Backchannel (nyelvészet)
A kifejezést Victor Yngve alkotta meg 1970-ben, a következő szövegben: “Valójában mind a soron lévő személy, mind a partnere egyszerre foglalkozik beszéddel és hallgatással. Ez annak köszönhető, hogy létezik az általam hátsó csatornának nevezett csatorna, amelyen keresztül a soron lévő személy rövid üzeneteket, például “igen”-t és “uh-huh”-t kap anélkül, hogy lemondana a soráról”.” A hátsócsatornás válaszok az alapvető emberi interakciók részét képezik, mert a produktív vagy értelmes személy-személy interakcióhoz az embereknek együtt kell működniük egymással, amikor részt vesznek egy beszélgetésben. Ez azt jelenti, hogy amikor két ember beszélgetésben vesz részt, általában az egyik személy beszél, a másik pedig hallgat, és a hallgató a backchannel-válaszok révén mutathatja meg a beszélőnek, hogy együttműködik.
A “backchannel” kifejezés azt hivatott sugallni, hogy egy beszélgetés során egyszerre két kommunikációs csatorna működik. Az uralkodó csatorna a beszélőé, aki az elsődleges beszédáramlást irányítja. A másodlagos kommunikációs csatorna (vagy backchannel) a hallgatóé, amely a folytatások vagy értékelések nyújtására szolgál, meghatározva a hallgató megértését és/vagy érdeklődését. Más szóval a “backchannel” kifejezést a beszélgetésben részt vevő személyek szerepeinek megkülönböztetésére használják. A beszélő személyről úgy gondoljuk, hogy az “elülső csatornán” keresztül kommunikál, míg a hallgató személyről úgy gondoljuk, hogy a “hátsó csatornán” keresztül kommunikál. A “hátsó csatorna” kifejezés nem feltétlenül határozza meg a hallgató szerepét a beszélgetésben, de segít megérteni, hogy a hallgató szerepét betöltő személy hogyan reagál a beszélő szerepét betöltő személyre. A legújabb kutatások, amelyeket alább láthatunk, új kifejezéseket is javasoltak e két funkcióra. A folytatók helyett a generikus, az értékelések helyett pedig a specifikus kifejezést javasolták.
A backchannel használatának szokásos módja az lenne, ha egy személy elmesélne egy történetet vagy elmagyarázna valamit egy vagy több, a beszélgetésben részt vevő személynek, akik rövid verbális üzenetekkel vagy nonverbális testbeszéddel válaszolnának neki. Annak jelzésére, hogy figyelnek és odafigyelnek a beszélőre, olyan hangokat adhatnak ki, mint a “right”, “yeah” stb. vagy biccenthetnek. Az ilyen elismerések vagy apró gesztusok segítenek a beszélőnek megérteni, hogy a hallgatók érdeklődnek, és folytatnia kell a történetét.
Az utóbbi években a tudósok megkérdőjelezték a főáramú meghatározást azzal, hogy a “backchannel” definícióját kiegészítették a “fakultativitással”. A backchannel használata soha nem szükséges, és mindig egy már meglévő beszélgetés kiegészítése.
BesorolásSzerkesztés
A kooperatív elvet először 1975-ben Paul Grice brit nyelvfilozófus vezette be. Az elv azt jelenti, hogy mind a beszélő, mind a hallgató hozzájárul és együttműködik egymással a beszélgetés során a kölcsönös megértés érdekében. “Tegye a hozzájárulását olyanná, amilyet abban a szakaszban, amikor az történik, annak a beszélgetésváltásnak az elfogadott célja vagy iránya, amelyben részt vesz.”:45 A kooperatív elv a következő négy maximából áll: a mennyiség maximája, a minőség maximája, a kapcsolatok maximája és a mód maximája. 47 A mennyiség maximája azt jelenti, hogy elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelően megértsük a kontextust. A második maximája, a minőség maximája megköveteli a beszélőtől, hogy beszédét bizonyítékokkal és tényekkel támassza alá, hogy megakadályozza a félretájékoztatás kiszivárgását. A kapcsolat maximája biztosítja, hogy a beszélő személy releváns legyen, és ragaszkodjon a beszélgetés fő pontjához vagy témájához. A modor utolsó és negyedik maximája felelős azért, hogy egyenesen a lényegre térjen, világos, rövid és világosan kifejezett vagy pontos előadásmóddal rendelkezzen.
AlkalmazhatóságSzerkesztés
A háttérválaszok megmutathatják, hogy a hallgató megérti, egyetért, meglepődik, felbosszantja és még inkább, amit a beszélő mond. A backchannel-kommunikáció minden kultúrában és nyelvben jelen van, bár gyakorisága és használata eltérő lehet. A backchannel-válaszok például nemcsak a beszélt nyelveknek, hanem a jelnyelveknek is fontos elemei. Egy másik példa a különböző nyelvekben a hátsócsatornás válaszok változatosságára, hogy a németek kevesebb hátsócsatornás választ produkálnak és ritkábban használják a hátsócsatornás válaszokat. Zavart vagy zavart okozhat egy interkulturális találkozás során, ha mindkét fél résztvevői nem ugyanazokhoz a backchannel normákhoz vannak szokva. Tanulmányok kimutatták, hogy amikor az emberek megtanulnak egy második nyelvet, megtanulják vagy alkalmazkodnak ahhoz, ahogyan az adott nyelvet anyanyelvi szinten beszélő emberek a backchannel-válaszokat használják. Ez történhet a tekintetben, hogy az illető milyen gyakorisággal produkál hátsócsatornás válaszokat, vagy hogy ezek a válaszok hogyan hangzanak.