Az antipszichotikumok intramuszkuláris készítményei: felhasználás és jelentősége a klinikai gyakorlatban

Az antipszichotikumok intramuszkuláris készítményei farmakokinetikai jellemzőik alapján két csoportra oszthatók: rövid hatású készítmények és hosszú hatású vagy depot készítmények. A rövid hatású intramuszkuláris készítményeket akut pszichotikus epizódok kezelésére használják. Másrészt a hosszú hatású készítményeket, amelyeket “depot”-nak is neveznek, antipszichotikus fenntartó kezelésként adják a compliance biztosítása és a felszívódással és az első átmenettel járó metabolizmussal kapcsolatos biológiai hozzáférhetőségi problémák kiküszöbölése érdekében. Az antipszichotikumok mellékhatásait különösen a különböző vegyületek orális, illetve rövid és hosszú hatású intramuszkuláris formuláival szemben vizsgálták. A rövid távú intramuszkuláris készítmények esetében a klasszikus vegyületeknél a fő kockázatot a hipotenzió és az extrapiramidális mellékhatások (EPS) jelentik. A depotkészítmények esetében az EPS előfordulására vonatkozó adatok ellentmondásosak: egyes tanulmányok rámutatnak, hogy az EPS előfordulása jelentősen magasabb a depotkészítményeket kapó betegeknél, míg mások szerint nincs különbség az orális és a depot antipszichotikumok között. Az orális kezelésről a depotkezelésre való áttérés stratégiáiról szóló tanulmányok azt sugallják, hogy ez az eljárás meglehetősen jól tolerálható, így a klinikai gyakorlatban a depot antipszichotikum-terápiát általában az orális kezelés adása közben kezdik el, az orális adag fokozatos csökkentésével. A haloperidol-dekanoát, a fluphenazin enantát és dekanoát, a klopentixol-dekanoát, a zuclopentixol-dekanoát és az acutard, a flupentixol-dekanoát, a perfenazin enantát, a pipotiazin-palmitát és az undecilenát, valamint a fluspirilén hatékonyságát, farmakodinamikáját és klinikai farmakokinetikáját tekintjük át. Ezenkívül áttekintésre kerülnek az atípusos antipszichotikumok intramuszkuláris készítményei és klinikai alkalmazásuk. Az olanzapin és a ziprasidon csak rövid hatású készítményként áll rendelkezésre, míg a riszperidon a mai napig az egyetlen új antipszichotikum, amely depotkészítményként áll rendelkezésre. Az akut beteg, izgatott pszichotikus betegeket eddig a tipikus antipszichotikumok nagy parenterális dózisaival kezelték, amelyek gyakran súlyos EPS-t, különösen dystonikus reakciókat okoznak. Az új antipszichotikumok (olanzapin és ziprasidon) intramuszkuláris formulái, amelyek a jelek szerint jobb tolerálhatósági profillal rendelkeznek, mint a tipikus vegyületek, a parenterális tipikus szerekkel egyenértékű hatékonyságot mutattak a pszichózisok akut kezelésében. Az atipikus antipszichotikumok parenterális vagy depot formulái azonban még nem állnak széles körben rendelkezésre.