Az Asperger-szindróma orvosi meghatározása

Asperger-szindróma: Autista rendellenesség, amely leginkább az érintettek intellektuális és szociális képességei közötti, gyakran nagyfokú eltéréssel jellemezhető.

Az Asperger-szindróma egy olyan átható fejlődési rendellenesség, amelyet a szociális interakciók megértésének képtelensége jellemez. A szindróma tipikus jellemzői lehetnek még az ügyetlen és koordinálatlan motoros mozgások, a szélsőséges egocentrizmussal járó szociális zavarok, korlátozott érdeklődés és szokatlan elfoglaltságok, ismétlődő rutinok vagy rituálék, beszéd- és nyelvi sajátosságok, valamint nonverbális kommunikációs problémák.

Az Asperger-szindrómás emberek (“Aspie-k”, ahogyan sokan nevezik magukat) általában kevés arckifejezést mutatnak a dühön vagy a szomorúságon kívül. A legtöbbjüknek kiváló a betűmemóriája és a zenei képessége, és intenzíven érdeklődnek egy vagy két téma iránt (néha más témák kizárásával). Előfordulhat, hogy hosszasan beszélnek egy kedvenc témájukról, vagy sokszor megismételnek egy szót vagy mondatot. Az Asperger-szindrómás emberek hajlamosak “a saját világukban” élni, és a saját napirendjükkel vannak elfoglalva.

Az Asperger-szindróma kialakulása általában 3 éves kor után következik be. Néhány olyan személynél, akik az autizmus (egy fejlődési agyi rendellenesség, amelyet a szociális interakció és a kommunikációs készségek károsodása jellemez) jellemzőit mutatják, de jól fejlett nyelvi készségekkel rendelkeznek, Asperger-szindrómát diagnosztizálhatnak.

Az Asperger-szindrómának nincs specifikus kezelési módja vagy gyógymódja. A kezelés, amely tüneti és rehabilitációs jellegű, magában foglalhat pszichoszociális és pszichofarmakológiai beavatkozásokat, például pszichoterápiát, szülői nevelést és oktatást, viselkedésmódosítást, szociális készségfejlesztést, oktatási beavatkozásokat és/vagy gyógyszeres kezelést, beleértve a pszichostimulánsokat, hangulatstabilizátorokat, béta-blokkolókat és triciklikus típusú antidepresszánsokat.

Az Asperger-szindrómás gyermekek kilátásai jobbak, mint a pervazív fejlődési zavarok más formáiban szenvedőké, és sokkal valószínűbb, hogy önállóan működő felnőttekké válnak. Ennek ellenére a legtöbb esetben ezek az egyének bizonyos mértékig továbbra is finom zavarokat mutatnak a szociális interakciókban. A pszichózis (mentális zavar) és/vagy hangulati problémák, például depresszió és szorongás kialakulásának kockázata is megnő a későbbi években.

A szindróma nevét Hans Aspergerről kapta, aki 1944-ben publikált egy tanulmányt, amelyben leírta több olyan fiatal fiú viselkedésmintáját, akik normális intelligenciával és nyelvi fejlődéssel rendelkeztek, de autizmushoz hasonló viselkedést mutattak. Hans Asperger (1906-1980) úttörő gyermekorvos volt Ausztriában. A bécsi egyetemi gyermekklinika játékpedagógiai állomását 1932-ben vezette, 1946-ban pedig a gyermekklinika igazgatója lett. Különös érdeklődése a “pszichésen abnormális” gyermekekre irányult.

Az Aspergers, Aspberger, Aspberger, Aspberger, Aspbergers, Asberger, Asberger, Asbergers vagy Asberger’s gyakori helyesírási hibák közé tartozik.

QUESTION

Laughter feels good because… Lásd a választ.