Bacharach
A 11. század elején Bacharach első okleveles említése. Lehetséges, hogy a királyi birtok már a 7. században Kunibert kölni érsek tulajdonába került; erre utal egy Kunibertskapelle (kápolna) azon a helyen, ahol ma a Wernerkapelle áll. A kölni birtok Vögte a pfalzi választófejedelem volt, aki idővel visszaszorította Köln befolyását. A pfalzi grófnak már akkora befolyása volt, hogy Stahleck várában lakott. Utódja, Konrad von Staufen lánya titokban feleségül ment Stahleck várában a Welfek egyik fiához, akik a család ellenségei voltak, aminek következtében Bacharach, sőt az egész pfalzi grófság rövid időre Braunschweigi Henrikhez került. 1214-ben a Wittelsbachok lettek Bacharach új urai. A kaubi Unteramttal együtt itt kapták legfontosabb vám- és bevételi forrásukat. 1314-ben úgy döntöttek, hogy Bajor Lajost választják német királlyá. Ezenkívül Bacharach volt a borkereskedelem legfontosabb átrakodóhelye, mivel itt rakodták ki a hordókat a kisebb hajókról, amelyeknek át kellett jutniuk a Binger Lochon (egy kvarcitzátony a Rajna folyón felfelé, Bingen közelében), és átrakodtak a nagyobb hajókra. Ettől kezdve a bor a Bacharacher elnevezést viselte. A Hunsrück fakereskedelme szintén jelentőséget hozott Bacharachnak, és 1356-ban Bacharach városi jogokat kapott.
A városból Stahleck várához felfelé vezető úton fekvő Wernerkapelle, a város egyik rajnai nevezetessége jól látható. Ez a kibővített Kunibertkapelle, és ma is egy befejezetlen gótikus rom. Névadója az Oberweseli Werner, aki a halála által kiváltott pogromok kapcsán ismert. A korszakra jellemző keresztény vérvád szerint a 16 éves Wernert 1287 nagycsütörtökén gyilkolták meg a helyi zsidó közösség tagjai, akik aztán vérét a peszáchi ünnepségekhez használták fel. Ezen állítólagos rituális gyilkosság miatt antiszemita csőcselék támadt, amely pogromot rendezett, és kiirtotta a zsidó közösségeket a Közép- és Alsó-Rajna, valamint a Mosel vidékén. A népi kereszténységben kialakult a Werner-kultusz, amelyet csak 1963-ban töröltek a trieri püspökség naptárából.
1344-ben megkezdődött a városfal építése, és 1400 körül már be is fejezték. 1545-ben a város a pfalziakkal együtt protestánssá vált Friedrich pfalzi gróf alatt II. Stahleck vára és a városfal nem tudta megakadályozni, hogy Bacharach a harmincéves háborúban nyolc katonai megszállásváltáson és a háborúval járó fosztogatásokon átmenjen. Ráadásul több várostűz is további pusztítást okozott. Majd 1689-ben a kilencéves háborúban harcoló francia csapatok felrobbantották Stahleck várát és a városfal négy tornyát.
1794-ben a francia forradalmi csapatok megszállták a Rajna bal partját, 1802-ben pedig Bacharach ideiglenesen francia lett. A hatodik koalíciós háború idején Blücher porosz tábornagy, miután Kaubnál átkelt a Rajnán, 1813-1814 szilveszter éjszakáján Bacharachon és a Steeg-völgyön keresztül jött át Franciaország felé tartó csapataival. Erre az eseményre emlékeztet egy emlékkő kissé lejjebb a folyón, Kaubbal szemben. A bécsi kongresszus után a város a Rajna bal partjával együtt, Bingerbrückig bezárólag, Poroszországhoz került. Miután a kikötő eliszaposodott, Bacharach álomba merült, amelyből csak a Rheinromantik során ébredt fel. Az első prominens látogatók között volt ekkor Victor Hugo francia író.
Bacharach épített műemlékeinek gondozása és karbantartása, a 20. század elején a Rajnai Műemlékvédelmi és Tájvédelmi Egyesület (Rheinischer Verein für Denkmalpflege und Landschaftsschutz) által ösztönözve, amely az akkor rendkívül veszélyeztetett városfal és a Stahleck-kastély romjainak munkálatait vállalta fel, valamint Rajna-vidék-Pfalz tartomány nagy elkötelezettsége a Wernerkapelle iránt gondoskodott arról, hogy Bacharach ma is a Rheinromantik ékköve és a középkori építészet sokoldalú dokumentációs helyszíne a Közép-Rajnán. A Wernerkapelle romja műemléki védelem alatt áll, és előtte egy emléktáblát helyeztek el, amely a zsidó lakosok ellen elkövetett embertelen bűnökre emlékeztet, és egy idézetet is tartalmaz XXIII. János pápa imájából, amely a keresztények gondolkodásának megváltoztatásáért szól a zsidókhoz való viszonyukban:
“Ma felismerjük, hogy sok évszázados vakság borította be szemünket, így nem láttuk többé a Te választott néped jóságát, és nem ismertük fel többé elsőszülött testvérünk vonásait. Most felfedezzük, hogy Káin bélyege áll homlokunkon. Az évszázadok során testvérünk, Ábel, vérben feküdt, amelyet mi ontottunk, és könnyeket sírt, amelyeket mi hoztunk, mert megfeledkeztünk a Te szeretetedről. Bocsásd meg nekünk az átkot, amelyet jogtalanul róttunk a zsidók nevére. Bocsásd meg nekünk, hogy testükben másodszor is a keresztre szögeztünk Téged. Mert nem tudtuk, mit tettünk………”
Ma Bacharach a turizmusból él, és a bacharachi bor ma is nemzetközi népszerűségnek örvend. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a lakosság csökkenéséből eredő problémákat, amelyet maga is a kilátástalanság idézett elő.
ÖsszevonásokSzerkesztés
1969. június 7-én a korábban önigazgatással rendelkező Steeg községet összevonták Bacharachhal.
Városi társulásokSzerkesztés
-
Overijse, Flamand Brabant, Belgium
-
Santenay, Côte-d’Or, Franciaország
címerSzerkesztés
A város címere így írható le: Per fess a nombril ponton sable egy oroszlán rampant Or fegyveres, langued és koronázott gules, és bendy lozengy argent és azure.