Az azitromicin az elsőszámú makrolid a közösségben szerzett tüdőgyulladás kezelésében?
Abstract
A β-laktámmal és makroliddal kombinált kezelés javíthatja a közösségben szerzett tüdőgyulladásban (CAP) szenvedő idős betegek kimenetelét. Egy nyílt, prospektív vizsgálatban összehasonlították a 3 napos azitromicinkúrával vagy 10 napos klaritromicinkúrával kombinált ceftriaxont kapó idős CAP-betegek prognózisát és halálozási arányát. A 896 értékelhető beteg közül 220 kapott klaritromicint és 383 azitromicint. A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a Pneumonia Patient Outcomes Research Team (PORT) tanulmányozócsoport által meghatározott súlyossági pontszám tekintetében; a bakterémia előfordulása sem különbözött szignifikánsan. Az azitromicinnel kezelt betegek esetében azonban a kórházi tartózkodás hossza rövidebb volt (átlag ± SD, 7,4 ± 5 vs. 9,4 ± 7 nap; P < .01) és a halálozási arány alacsonyabb (3,6% vs. 7,2%; P < .05), mint a klaritromicinnel kezelt betegek esetében. A CAP-betegek kimenetelében különbség lehet az alkalmazott makrolidtól függően. Az azitromicinnel végzett rövidebb kezelés jobb terápiás compliance-t eredményezhet.
A közösségben szerzett tüdőgyulladás (CAP) a leggyakoribb kórházi kezelést és ezzel összefüggő halálozást okozó fertőző betegség, különösen a fejlett országokban az idősek körében . Egyes orvosi publikációkban arról számoltak be, hogy a CAP-ben szenvedő idős betegek (életkor,>65 év) kimenetele javulhat, ha egy makrolidot második vagy harmadik generációs cefalosporinnal kombinálnak. A makrolidok sikerének oka lehet a kevert pneumóniát okozó atipikus kórokozók nagy gyakorisága , de ezen antimikrobiális szerek eredendően gyulladáscsökkentő hatása is lehet az ok . Jótékony hatást figyeltek meg, amikor krónikus gyulladást okozó tüdőbetegségekben, például krónikus obstruktív tüdőbetegségben, panbronchiolitisben és bronchiectasisban szenvedő betegeket kezeltek makrolidokkal .
Az eritromicin és a klaritromicin jól ismert, széles körben alkalmazott makrolid antibiotikumok, amelyek fő mellékhatása az alkalmazási módtól függően az emésztőrendszer és a vénák irritációja. Az azitromicin, az enyhe tüdőgyulladás kezelésére engedélyezett makrolid, a többi makrolidhoz képest a rövid ideig tartó adagolás és a jobb tolerálhatóság potenciális előnyeit kínálja . Itt áttekintjük, hogy a klaritromicin vagy az azitromicin adása jelenthet-e különbséget a tartózkodási idő (LOS) és a halálozás tekintetében egy olyan idős CAP-betegekből álló kohorszban, akiket egyetlen központban diagnosztizáltak.
Betegek és módszerek
Feltétel. A Hospital Clínic of Barcelona, Spanyolország, egy 900 ágyas, egyetemhez kapcsolódó egészségügyi központ, amely speciális orvosi és sebészeti ellátást nyújt, és intenzív osztályokkal (ICU) és posztoperatív osztályokkal rendelkezik.
Betegleírás. Jelen tanulmány azokra a betegekre összpontosít, akiknél az 1997. január 1. és 2000. január 31. közötti időszakban CAP-ot diagnosztizáltak, és akiket ceftriaxonnal plusz azitromicinnel vagy klaritromicinnel kezeltek. Az LOS-t azoknál a betegeknél számították ki, akik kórházi kezelést igényeltek. A kizárási kritériumok a következők voltak: nyelési nehézségek, korábbi ⩾3 napos antibiotikum-terápia CAP ellen, a kórházból való elbocsátás vagy halál a felvétel 1. napján, valamint mechanikus lélegeztetést igénylő akut légzési elégtelenség.
Kifejezések meghatározása. A betegeket akkor tekintették CAP-nek, ha a mellkasi röntgenfelvételen új és tartós infiltrátumot láttak, és ha a többi 5 standard American Thoracic Society kritérium közül ⩾3 volt jelen : (1) tipikus klinikai lelet, (2) leukocitózis (leukocitaszám,>10 000 sejt/μL) vagy leukopénia (leukocitaszám, <4000 sejt/μL), (3) gennyes köpet (>20 granulocita alacsony erőtérben), (4) láz (hőmérséklet, >38°C) és (5) tipikus tüdőgyulladás kórokozójának izolálása.
A klinikai státusz vagy komorbiditás olyan betegségekre vagy terápiákra vonatkozott, amelyek hajlamosíthatják a betegeket a fertőzésre, megváltoztathatják a védekező mechanizmusokat vagy funkcionális károsodást okozhatnak. A kórházba való felvételkor a laboratóriumi leleteket értékelték és pontozták a súlyosság megítéléséhez az Observational Pneumonia Patient Outcomes Research Team (PORT) kohorszvizsgálatból származó előrejelzési szabály felhasználásával . A CAP súlyosságát 5 különböző kategóriába vagy kockázati csoportba sorolták a Fine és munkatársai által kidolgozott PORT-szabály 1. lépésében azonosított fő változók alapján. A bakteriémiás betegeket azonosították annak értékelésére, hogy a pozitív vértenyésztési eredmények eloszlása kiegyensúlyozott volt-e mindkét kezelési csoportban.
Follow-up. Minden beteget kezdetben a sürgősségi osztályon kezeltek és értékeltek ki, ahol rutinszerűen legfeljebb 24 órát tartózkodtak. A betegeket fizikai állapotuk, röntgenfelvételek és a laboratóriumi vizsgálatok előzetes eredményei alapján vették fel vagy bocsátották el . A betegeket a CAP diagnózisának felállításától a lábadozási ellenőrzések befejezéséig (4-6 héttel az elbocsátás után) vagy a kórházi vagy a CAP-hez kapcsolódó haláleset bekövetkezéséig figyelték. A halált a CAP-hez kapcsolódónak tekintették, ha az a tünetek vagy tünetek megszűnése előtt vagy a lábadozási időszakon belül következett be, ha nem volt más magyarázat.
A vizsgálat felépítése. A vizsgálat nyílt, prospektív és nem randomizált volt. 1997 januárjától kezdve minden ⩾18 éves korú beteget, akinél a 900 ágyas, egyetemhez kötődő, tercier ellátást nyújtó központunk sürgősségi osztályán CAP-t diagnosztizáltak, standard vizsgálati protokollnak vetettek alá, és prospektíven felmértek. E protokoll szerint a betegek szekvenciális intravénás ceftriaxont és orális amoxicillin-clavulanátot kapnak, makroliddal vagy anélkül. Azok a CAP-betegek, akiknél makrolid adása javallt, a kezelőorvos belátása szerint kaphatnak klaritromicint vagy azitromicint. Empirikusan antipseudomonális kezelést (cefepim-amikacin vagy levofloxacin) kezdtek azoknál a betegeknél, akik ⩾3 napos kúrát kaptak bármelyik, feltehetően a gyakori légúti flóra ellen aktív terápiából. A betegek 10-14 napos kezelési kúrát kaptak.
Az antibiotikum beadása a klaritromicin vagy az azitromicin csoportban 1000 mg ceftriaxon volt (2000 mg-os kezdő adag után) 50 ml 0,9%-os sóoldatban, intravénás infúzióként 15 perc alatt, naponta egyszer. Legalább 72 óra elteltével a betegek átállhattak az intravénás terápiáról az orális formára, ha klinikai javulást mutattak. A szájon át alkalmazott terápiára való áttérés után amoxicillin-clavulanátot (875/125 mg) adtak naponta 3-szor. A klaritromicint 500 mg steril por formájában szállították 10 ml steril vízben történő feloldáshoz, és naponta kétszer 60 perc alatt 250 ml megfelelő hígítóban infundálták naponta kétszer. Az orális klaritromicint naponta kétszer 500 mg tabletta formájában adták ⩾10 napig. Az azitromicint 500 mg-os tabletta formájában adták naponta egyszer, és 3 napig adták. Az orális terápiákat a kórházi kezelés alatt felmérték, de a hazabocsátás után saját maguk adták be.
Mikrobiológiai módszerek. Közvetlenül az antimikrobiális terápia megkezdése előtt egy pár vérmintát vettek tenyésztésre mind a lázas, mind a nem lázas betegektől. A köpetből és a pleurális folyadékból rutinszerűen mintát vettek, amikor a beteg köptetett, illetve amikor a röntgenfelvétel hozzáférhető pleurális folyadékgyülemet mutatott ki. A kórházba való felvételkor és a követés negyedik-hatodik hetében párhuzamosan két vérmintát vettek szerológiai vizsgálat céljából. Az etiológiát vértenyészetek vagy reprezentatív légúti minták tenyésztésével, szerológiai vizsgálatokkal és a Legionella pneumophila 1. szerocsoportra pozitív vizeletantigén-tesztekkel állapították meg. A vizsgálat 2 éve alatt a vértenyészeteket és a pleurális folyadékmintákat egy automatikus, nem radiometrikus rendszerrel dolgozták fel. Az invazív légúti mintákat mindig feldolgozták a hagyományos, opportunista és Legionella-fertőzések felderítésére. A köpetmintákat a Murray és Washington által megállapított eljárással dolgozták fel. Ezért csak olyan Gram-festett mintákat tenyésztettek, amelyekben <10 hámsejt volt nagy teljesítményű mezőnként (G4 és G5). Az izolátumokat a standard technikáknak megfelelően azonosították. A mikrobiológiai érzékenységet a MIC meghatározásával (mikrodilúciós módszerrel), az NCCLS módszertanának megfelelően értékelték.
Statisztikai elemzés. A kategorikus változókat szükség esetén χ2-teszttel vagy Fisher egzakt tesztjével hasonlítottuk össze; a folytonos változókat Student’s t-teszttel hasonlítottuk össze. Logisztikus regressziós elemzést végeztünk a klaritromicin- vagy azitromicinkezelés és a kimeneti változók (LOS és halálozás) közötti független kapcsolat értékelésére, miután kontrolláltuk a lehetséges zavaró változókat (életkor, nem vagy bakteriémia jelenléte). Az LOS-t 7 napos határértékkel dichotomizáltuk, mivel ez volt az összes beteg medián értéke. Minden számítást a BMDP statisztikai csomag 7.0-s verziójának (BMDP/DYNAMIC) 2D és LR programjaival végeztünk.
Eredmények
A vizsgálati időszakban 1278 beteget kezeltek CAP miatt a sürgősségi osztályon. Összesen 382 beteget (30%), akiket nem tekintettek súlyos tüdőgyulladásnak (Fine 1. és 2. kockázati osztály), elbocsátottak a sürgősségi osztályról, és ambulánsan kezeltek; egyikük sem igényelt később kórházi felvételt a CAP súlyosbodása vagy a terápia sikertelensége miatt. Összesen 896 beteg (70%) került kórházba. Az első értékeléskor valamennyiük PORT-pontszáma legfeljebb 70 pont volt (Fine kockázati osztály ⩾3).
A 896 értékelhető betegből összesen 683 (76%) kapott ceftriaxont és makrolidot. A 683 betegből nyolcvanat (12%) kizártak a végső elemzésből, mert a bevétellel kapcsolatos nehézségek (5 beteg ), korábbi antimikrobiális kezelés (18 beteg ), gépi lélegeztetés szükségessége (10 beteg ) és a felvételt követő első 24 órán belüli halálozás (4 beteg ) miatt. A fennmaradó 42 beteget (6,1%) azért zárták ki, mert a klaritromicintől vagy azitromicintől eltérő makrolidot kaptak. Hatszázhárom beteget vizsgáltak (a 896 értékelt beteg 67%-a); közülük 220 (36,5%) kapott klaritromicint, 383 (63,5%) pedig azitromicint (1. ábra).
Prospektív, közösségben szerzett tüdőgyulladás (CAP) vizsgálati protokollja. A betegek 1997. január 31. és 2000. január 31. között sürgősségi osztályon kerestek ellátást. *Eritromicinnel (Erythro.) kezelt betegek, antipseudomonális szerrel (Antipsuedo.) vagy anélkül. Azithro., azithromycin; Clarithro., clarithromycin; PORT, Pneumonia Patient Outcomes Research Team.
Prospektív közösségi tüdőgyulladás (CAP) vizsgálati protokoll. A betegek 1997. január 31. és 2000. január 31. között sürgősségi osztályon kerestek ellátást. *Eritromicinnel (Erythro.) kezelt betegek, antipseudomonális szerrel (Antipsuedo.) vagy anélkül. Azithro., azithromycin; Clarithro., clarithromycin; PORT, Pneumonia Patient Outcomes Research Team.
A betegek aránya az egyes PORT vagy Fine kockázati osztályokban hasonló volt mindkét kezelési csoportban (1. táblázat). A két terápia összehasonlításakor az azitromicinnel kezelt betegek átlagos LOS (±SD) 7,32 ± 5 nap volt, míg a klaritromicinnel kezelt betegek átlagos LOS (±SD) 9,4 ± 7 nap (P < .01). Ami a halálozást illeti, az azitromicint kapó 383 beteg közül 14 (3,7%), a klaritromicint kapó 220 beteg közül 16 (7,3%) halt meg (P < .05), annak ellenére, hogy az azitromicin csoportba tartozó betegek idősebbek voltak, mint a klaritromicin csoportba tartozók (átlagéletkor ± SD, 71,5 ± 17 év vs. 65,8 ± 19 év; P < .01). A 2. táblázat a LOS és a mortalitás összehasonlítását mutatja a kezelési csoportok között a PORT súlyossági kategóriái tekintetében. Amint fentebb említettük, a LOS-t azon betegek esetében számoltuk ki, akik kórházi kezelést igényeltek (azaz a PORT 3-5 kockázati osztályba tartozó betegek). Az intenzív osztályra már nem szoruló, kórházba került betegek esetében az azithromycinnel plusz ceftriaxonnal történő kezelés az életkor, a nem és a PORT kockázati osztályok kontrollálása után is szignifikáns előrejelzője maradt a jó kimenetelnek (alacsonyabb mortalitás és rövidebb LOS) (3. táblázat).
A betegek megoszlása a kezelési csoport és a Pneumonia Patient Outcomes Research Team (PORT) súlyossági pontszám szerint.
A betegek megoszlása, a kezelési csoport és a Pneumonia Patient Outcomes Research Team (PORT) súlyossági pontszám szerint.
A közösségi eredetű tüdőgyulladásban szenvedő, azithromicin-ceftriaxon vagy clarithromycint kapó idős betegek kezelési csoportjai közötti tartózkodási idő (LOS) és halálozás összehasonlítása.
A közösségi eredetű tüdőgyulladásban szenvedő, azithromicin-ceftriaxont vagy klaritromicint kapó idős betegek kezelési csoportjai közötti tartózkodási idő (LOS) és halálozás összehasonlítása.
A halálozással és a kórházi tartózkodás hosszával összefüggő tényezők többváltozós elemzése az azitromicin-ceftriaxon vagy klaritromicin kezelésben részesülő, közösségben szerzett tüdőgyulladásban szenvedő idős betegeknél.
A halálozással és a hosszas kórházi tartózkodással összefüggő tényezők többváltozós elemzése az azithromicin-ceftriaxon vagy clarithromycin kezelésben részesülő, közösségben szerzett tüdőgyulladásban szenvedő idős betegeknél.
A klaritromicint kapó 220 beteg között 32 pozitív vértenyésztés (14,5%), az azitromicint kapó 383 beteg között 41 pozitív vértenyésztés (10,7%) volt (P = .6). A bakteriémia aránya a meghalt betegek között szignifikánsan magasabb volt, mint a globális sorozatban (P = .04), de a csoportok között hasonló eloszlás volt megfigyelhető: az azitromicin csoportban 14-ből 5 (36%), a klaritromicin csoportban 16-ból 6 (38%) (P = .7). A köpetminták vizsgálata a betegek ∼65%-ánál segített az etiológia megállapításában, de a szokásos kolonizáló flórával rendelkező izolátumok mindkét csoportban gyakoriak voltak (átlagosan 58,6%), még a csak megfelelő köpetfoltok tenyésztése után is . Bármely “atipikus” kórokozóra vagy légúti vírusra pozitív szerológiai teszteredmények 4-szeresére emelkedtek az alapmeghatározásnál a clarithromycin-csoportból 56 esetben (25%), az azithromycin-csoportból 115 esetben (30%) (P = .6). Az esetek 18%-ában találtak vegyes etiológiát, amely pozitív szerológiai vizsgálati eredményekkel és pozitív vérkultúra- vagy légúti mintaeredményekkel egyaránt összefüggött. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a csoportok közötti etiológiai megoszlásban, sem a piogén, sem az atípusos megoszlásban (4. táblázat).
A közösségben szerzett tüdőgyulladás etiológiája az azitromicin-ceftriaxont vagy klaritromicint kapó idős betegeknél.
A közösségben szerzett tüdőgyulladás etiológiája az azitromicin-ceftriaxont vagy klaritromicint kapó idős betegeknél.
Diszkusszió
A jelen jelentés az enyhe CAP eltérő kimenetelét mutatja idős betegeknél, ha a ceftriaxon-kezelést 3 napos azitromicinkúrával és 10 napos klaritromicinkúrával kombinálják. Mindkét vizsgálati csoport súlyossági pontszáma és etiológiai mintázata hasonló volt.
A szakorvosok gyakran alkalmaznak makrolidot az enyhe és súlyos CAP kezelésében . Az azonban, hogy szükség van-e makrolidra, továbbra is ellentmondásos . Ezen antibiotikumok értékének megítéléséhez fontos ismerni a bakteriális-pyogén versus atípusos vagy kevert fertőzés valószínűségét, de más szempontokat, például a makrolidok gyulladáscsökkentő hatását is figyelembe kell venni. Mivel a CAP etiológiai diagnózisa idős betegeknél problematikus, a választás az adott antibiotikumos kezelésre általában empirikus. A CAP hatékony kezelése megköveteli a klinikai és gyakorlati antibiotikumadagolási kérdések és a betegek compliance-ének, a lehetséges kórokozók érzékenységének és rezisztenciájának, valamint a makrolid antibiotikumokkal történő kezelés farmakokinetikai alapjainak figyelembevételét.
A CAP kezelésére több makrolid hatóanyag is rendelkezésre áll. A fertőzés és a szervezet kolonizációs státusza körüli korlátozásokat, valamint a köpetminták vizsgálatának és a szerológiai vizsgálatnak a korlátozását szem előtt tartva megfigyelhető volt, hogy az izolált lehetséges kórokozók érzékenyek voltak az azitromicinre és a klaritromicinre, a L. pneumophila izolátumok várható kivételével, amelyek in vitro érzékenységi profilja jobb volt az azitromicinre . Az L. pneumophila és az “invazív kórokozók” (bakterémia) mindkét kezelési csoportban kimutatott alacsony előfordulása megkérdőjelezi ezen eredmények klinikai jelentőségét. A vizsgálat fő célja azonban az volt, hogy a LOS és a mortalitás szempontjából vizsgálja az eredményt egy olyan CAP-ben szenvedő fekvőbeteg-populációban, amelynél általában kis számú pozitív mikrobiológiai eredmény áll rendelkezésre.
A jelen vizsgálat fontos torzítása a kezelőorvos döntése a makrolidkezelés elrendeléséről. Kevés adat áll rendelkezésre a makrolidoknak a cefalosporinokkal vagy más β-laktámokkal való kombinációjának hasznosságáról idős CAP-eseknél, és nem világos, hogy a jelen vizsgálatban miért volt magasabb az azitromicint kapó betegek aránya a jobb kimenetelű betegek között, mint a szakirodalomban közölt vizsgálatokban. A vizsgálat nyílt felépítése lehetővé teszi a szelekciós torzítást. Az orvosok hajlamosak lehetnek arra, hogy gyakrabban írjanak fel azitromicint a látszólag jó állapotú betegeknek, mint a súlyos betegeknek. A csoportok közötti LOS-ra és halálozásra vonatkozó váratlan előzetes eredmények arra késztettek bennünket, hogy felülvizsgáljuk ezeket az eredményeket. Először is ellenőriztük a 2 kezelési kar (ceftriaxon-klaritromicin és ceftriaxon-azitromicin) homogenitását és összehasonlíthatóságát; azt is feltételeztük, hogy alulbecsültük a megjelenéskori súlyossági változókat vagy a krónikus alapbetegségek jelenlétét; minden beteget a PORT vizsgálati csoportnak megfelelően pontoztunk. Amikor az összes beteget értékeltük, a súlyossági pontszámok hasonló eloszlását találtuk mindkét kezelési csoportban.
Mivel tanulmányunk azt sugallja, hogy az intenzív osztályra való felvételre nem szoruló CAP-betegek kimenetele függhet a cefalosporinhoz társított makrolidtól, néhány bizonyítékot figyelembe kell venni, az alábbiak szerint. Először is, az enyhe vagy súlyos CAP-ben szenvedő idős betegeknél a mortalitás aránya jelentősen megnövekszik. Továbbá, azt számos különböző kórokozó okozhatja , a megjelenéskor ismeretlen és megkülönböztethetetlen , ami empirikusan kombinált terápiát tesz tanácsossá. A Streptococcus pneumoniae és Chlamydia pneumoniae okozta kevert tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél, akiknél az antimikrobiális terápia csak az S. pneumoniae ellen irányult, a gyógyulás szignifikánsan hosszabb késedelmet szenvedett, mint a makrolidot kiegészítőleg kapó betegeknél .
Másrészt lehetséges, hogy a gyógyszer antimikrobiális profilján túlmenően létezik egy gyulladáscsökkentő hatás, amely befolyásolhatja a CAP korai kimenetelét, szerepet játszhat a LOS meghatározásában, vagy végül halált okozhat. A makrolidokról kimutatták, hogy befolyásolják a gyulladásban részt vevő számos folyamatot, beleértve a neutrofilek migrációját, a fagociták oxidatív robbanását és a különböző citokinek termelését, bár a pontos mechanizmusok nem tisztázottak. Ezeket a hatásokat a makrolidok emlőssejtekben való felhalmozódási képességével hozták összefüggésbe, és a szakirodalom számos példát ismertet. Megfigyeléseink nem teszik lehetővé, hogy további következtetéseket vonjunk le az azitromicin gyulladáscsökkentő hatásáról a klaritromicinhez képest, mivel a vizsgálatot nem így tervezték. Mindazonáltal a ceftriaxonnal kombinált azitromicinnel kezelt 383 betegnél megfigyelt kedvező kimenetel elég biztató ahhoz, hogy feltételezzük, hogy az azitromicin kiváló választás az enyhe CAP-ben szenvedő betegek kezelésére.
Harmadszor, az azitromicin jól behatol az alsó légutakba . Az azitromicin farmakokinetikai jellemzői az eritromicin vagy klaritromicin tartalmú kezelési sémákhoz képest ritkább adagolást és rövidebb kezeléseket eredményeznek, ami rövidebb kezelést tesz lehetővé . A compliance-t nemcsak a terápia időtartama befolyásolja, hanem az azitromicin viszonylag egyszerű, napi egyszeri adagolása is. A 3 napos terápia magában foglalja a CAP-betegek szokásos kórházi tartózkodásának idejét, és biztosítja az adherenciát, valamint az azitromicin teljes dózisának befejezését. Továbbá a közel 10 napon keresztül naponta kétszer adagolt klaritromicinkúra betartása feltehetően változó, mivel a CAP-betegeket gyakran a kórházi kezelés ötödik napján elbocsátják (sorozatunkban a kórházi kezelés mediánja 7 nap volt), így a betegek ambulánsan fejezik be a klaritromicinkúrát. Ezzel szemben valószínű, hogy a 3 napos azitromicinkúrát befejezik; a mi gyakorlatunkban a betegek 72 óra előtti elbocsátása kivételes eset (a sürgősségi osztályról elbocsátott betegeket nem vettük figyelembe). Ez a feltételezés nem érvényteleníti hipotézisünket, miszerint az azitromicin jobb választás.
Negyedszer, az azitromicinnel kezelt betegek átlagéletkora meglepően magasabb volt, mint a klaritromicinnel kezelt betegek átlagéletkora (71,5 vs. 65,8 év; P < .01). Fine és munkatársai publikált megfigyelései szerint az időseknél az életkor növeli a súlyossági pontszámot, mivel feltételezhető, hogy az idős betegeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos szövődmények vagy többszervi elégtelenség. A jelen tanulmány közvetve azt mutatja, hogy amennyiben nem játszanak szerepet egyéb súlyossági kritériumok vagy társbetegségek, az enyhe CAP-ben szenvedő idős betegek kimenetele kedvező. Mindazonáltal a felépülés késik ezeknél a betegeknél, amint azt a 7 napos medián LOS is mutatja.
A jelen vizsgálat nem volt randomizált vagy vakított, de prospektív vizsgálati protokollja érdekes megközelítést nyújt az empirikus stratégiákhoz, amelynek fő előnye az idős CAP-betegekre való alkalmazhatósága . Annak ellenére, hogy ez a vizsgálat randomizált volt, a PORT-pontszám értékelése azt mutatja, hogy a súlyosság megoszlása a csoportok között kiegyensúlyozott és összehasonlítható volt. Tekintettel arra, hogy a prospektív, randomizált vizsgálatokból származó adatok a bizonyítékokon alapuló kezelési ajánlások fő információforrását jelentik, arra a következtetésre jutottunk, hogy az itt bemutatott eredményeket ugródeszkaként kell használni további, lehetőleg randomizált, valamint a citokinek vagy további proinflammatorikus alapú meghatározások (C-reaktív protein, pro-kalcitonin és interleukin) vizsgálatával kiegészített vizsgálatokhoz. Az ilyen vizsgálatoknak pontosabban kellene felmérniük, hogy a különböző makrolidok alkalmazása a nem súlyosan beteg idős betegeknél javíthatja-e a CAP kimenetelét, és csökkentheti-e az antimikrobiális terápiáknak való kitettséget és azok költségeit.
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
Jr
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
. ,
,
2nd ed.
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
,
,
, et al.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.
,
,
, vol.
(pg.
–
)
.