Az UFO-k története
A populáris kultúrában az UFO – vagy azonosítatlan repülő tárgy – kifejezés egy feltételezett idegen űrhajóra utal, bár a definíciója bármilyen megmagyarázhatatlan légi jelenséget magában foglal. UFO-észlelésekről számoltak be a feljegyzett történelem során és a világ különböző részein, felvetve a más bolygókon lévő élettel kapcsolatos kérdéseket, és azt, hogy földönkívüliek látogatták-e meg a Földet. A rakétatechnika második világháború utáni fejlődését követően váltak az érdeklődés egyik fő témájává – és számos film és könyv ihletőjévé -.
TOVÁBB: Interaktív térkép:
Légcsészealjak
Az első ismert UFO-észlelés 1947-ben történt, amikor Kenneth Arnold üzletember azt állította, hogy kilenc nagy sebességű objektumból álló csoportot látott a washingtoni Mount Rainier közelében, miközben a kisgépével repült. Arnold a félhold alakú objektumok sebességét több ezer mérföld per órára becsülte, és azt mondta, hogy úgy mozogtak, “mint a vízen ugráló csészealjak”. Az ezt követő újságcikkben tévesen azt írták, hogy a tárgyak csészealj alakúak voltak, innen ered a repülő csészealj kifejezés.
A Roswell-i UFO incidens
Ugyanabban az évben, amikor Arnold látta a repülő tárgyakat, W. W. “Mac” Brazel farmer egy rejtélyes, 200 méter hosszú roncsra bukkant az új-mexikói Roswellben, a hadsereg egyik repülőterének közelében. A helyi lapok szerint ez egy repülő csészealj maradványa volt. Az amerikai hadsereg közleményt adott ki, amelyben azt állította, hogy ez csak egy meteorológiai ballon volt, bár az újságfotó mást sugallt.
Az összeesküvés lángjai tovább lángoltak az 1950-es években, amikor latex “bőrrel” és alumínium “csontokkal” ellátott bábuk hullottak le az égből Új-Mexikó szerte, amelyek kísértetiesen hasonlítottak az idegenekre, és amelyeket katonai járművek sietve felszedtek. Azok számára, akik hittek a korábbi roswelli észlelésekben, ez a kormány eltussolásának tűnt. A légierő számára ezek a “bábu zuhanások” arra szolgáltak, hogy a pilóták számára új módszereket teszteljenek a zuhanások túlélésére.
Ötven évvel később a hadsereg egy későbbi nyilatkozatban elismerte, hogy a roswelli roncsok a Project Mogul, egy szigorúan titkos atomkémkedési projekt részei voltak.
Kék Könyv Projekt
Az azonosítatlan légi jelenségekről szóló észlelések megszaporodtak, és 1948-ban az amerikai légierő a Jel projekt néven vizsgálatot indított ezeknek a jelentéseknek a kivizsgálására. A hidegháborús feszültség egyre nőtt, és a projektben részt vevők kezdeti véleménye az volt, hogy az UFO-k nagy valószínűséggel kifinomult szovjet repülőgépek, bár egyes kutatók felvetették, hogy más világokból származó űrhajók lehetnek, az úgynevezett földönkívüli hipotézis (ETH).
Egy éven belül a Project Sign-t a Project Grudge követte, amelyet 1952-ben maga is felváltott az UFO-kkal kapcsolatos hivatalos vizsgálatok közül a leghosszabb életű Project Blue Book, amelynek központja az ohiói Daytonban található Wright-Patterson légibázison volt. 1952 és 1969 között a Project Blue Book több mint 12 000 észlelésről vagy eseményről készített jelentést, amelyek mindegyikét végül (1) ismert csillagászati, légköri vagy mesterséges (ember okozta) jelenséggel “azonosított”, vagy (2) “azonosítatlan” jelenségnek minősítették. Ez utóbbi kategóriába, az összes eset mintegy 6 százalékába azok az esetek tartoztak, amelyek esetében nem állt rendelkezésre elegendő információ az ismert jelenséggel való azonosításhoz.
TOVÁBB:
A Robertson Panel és a Condon-jelentés
Az UFO-jelenség amerikai megszállottja volt. 1952 forró nyarán provokatív radar- és vizuális észlelések sorozata történt a washingtoni Nemzeti Repülőtér közelében. Bár ezeket az eseményeket a város feletti levegő hőmérsékleti inverziójának tulajdonították, ez a magyarázat nem mindenkit győzött meg. Eközben az UFO-jelentések száma rekordmagasra emelkedett.
Ez arra késztette a Központi Hírszerző Ügynökséget, hogy az amerikai kormányt arra ösztönözze, hozzon létre egy tudósokból álló szakértői testületet a jelenségek kivizsgálására. A testületet H.P. Robertson, a kaliforniai Pasadenában található California Institute of Technology fizikusa vezette, és más fizikusok, egy csillagász és egy rakétamérnök is tagja volt. A Robertson-csoport 1953-ban három napon át ülésezett, és katonai tiszteket és a Kék Könyv projekt vezetőjét hallgatta meg. Megvizsgálták az UFO-król készült filmeket és fényképeket is.
A következtetéseik az voltak, hogy (1) az észlelések 90 százalékát könnyen csillagászati és meteorológiai jelenségeknek (pl. fényes bolygók és csillagok, meteorok, sarki fény, ionfelhők) vagy olyan földi tárgyaknak lehetett tulajdonítani, mint repülőgépek, léggömbök, madarak és keresőfények; (2) nem volt nyilvánvaló biztonsági fenyegetés; és (3) nem volt bizonyíték az ETH alátámasztására. A testület jelentésének egyes részeit 1979-ig titkosították, és ez a hosszú ideig tartó titkolózás hozzájárult a kormányzat eltussolásának gyanújához.
OLVASSA TOVÁBB: Két pilóta látott egy UFO-t. Miért semmisítette meg a légierő a jelentést?
1966-ban a légierő kérésére egy második bizottságot is létrehoztak a Kék Könyv projekt által összegyűjtött legérdekesebb anyagok áttekintésére. Két évvel később ez a bizottság, amely 59 UFO-észlelés részletes vizsgálatát végezte el, közzétette eredményeit Scientific Study of Unidentified Flying Objects (Az azonosítatlan repülő tárgyak tudományos vizsgálata) néven – más néven Condon-jelentés, amely a vizsgálatot vezető fizikusról, Edward U. Condonról kapta a nevét. A Condon-jelentést a Nemzeti Tudományos Akadémia különbizottsága vizsgálta felül. Összesen 37 tudós írt fejezeteket vagy fejezetrészeket a jelentéshez, amely részletesen foglalkozott az 59 UFO-észlelés vizsgálatával.
A Robertson testülethez hasonlóan a bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy a jelentésekben nincs bizonyíték a hétköznapi jelenségeken kívül másra, és hogy az UFO-k nem indokolják a további vizsgálatokat. Ez, valamint az észlelési aktivitás csökkenése 1969-ben a Kék Könyv projekt megszüntetéséhez vezetett.
TOVÁBB: Az 1950-es és 60-as években többször jelentettek UFO-észleléseket a nevadai 51-es körzet környékén, amelyet a CIA, az amerikai légierő és a Lockheed Martin használt kísérleti repülőgépek vagy “fekete repülőgépek” tesztelésére. A titkosítás alól feloldott dokumentumok szerint az 51-es körzet adott otthont az Oxcart nevű hidegháborús programnak, amelynek célja egy olyan kémrepülőgép létrehozása volt, amely a levegőben észrevehetetlen, és amelyet a vasfüggöny mögötti információgyűjtésre lehetett volna használni. Az így létrejött SR-71 Blackbird, F-117 Nighthawk és Archangel-12 (A-12) több mint 2000 mérföld/órás sebességgel repült. Ezek a titokzatos repülőgépek hozzájárultak ahhoz a pletykához, hogy az 51-es körzetben földönkívüli életre és űrhajóikra vonatkozó kísérleteket végeznek.
Az UFO-kkal kapcsolatos egyéb vizsgálatok
Az ETH kudarca ellenére, hogy a szakértői bizottságok nem jutottak előre, néhány tudós és mérnök, leginkább J. Allen Hynek, a Northwestern University csillagásza Evanstonban (Evanston, Ill, aki részt vett a Sign, Grudge és Blue Book projektekben, arra a következtetésre jutott, hogy a legmegbízhatóbb UFO-jelentések egy kis hányada határozottan földönkívüli látogatók jelenlétére utal. Hynek megalapította az UFO Tanulmányok Központját (CUFOS), amely továbbra is vizsgálja a jelenséget.
A Kék Könyv projekt mellett az UFO észlelések egyetlen hivatalos és meglehetősen teljes körű nyilvántartását Kanadában vezették, ahol 1968-ban a kanadai Nemzetvédelmi Minisztériumtól a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanácshoz kerültek. A kanadai nyilvántartás körülbelül 750 észlelést tartalmazott. Kevésbé teljes nyilvántartást vezettek az Egyesült Királyságban, Svédországban, Dániában, Ausztráliában és Görögországban. Az Egyesült Államokban a CUFOS és a Colo állambeli Bellvue-ban működő Mutual UFO Network továbbra is naplózza a nyilvánosság által bejelentett észleléseket.
A Szovjetunióban az UFO-észleléseket gyakran a titkos katonai rakéták tesztjei váltották ki. A tesztek valódi természetének elfedése érdekében a kormányzat néha arra bátorította a közvéleményt, hogy ezek a rakéták földönkívüli űrhajók lehetnek, de végül úgy döntött, hogy maguk a leírások túl sok információt árulnak el. A kínai UFO-észleléseket hasonló módon a nyilvánosság számára ismeretlen katonai tevékenység provokálta.
Az UFO-észlelések és az idegenek általi elrablások lehetséges magyarázatai
Az UFO-jelentések megbízhatósága igen eltérő, amit a szemtanúk száma, a szemtanúk egymástól való függetlensége, a megfigyelési körülmények (pl. köd, köd, köd, a megvilágítás típusa) és az észlelés iránya alapján ítéltek meg. Jellemzően azok a szemtanúk, akik veszik a fáradságot, hogy jelentsenek egy észlelést, úgy vélik, hogy az objektum földönkívüli eredetű, vagy esetleg katonai jármű, de minden bizonnyal intelligens irányítás alatt áll. Ez a következtetés általában azon alapul, amit objektumcsoportok alakzatrepülésnek érzékelnek, a természetellenes – gyakran hirtelen – mozgásokon, a hangok hiányán, a fényesség vagy a szín változásán és a furcsa formákon.
TOVÁBBI OLVASÁS:
Az, hogy a szabad szem tréfát űz, jól ismert. Egy fényes fény, mint például a Vénusz bolygó, gyakran úgy tűnik, mintha mozogna. A csillagászati objektumok az autósok számára is zavaróak lehetnek, mivel úgy tűnik, hogy “követik” az autót. Az UFO-k távolságára és sebességére vonatkozó vizuális benyomások azért is nagyon megbízhatatlanok, mert egy feltételezett méreten alapulnak, és gyakran üres égbolt előtt készülnek, ahol nincs háttérobjektum (felhők, hegyek stb.) a maximális távolság meghatározásához. Az ablakok és a szemüvegek tükröződései egymásra vetülő látványt eredményeznek, és az összetett optikai rendszerek, mint például a fényképezőgép lencséi, a pontszerű fényforrásokat csészealj alakúnak tűnő jelenségekké változtathatják.
Az ilyen optikai csalódások és a képek értelmezésének pszichológiai vágya sok vizuális UFO-jelentést magyaráz, és legalább néhány észlelésről ismert, hogy átverés. A radaros észlelések, bár bizonyos szempontból megbízhatóbbak, nem képesek megkülönböztetni a mesterséges objektumokat a meteornyomoktól, az ionizált gázoktól, az esőtől vagy a légkör termikus diszkontinuitásaitól.
TOVÁBB: Ez a cserkészvezető összefutott egy UFO-val. A gyerekek is látták.
A “kapcsolatfelvételi eseményeket”, mint például az emberrablásokat, gyakran hozzák összefüggésbe az UFO-kkal, mivel azokat földönkívüli látogatóknak tulajdonítják. Az ETH hitelességét, mint az emberrablások magyarázatát azonban a legtöbb pszichológus, aki ezt a jelenséget vizsgálta, vitatja. Azt javasolják, hogy az “alvásparalízis” néven ismert gyakori élmény lehet a bűnös, mivel ennek hatására az alvók átmeneti mozdulatlanságot tapasztalnak, és azt hiszik, hogy figyelik őket.