman-szindrómás betegek mintegy felét kezdetben tévesen diagnosztizálják.

A helyes és korai diagnózis több okból is fontos, nem utolsósorban azért, mert a betegség tünetei, például a rohamok életveszélyesek lehetnek.

Az orvosok számos módszert alkalmazhatnak az Angelman-szindróma diagnosztizálására, ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.

Klinikai értékelés

Az orvos részletesen felveszi a beteg kórtörténetét, és átfogó fizikális vizsgálatot végez. Az Angelman-szindróma gyanúja felmerülhet, ha a beteg testi és szellemi fejlődési elmaradásokat mutat. A betegség specifikus fizikai indikátorai közé tartoznak a mozgás- és egyensúlyi problémák, a kis fejméret (az úgynevezett mikrokefália), a fej hátsó részének lapossága (az úgynevezett brachycefália), a hiperaktivitás és a gyakori mosolygás és nevetés minden nyilvánvaló ok nélkül.

Elektroenkefalogram (EEG)

Az elektroenkefalogram (EEG) olyan vizsgálat, amely az agy elektromos mintáit méri. Az Angelman-pácienseknél több különböző mintázat is látható ezzel a vizsgálattal, és az orvosok ezek alapján tudják megkülönböztetni az Angelman-szindrómát más betegségektől.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) az agy vizualizálására használható. Az Angelman-szindrómában szenvedő emberek agyában a szokásosnál kevesebb fehérállomány lehet (a fehérállomány az idegsejtek hosszú rostjai). Ezeket az idegrostokat normális esetben egy myelinhüvelynek nevezett fehérjeburok veszi körül és védi – ez a myelinizáció az Angelman-szindrómás betegeknél csökkent.

Pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat

A pozitronemissziós tomográfia (PET) olyan képalkotó vizsgálat, amely a szövetek és szervek működésének megjelenítésére használható. A beteg radioaktív nyomjelzőt nyel le vagy lélegzik be, vagy injektál a beteg testébe, és egy gép láthatóvá teszi a nyomjelzőt, amint az a testen keresztül halad. Az Angelman-szindróma esetében a PET-vizsgálatokkal mérhető, hogy a jelzőmolekula-receptorok mennyire jól működnek az agyban.

Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat

A számítógépes tomográfia (CT) sorozatban készített röntgenfelvételekből építi fel a csontok és szövetek keresztmetszeti modelljét. A CT-vizsgálatokat gyakran az Angelman-szindróma diagnosztizálására irányuló erőfeszítések korai szakaszában végzik. Az Angelman-páciensek CT-vizsgálata során általában nem figyelhetők meg a betegség jellegzetes vonásai.

Genetikai vizsgálat

Az Angelman-szindrómát az anyai UBE3A gén hiánya vagy inaktív volta okozza, amely bizonyos neurológiai funkciókhoz szükséges. Az Angelman-szindrómás esetek mintegy 70 százalékát az anyai 15-ös kromoszóma azon régiójának deléciója okozza, ahol az UBE3A gén található. Az esetek kisebb százalékában az anyai UBE3A gén jelen lehet, de inaktív.

A legritkább ok az apai uniparentalis disomia néven ismert genetikai jelenség, amikor a beteg a 15-ös kromoszóma két példányát örökli az apjától, így az ő sejtjeiben nem létezik anyai UBE3A gén.

Az Angelman-szindróma azonosításához általában több, vérmintán végzett vizsgálatra is szükség van, mivel a rendellenességet különböző genetikai hibák okozhatják:

Citogenetikai elemzés

A standard kromoszómavizsgálatot a kromoszómák egyértelmű változásainak, például nagyon nagy delécióknak (vagy hiányzó DNS-daraboknak), átrendeződéseknek vagy duplikációknak a keresésére használják. Ez a vizsgálat önmagában általában nem elég részletes a betegség diagnosztizálásához, de lehetővé teszi az orvosok számára, hogy kizárjanak más neurológiai rendellenességeket, amelyek könnyen összetéveszthetők az Angelman-szindrómával. Ez a vizsgálat hasonló az általános prenatális genetikai szűrővizsgálathoz, amelyen egy terhes nő áteshet.

A 15. kromoszóma aktivitásának értékelése

A 15. kromoszóma aktivitása a DNS-metilációs teszt segítségével értékelhető. Ehhez a teszthez mind az anyai, mind az apai 15-ös kromoszóma meghatározott részeit megjelölik. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy a kromoszómán elkülönülő mintázatokat azonosítsanak, és meghatározzák, hogy ezek a minták az anyai vagy az apai példányokban vannak-e jelen. Ha a specifikus anyai mintázat azt jelzi, hogy az UBE3A gén hiányzik, az orvos arra következtethet, hogy a beteg Angelman-szindrómában szenved. A pozitív DNS-metilációs teszt az Angelman-páciensek körülbelül 80 százalékát képes azonosítani.

A hiányzó UBE3A gén kimutatása

A fluoreszcencia in situ hibridizációnak (FISH) vagy összehasonlító genomiális hibridizációs (CGH) vizsgálatnak nevezett technikával azonosítható, hogy egy kromoszóma részei hiányoznak-e vagy törlődtek-e ki. Ezt a vizsgálatot egy kísérő DNS-metilációs vizsgálattal együtt kell elvégezni annak érdekében, hogy kizárható legyen a Prader-Willi-szindróma – egy jelentősen eltérő rendellenesség, amelyben a deléció az apai kromoszómán található.

Az uniparentális diszómia és az imprinting-hibák kizárása

Ha a DNS-metilációs vizsgálat pozitív, de a FISH-teszt negatív, az orvos valószínűleg polimeráz-láncreakció (PCR) vizsgálatot fog kérni. Ehhez a vizsgálathoz vérmintára van szükség a pácienstől és mindkét szülőtől, így meghatározható a gyermek 15-ös kromoszóma öröklődése. Ha a gyermek DNS-ében nincs nyoma a 15-ös kromoszóma anyai példányának, az orvos Angelman-szindrómát fog diagnosztizálni, amelynek oka az egyszülött diszómia.

A PCR-vizsgálat kis mutációkat vagy deléciókat is azonosíthat a gyermek anyai 15-ös kromoszómájában, úgynevezett imprinting-központ-hibákat, amelyek szintén Angelman-szindrómát okozhatnak. Néha a gyermek DNS-ében lévő hibás lenyomat visszavezethető az anya DNS-ében lévő hasonló elváltozásra. Ez az öröklött Angelman-szindróma szokatlan esetére utalna.

Génmutációk azonosítása

Az Angelman-szindrómát – bár ritka – okozhatja egy aktív UBE3A gén, amelynek DNS-szekvenciájában hiba van. Ha minden más vizsgálat negatív, akkor az UBE3A génben lévő nukleotidok, vagyis a DNS genetikai építőköveinek szekvenciáját vizsgálják felül. Ezt a vizsgálatot a betegek körülbelül 20 százalékánál kérik.

Most frissítve: Oct 03, 2019

***

Az Angelman-szindróma hírei kizárólag a betegséggel kapcsolatos híreket és információkat tartalmazó weboldal. Nem nyújt orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Ez a tartalom nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Bármilyen egészségügyi állapottal kapcsolatos kérdéssel mindig kérje ki orvosa vagy más szakképzett egészségügyi szolgáltató tanácsát. Soha ne hagyja figyelmen kívül a szakorvosi tanácsot, és ne késlekedjen annak megkeresésével az ezen a weboldalon olvasottak miatt.