Bíró László
Amíg újságíróként dolgozott, Bíró észrevette, hogy az újságnyomtatáshoz használt tinta gyorsan szárad, a papír száraz és foltmentes marad. Megpróbálta ugyanezt a tintát töltőtollban is használni, de azt tapasztalta, hogy nem folyik a hegyébe, mert túl viszkózus.
Bíró 1931-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatta be a golyóstoll első gyártását. Testvérével, György vegyésszel együttműködve egy új hegyet fejlesztett ki, amely egy foglalatban szabadon forgatható golyóból állt, és forgás közben felvette a patronból a tintát, majd gurulva a papírra juttatta azt. Bíró 1938-ban Párizsban szabadalmaztatta a találmányt.
A második világháború alatt Bíró 1943-ban testvérével együtt Argentínába menekült a nácik elől. 1943. június 17-én újabb szabadalmat nyújtottak be, amelyet az Egyesült Államokban 2,390,636 Writing Instrument néven adtak ki, és megalapították a Biro Pens of Argentinát (Argentínában a golyóstollat birome néven ismerik). Ezt az új konstrukciót állítólag engedélyezték az Egyesült Királyságban való gyártásra a Királyi Légierő repülőszemélyzetének ellátására.
1945-ben Marcel Bich megvásárolta Bíró szabadalmát a tollra, amely hamarosan az ő BIC cégének fő terméke lett. A Bic több mint 100 milliárd golyóstollat adott el világszerte. Ugyanezen év novemberében Milton Reynolds promóter egy gravitációs töltésű tollat vezetett be az amerikai piacra, hogy megpróbálja megkerülni Bíró szabadalmát, amely a kapilláris hatáson alapult, ahol a friss tinta a toll tartályából szívódik ki, miközben a tinta a papírra kerül. Mivel a Reynolds-féle megoldás a gravitációs táplálástól függött, nem sértette a szabályt, de vékonyabb tintát és nagyobb hordót igényelt. A Reynolds toll néhány évig sikeres volt, mígnem a szivárgás hírneve és a befutott tollgyártók konkurenciája megelőzte.