Az egyetlen emlékezetes Bill Paxton-jelenet a Titanicban

Az Alienstől az Apollo 13-on át a Titanicig sokan éveken át nézték Bill Paxtont a filmvásznon. Bill Paxton 61 éves korában bekövetkezett halála hatalmas csapás a filmiparnak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy hány blockbusterben játszott. Bill Paxton egyik Titanic-jelenete tökéletes arra, hogy emlékezzünk rá, és hogy bebetonozzuk őt generációnk egyik nagy A-listás színészeként.

Bár nem volt hatalmas szerepe az Oscar-jelölt filmben (ki tudna egyébként Rose és Jack mellett elnézni?), mégis segített elindítani a történetet. Paxton szerepe a filmben a híres kincsvadász, Brock Lovett volt.

Az elsüllyedt hajók felfedezéséről és kincsek utáni kutatásáról ismert Brock Lovett volt az, aki Rose Bukatert a képbe hozta. Bukater az, aki visszavezet minket az emlékeibe, és végigkíséri a hajón zajló romantikus szerelem útját. Bizonyos értelemben tehát Paxton karaktere volt az, aki megalapozta a történetet – más szóval, nélküle az ősi Rose-nak talán soha nem lett volna esélye elmesélni romantikus történetét.

Sarkalatos jelenetében megmutatja Bukaternek a tenger alatt talált és a Titanicról felhozott kincsek egy részét. Egy asztalon mutatja meg őket a lánynak, hagyja, hogy átnézze a régi hálószobai holmiját.

Bukater felvesz egy ezüst, díszes kézitükröt, és belekukucskál, és elégedetten állapítja meg, hogy pontosan úgy néz ki, ahogyan emlékszik rá. (Majd pimaszul megjegyzi, hogy a tükörkép kicsit megváltozott).

Amikor a néző éppen kezd túllépni azon, hogy az összes csecsebecse, amit Paxton karaktere felfedezett, évtizedekkel korábban az övé volt, és egy elsüllyedt hajóból kerültek elő, Paxton kimondja azt a mondatot, ami elindít minket a kalandunkban: “Készen állsz arra, hogy visszamenjünk a Titanicra?” Ahogy Rose válaszol a kérdésére, a közönség is válaszol: Igen, készen állunk. Vigyenek el minket.”

Lehet, hogy nem ez volt a film legfontosabb jelenete, de a cselekmény szempontjából mégis szükséges volt. Bár Paxton halála tragikus volt, és túl korán veszítettünk el egy csodálatos színészt, az emlékét bebetonozzák a rajongók által szeretett filmek – még a legkisebb képernyős pillanataiban is.