Az utolsó megkötözött lábú nők Kínában: “Azt hitték, így jobb életük lesz”

Jo Farrell legújabb fotóprojektje véletlenül egy taxi hátsó ülésén kezdődött. Egész pályafutása során az eltűnőben lévő kulturális szokások dokumentálása érdekelte, és 2005-ben egy sanghaji taxisofőrrel beszélgetett a lábkötésről. “Megemlítette, hogy a nagymamájának bekötött lába volt” – emlékszik vissza Farrell. “A legtöbb ember azt mondta nekem, hogy ez egy olyan régi hagyomány, hogy már nem maradtak nők. Elmentem a taxisofőr nagymamájának falujába, Shandong tartományba, és találkoztam Zang Yun Yinggel. Ő lett az első nő a projektemben.”

Ezután egy kilenc évig tartó utazás következett Kínán keresztül, felkutatva a lábkötés utolsó túlélőit. Mindössze 50 nőt talált. Öten közülük még mindig teljesen meg voltak kötözve és bujkáltak, de a legtöbben már elengedték a kötésüket. Mindannyian Yunnan és Shandong tartományok elszegényedett falvaiból származtak. A legidősebb, Zhang Yun Ying 103 éves volt. Farrell Élő történelem című fotókönyve: Bound Feet Women of China című könyve közeli portrékat tartalmaz az általuk elszenvedett súlyos deformitásokról.

A lábkötést 103 évvel ezelőtt tiltották be Kínában, miután csaknem 10 évtizedig tartott a gyakorlat. De az utolsó gyár, amely “lótuszcipőt” gyártott – a háromszög alakú, hímzett platformokat, amelyeket a nők apró, hegyes lábainak bemutatására használtak – mindössze hat évvel ezelőtt zárt be.

A 10. században Li Yu császár alatt vált először divatossá a kívánatos “lótuszláb” létrehozása érdekében a nők lábujjait szorosan háromszög alakú pontokká szalagozták össze. A lábakat megverték, gyógynövényekbe és olajokba öntötték, hogy fellazítsák a bőrt, és lótuszcipőbe szíjazták.

A lábkötés betiltása után tabu lett, és 1950-ben Mao elnök elrendelte, hogy a lábkötés ellenes felügyelők nyilvánosan szégyenítsenek meg minden megkötözött nőt, akit találnak. “Régi hagyománynak tartották, amely nem tükrözte a modern Kínát, és meg kell szüntetni” – meséli Farrell hongkongi lakásából. “A megkötözésüket az ablakokba akasztották, hogy az emberek kinevethessék őket.”

A legtöbb nőt hétéves korában kötözték meg. “Az első év különösen gyötrelmes, mert a lányoknak addig kellett járniuk, amíg a lábujjaik el nem törtek a súlyuk alatt” – mondja Farrell. “Ezután a lábujjak elzsibbadtak, és most, 50 vagy 60 évvel később már nem fáj a lábuk. Teljesen elzsibbadtak.”

Farrell ragaszkodik ahhoz, hogy fotósorozatának célja nem a szenzációhajhászás, hanem egy kevéssé ismert szokás megismertetése. Bevallja, hogy saját maga is meglepődött, amikor közelről látta a bekötött lábakat. “Amikor először találkoztam Zang Yun Yinggel, és a kezemben tartottam a lábát, egyszerűen hihetetlen volt – olyan puha és hihetetlenül formás.”

A projekt által feltárt brutalitás ellenére a projekt üzenete a remény, a túlélés és a keménység. “A kínai társadalomban ez volt az egyetlen út a nők számára” – mondja Farrell. “Azért csinálták, mert úgy gondolták, hogy ez jobb jövőt, jobb életet biztosít számukra.”

{{#ticker}}

{{topLeft}}

{{{bottomLeft}}

{{topRight}}

{{{bottomRight}}

{{#goalExceededMarkerPercentage}}

{{/goalExceededMarkerPercentage}}

{{/ticker}}

{{heading}}

{{#paragraphs}}

{{.}}}

{{{/paragraphs}}}{{{highlightedText}}

{{#cta}}{{{text}}{{{/cta}}

Májusban emlékezz rám

Majd értesítünk a hozzájárulásról. Várj egy üzenetet a postaládádban 2021 májusában. Ha bármilyen kérdése van a hozzájárulással kapcsolatban, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot.

• Megosztás a Facebookon
• Megosztás a Twitteren
• Megosztás e-mailben
• Megosztás a LinkedInen
• Megosztás a Pinteresten
• Megosztás a WhatsAppon
• Megosztás a Messengeren