Azoszínezék
Azoszínezék, a szintetikus szerves színezékek nagy osztályának bármelyike, amely molekulaszerkezetének részeként nitrogént tartalmaz azocsoportként -N=N-; a kereskedelmi forgalomban kapható színezékek több mint fele ebbe az osztályba tartozik. Egyéb kémiai tulajdonságoktól függően ezek a színezékek több kategóriába sorolhatók, amelyeket az alapján határoznak meg, hogy milyen szálakhoz milyen affinitással rendelkeznek, illetve milyen módszerekkel alkalmazzák őket.
A pamut azoszínezékek alkalmazásának legrégebbi módszerei két kémiai komponens oldatával történő egymást követő kezelések voltak, amelyek a szálon belül vagy annak felületén a festék kialakulásával reagálnak. Az így alkalmazott színezékeket fejlesztett színezékeknek nevezik; a paravörös és a primulinvörös ennek a csoportnak a tagjai, amelyeket az 1880-as években vezettek be.
A legkönnyebben alkalmazható azoszínezékek a direktnek nevezettek: olyan kémiai szubsztituenseket tartalmaznak, amelyek vízben oldhatóvá teszik őket, és a pamut az oldatból felszívja őket. Az első direkt festék az 1884-ben felfedezett kongóvörös volt; ezt nagyrészt felváltották a savakkal és a fakulással szemben jobb ellenálló képességű festékek.
A savas azoszínezékek affinitással rendelkeznek a gyapjúhoz és a selyemhez, és lényegében ugyanazzal az eljárással alkalmazzák őket, mint a direkt osztályúakat. A tartrazin egy 1884-ben felfedezett és ma is használatos sárga savas azoszínezék.
A többi azoszínezék fémionokat megkötő kémiai csoportokat tartalmaz. Az ilyen festékekkel együtt használt számos fémsó közül a króm és a réz a leggyakoribb; gyakran a fémion a szálakkal is egyesül, javítva a festék mosással szembeni ellenállását. A fém jelenléte néha jelentős árnyalatváltozást eredményez.
Az antrakinon üstfestékek és néhány diszperzfesték közül néhány azovegyület is; ez utóbbiak nem vízben oldódnak, de szappannal vízben szuszpendálhatók, és ebben az állapotban a szuszpenzióból a cellulóz-acetát szálak adszorbeálják őket.