Azoxistrobin
Rovarölő szerek
Egyes szintetikus rovarölő szerek viszonylag biztonságosnak bizonyultak az O. insidiosusra, mint a cianantraniliprol, a flonikamid, a spirotetramat és a terpének (Srivastava et al., 2014). Néhány kiválasztott fungicidről, például az azoxistrobinról azt jelentették, hogy kompatibilisek az Aphidius colemani Viereckkel és az O. laevigatusszal a Koreában poliházi termesztésben az uborkát fertőző gyapot levéltetű és a nyugati virágtripsz elleni IPM során (Choi et al., 2013). Az abamektin, a λ-cihalotrin, az akrinahtrin és az azadirachtin nem volt kompatibilis az Orius spp. ellen (Bosco et al., 2012). Bosco et al. (2012) és Pascual et al. (2014) azonban arról számoltak be, hogy a Spinosadnak egyértelmű károsító hatása volt az Orius spp-re olyan növényeken, mint az olajbogyó, a paprika és a szamóca. Egyes termékek, mint például az Etofenprox, ellentmondásos eredményeket adtak a szabadföldi és laboratóriumi kísérletekben, ami alátámasztja a többféle vizsgálati módszer szükségességét a peszticidek hasznos rovarokra gyakorolt hatásainak értékelésében.
Bt növények
A transzgenikus növények (gyapot, kukorica, brinjal) az IPM rendszerek szerves részeként kiemelt jelentőségűek. Felmerült a kérdés, hogy a transzgenikus kukorica (vagy más transzgenikus növények) káros hatással lennének-e az őshonos anthocoridákra. Dél-Csehországban nem számoltak be a Bt-kukorica nem célzott hatásairól ezekre az őshonos természetes ellenségekre, beleértve az anthocoridák ragadozóit is (Habustova et al., 2014). Lumbierres és munkatársai (2012) arról számoltak be, hogy a Bt-fehérje felvétele az O. majusculus által a növény levelein, pollenjén vagy a táplálékhálózaton keresztül nincs negatív hatással a biológiai paramétereire, míg pozitív hatást tapasztaltak a megnövekedett termékenység és a csökkentett fejlődési idő tekintetében.
Más bioagensek
Tanulmányokat végeztek az antokoridák és a trichogrammatidák kompatibilitásának vizsgálatára (Gupta és Ballal, 2007). A C. cephalonica és a H. armigera parazitálatlan és parazitált (Trichogramma chilonis Ishii. által) tojásai közül választhattak, a B. pallescens és az O. tantillus inkább a parazitálatlan tojásokkal táplálkozott. Ez azt jelzi, hogy lehetséges lehet az anthocoridák és a trichogrammatidák kibocsátásának integrálása a különböző növényi ökoszisztémákat megfertőző tripszek/lepidoptera kártevők biológiai védekezése céljából.
A kölcsönhatás az O. majusculus és az entomopatogén gombák Metarhizium brunneum (Petch) és Neozygites floridana (Weiser & Muma) (az epret fertőző T. urticae bioagensek) közötti kapcsolatot Jacobsen és munkatársai (2015) tanulmányozták. Megfigyelték, hogy az O. majusculus keresési ideje alacsonyabb volt a M. brunneum spórák jelenlétében lévő levéllemezeken, mint a gombaspórák nélkül, és magasabb a N. floridana spórák jelenlétében lévő levéllemezeken. Ladurner és munkatársai (2012) arról számoltak be, hogy az O. laevigatus kompatibilis a Beauveria bassiana (ATCC 74040 törzzsel), és Gao és munkatársai (2012) szintén beszámoltak az O. sauteri kompatibilitásáról a Beauveria bassiana (Bals-Criv) Vuill. (Bb-RSB törzs). Pourian és munkatársai (2011) vizsgálatában megfigyelték, hogy az O. albidipennis képes felismerni és elkerülni a Metarhizium anisopliae (Metchnikoff) entomofungális bioagenssel kezelt területeket.
Az O. laevigatus és a Macrolophus pygmaeus Rambur kombinált kibocsátása kiváló lehetőségnek tűnt a tripszek és levéltetvek elleni védekezésre üvegházban termesztett paprikán (Messelink és Janssen, 2014). Az O. majusculus, a ragadozó szúnyogok, a ragadozó tripszek és a parazitoidák együttes alkalmazása egyértelműen fokozta az édespaprikát fertőző levéltetvek és tripszek visszaszorítását, ami alátámasztja azt a nézetet, hogy a biológiai védekezés szempontjából potenciálisan negatív intraguild predációt kompenzálhatják a generalista ragadozók pozitív hatásai a több kártevő elleni védekezésben (Messelink et al., 2011, 2013). Tunéziában az O. laevigatus és az Amblyseius swirskii Athias-Henriot ragadozó atka kombinált kibocsátása hatékony volt az üvegházi paprikát megtámadó F. occidentalis elleni védekezésben (Elimem és Chermiti, 2012a). Védett eperültetvényekben a Neoseiulus spp. és az Orius sp. kombinált alkalmazása sikeresen védekezett a F. occidentalis ellen Franciaországban és Spanyolországban (Sampson et al., 2011). Svédországban az Amblyseius (=Neoseiulus) cucumeris (Oudemans) és az O. insidiosus ragadozók nagyon hatékonyak voltak, amikor együtt engedték ki őket négy F. occidentalisszal fertőzött dísznövényre (Saintpaulia, Impatiens, Gerbera és Brachyscome multifida) üvegházakban (Sorensson és Nedstam, 1993).
Husseini és munkatársai (2010) értékelték a növényminőség hatását az Aphidoletes aphidimyza (Rondani) (Diptera: Cecidomyiidae) és az O. laevigatus közötti intraguild predációra A. gossypii-vel mint közös zsákmánnyal üvegházi uborkán Cucumis sativus L. (különböző N-trágyázási szintekkel). A N-trágyázás szintjétől függetlenül az O. laevigatus önmagában hatékonyabb volt a levéltetvek visszaszorításában, mint az A. aphidimyza önmagában. Ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy a két ragadozó között gyenge aszimmetrikus intraguild predáció volt, ami nem befolyásolta a ragadozó hatékonyságukat.
A raktári kalózpoloskát, X. flavipes-t és a reduviid poloskát, Amphibolus venator (Klug) Murata és munkatársai (2007) a búzalisztet fertőző Tribolium confusum ellen értékelték. A X. flavipes egyedüli kibocsátása 96,9%-os, az A. venator egyedüli kibocsátása 76,2%-os, a két poloska együttes kibocsátása pedig 95,6%-os elnyomást mutatott a T. confusum ellen. Az Amphibolus venator megtámadta a X. flavipes kifejlett egyedeit, de a X. flavipes nimfákat nem, ami azt jelzi, hogy a különböző tárolási kártevők kezelésére kombinált kibocsátásokat lehet tervezni.