Bajiquan

A Bājíquán (hagyományos kínai: 八極拳; Bājíquán; szó szerint “nyolc szélsőséges ököl”; japán: 八極拳, Hakkyokuken) egy kínai harcművészet, amely robbanékony, rövidtávú erővel rendelkezik és híres a könyökütéseiről. Az észak-kínai Hebei tartományból származik, de ma már máshol is ismert, különösen Tajvanon. A stílust Kai Men Ba Ji Quan 開門八極拳-nak is nevezik.

Erőfejlesztés és kifejezési módszerek

A kínai harcművészetek ezen iskolájának fő jellemzői a könyökütések, a kar/ököl ütések, a csípőcsákók és a válldal történő ütések. Minden technikát rövid, edzéssel kifejlesztett erővel hajtanak végre; a kínai harcművészetekben a Baji a gyors mozdulatokról híres. A Baji a belharcra összpontosít, nagyobb távolságból lép be a Baji jellegzetes töltéslépésével (zhen jiao).

A Bajiquan lényege a jin, vagyis az erőt kibocsátó módszerek, különösen a fajin (robbanóerő). A stílus hatféle jin-típust, nyolc különböző ütési módot és számos erőhasználati elvet tartalmaz. Ellentétben a legtöbb nyugati harcművészeti formával, amelyek lendület létrehozásához lengő mozgást igényelnek, a Bajiquan legtöbb mozdulata egy együtemű lökés-ütés módszert használ, nagyon közelről. A sebzés nagy része a pillanatnyi gyorsuláson keresztül történik, amely a deréktól felfelé halad a végtag felé, és tovább nagyítja a zhen jiao néven ismert töltéslépés.

A jin mechanikáját sokéves gyakorlás során fejlesztik ki, és a Bajiquan a megerőltető alsótest-edzéséről és a lóállás hangsúlyozásáról ismert. A lóállás magasabb, mint a tipikus hosszú ököl stílusoké. Más stílusokhoz hasonlóan létezik a “nyíl-íj állás”, az “egylábú állás”, az “üres állás” (xūbù 虚步), az “ejtőállás” (pūbù 仆步) stb. is. Nyolc különböző kéztartás van, valamint a légzés és a zhen jiao különböző típusai.

A hat fő jellemző erő a következő:

• Süllyedés (Xia Chen 下沉 vagy Chen Zhui 沉墜)
• Lökés (Chong 沖)
• Kiterjesztés (Cheng 撑)
• Egybefonódás (Chan 纏)
• Kereszt (Shi Zi 十字)
• Befogás (Cun 寸).